Titkos barátságot kötött velem a szerelem
nem kell hogy megtaláljam már nem is keresem.
Verejtéktöl gyöngyözö testem a hideg rázza
izgatott de boldog szivem a tiédet várja.
Add hát ide a két kezed,
érintsük meg együtt a kék eget.
Te vagy a ragyogás te vagy a fény nekem,
te vagy az ki diszited életem.


Titkos barátságot kötött velem a szerelem
csodás emlékeinket a szívemben viselem.
A szemeidben látom a reményt a világot,
szükségem van rád ezt te is látod.
Ébressz fel álmomból,nyugtass ha reszketek,
hiszen a valóságban is veled lehetek.
Te vagy a mindenem te vagy az életem
a titkos barátságból született szerelem.

...

A Hold a hegyr?l cián-
kék tótükörbe néz
hajad délutáni
színe, mint a méz
szálanként a
lelkembe ragad

A lámpafénybe sorban
tucat bogár kemény
váza koppan
a szúnyogháló, mint
a rosta, átszitálja majd
a szárnyas álmokat

A kép megújult reggel-
a varázslat ágyékig hatolt
s csodáltam, amit tiszta fejjel
kevés ember láthatott

Lábaimból kisimult a görcs
a merev lépés már
a föld felett lebeg
arcod emléke a falra vetül?

?fájón, mint egy üres képkeret

...

El kellett volna mondanom drága jó barátom,
akkor nem tettem meg azóta is bánom.
A gyermekkor sok barátokat ajándékozott
velük téged is közéjük juttatott.
Soha nem láttalak de nagyon kedveltelek
a sok éves levelezés megszerettetett.
Valami furcsa dolog történt velem
megtalálta ártatlan szivem a szerelem.
El kellett volna mondanom drága jó barátom,
nem volt hozzá merszem azóta belátom.
Múltak a hónapok,teltek az évek
tudtam a leveleid nem hiába késnek.
Nem mertem elmondani hogy mennyire szerettelek
nyugtalan álmaimban is csak téged kerestelek.
Te voltál nekem a legfényesebb csillag az égen
te voltál nekem a legillatosabb virág a réten.
De szomorú szivemet birtokolta a bánat
oda adtad a szerelmes szived másnak.
Nem hazudtál csak szó nélkül elmentél
mint egy rossz álmot gyorsan elfeledtél.
Most elmondom neked drága volt barátom,
akkor nem tettem meg most már nem is bánom.
Soha nem gondoltam hogy újra megtalállak
hogy az életben még egyszer viszont látlak.
Most itt állsz elöttem a szemedbe nézek
nem reszket a hangom és nem is félek.
Végre elmondhatom bátran hogy mennyire szeretlek
enyém vagy örökké én el nem engedlek.

...

Örömöm benned lelem
mert te fényesíted a szemem
örülök hogy láthatom
hogy nézhetem és élvezhetem.
Ringató felhök közt ébreszt a napsugár
réten a sok virág ontja az illatát
ragyogó napsugár suttog a felhöknek
csókot küld egy pacsirta a báranyfelhönek.
Rügybontó tavsznak üzen a gyöngyvirág
pillangók táncolnak mezön és réten át.
Nyugovóra tér minden eggyes lény.
holdlapó ölében elalszom én.

...

Vágyom a b?röd illatára,
Szemeid fényl? sugarára.
Édes csókjaidra,
Ölel? karod vadságára.

Vágyom a szerelmedre,
Tiszta,ártatlan lelkedre.
Vágytól remeg? testedre,
Hajad selymes érzésére.

Vágyom,hogy veled feküdjek,
Veled ébredjek.
Teljes szívemmel,
Csak téged szerethesselek.

Vágyom a símogatásodra,
Becéz? szavaidra.
Hangod dallamára,
Szád érzéki mosolyára.

...

Mély fájdalom járja át a szívemet.
Tudom,hogy soha nem szerethetlek Téged.
Elérhetetlen vagy nékem,mint csillag az égen.
Vágyálom maradsz örökre,szívem keser?ségére.

Szabályok?-Tudom,hogy Te nem rúgod fel ?ket.
Talán ezért is szeretlek még most is Téged.
Te nem vagy olyan,tudom,hogy nem érhetlek el,
Ha mélyen belegondolsz-nem lehet,hogy nagyot tévedel?

Nem tudhatod,mit veszíthetsz,van,ki Téged ennyire szeret?
De talán van más is,aki mindent megtenne Érted?
Annyira sajnálom ezt a nagy távolságot köztem és közted,
Ha csak egyszer? ember lennél,talán én is elérhetnélek.

Olyan vagy nékem,mint a fény,mely beragyogja lelkem,
Ha Téged látlak,édes mosolyodat,megsz?nik minden körülöttem.
Szeretem az illatodat,kezed érintését,szád érzékiségét,
Rólad lemondani?-Nem tudnék,akkor sem,ha Te így szeretnéd.

Ha felnézek az égre,ezer csillag ragyog ott nékem,
Csak azt az egyet,ha elérhetném,boldoggá tehetne,
Látsz egy hulló csillagot,ha felnézel az égre,
Az a csillag én vagyok,aki kihunyt örökre.

...