Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...

A sötétség varázslója,
Te átkozott lélek!
Végig kíséred életem,
nyomorulttá teszel de nem félek!
Féljen t?lem a halál ami a nyomomban áll
engem elkerül s végül Rád talál.

Nem vagyok én más,
csak egy fény az éjszakában.
A varázser?imet Te diktáltad.
Állítsd meg a halált és véget ér a harc.
megmutatkozom,nem vagyok más
mint egy boszorkánynak öltözött Angyalarc.

...

Kezemben keser? szirmok,
virágod hulló szirmai...

Ó,
tudom én,
hogyne tudám, hogy
"elhull a virág, eliramlik az élet",
ám ez a vers
örökké fog majd vallani
szerelmünkr?l,
mely egyszer az id?ben,
vágytól és álomtól
fölfénylett,
hogy egy sápadt harangvirágban
megkonduljon értünk
Isten fenséges
zsoltára.

...

TE vagy az egyetlen az éjben
TE vagy az egyetlen a fényben
TE vagy az egyetlen a szívemben
TE vagy az egyetlen ki kell nekem
TE vagy az egyetlen kit szeretek
TE vagy az egyetlen kiért szívem remeg
SZERETLEK, SZERETLEK, SZERETLEK!

TE vagy az egyetlen ki ölembe ülhet
TE vagy az egyetlen kit átölelek
TE vagy az egyetlen kire gondolok
TE vagy az egyetlen kit megcsókolok
TE vagy az egyetlen kinek a szemébe nézek
És azt mondom neki: szeretlek téged
SZERETLEK, SZERETLEK, SZERETLEK!

...

Felnéztem az égre, hogy kívánjak egyet,
Minél el?bb láthassalak, ha lehet?!
Kértem egy jelet, s a válaszra várva,
Elém tárult a csillagok sokasága.
Ragyognak, fényesek, pulzálnak, lüktetnek,
De nem érnek nyomába a két szép szemednek.
Rájöttem miért csak villognak az égen,
Mert elszégyellik magukat mikor erre néznek.
Pompájuk nem ér fel a szemed csillogásával,
S csak sóvárogva néznek rád halvány pislogással.
Szeretlek

...

Ágyamon éjjelente ?t kerestem, akit a lelkem szeret.
Kerestem de nem találtam.
Hadd keljek föl,hadd járjam be a várost,
hadd keressem az utcákon és a tereken,
akit a lelkem szeret.
Ha egyszer megtalállak, megragadlak és el nem engedlek.

?e míg álmodom téged látlak és érezlek,
Úgy érzem betege lettem a szerelemnek.
Éjjelente könnyen ábrándozok,
Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovat?nnek az álmok.
És tudom hogy én terád hiába vágyok.

Pedig mily szép vagy, rózsám, gyönyör?, szép!
Csillogó hajad kellemes illatát felém hozza a szél.
Érzékien ívelt lágy ajkaid,olyanok mint a drága lépes méz,
melyb?l a férfinak sosem elég!
És csak azt érzem hogy,a mosolyod az mindig örömre derít.

Ahányszor csak melleted elmegyek,
testem minden porcikájával beleremegek.
Add nekem kérlek fényét,a csodaszép szemednek,
ó nem tudom mért,........de nagyon szeretlek.......

Egyfolytában csak rád gondolok én,
és egyre jobban érzem,hogy úgy kellesz nekem,
mint ahogy a testemnek a vér!!!!!
De a legfontosabb az,hogy TE boldog legyél örökké!!!!!

...