Lelkem egy darabja
Elutazó félben.
Búcsúzóul csókot hint
Szomorú szemedre.
S ha az éjszaka a nappalt,
Megértené egyszer,
S a hiányát elfogadná,
Mindent félretéve,
Akkor talán én is ,
Megérteném azt,
Szeret? szíved,soha el nem hagy.

...

Társad vagyok, ki egyedül "Fél"...
Társadul az ég rendelt melléd!
Sohasem fél, aki veled él,
Válladra hajtja le a fejét.

Ki veled ébred, a Napja szép,
Soha nem hagyja el a remény,
Mint egy tündérmesés égi fény,
Virág a lényed, vétked a szél...

Csillagvirág szirom, nem kevés,
Fényes?ként hullik, ett?l kék.
Költeményt szülve és szép erényt,
Társunk lesz mindez, és mi Egész!

...

Könnyem sem árulja el
Szívemnek bánatát.
Olyan ?szintén,
Mint szavaim
Amelyek ajkamon
Méregbe áztatva
Csüngenek.
Már nem félek,
Hogy elveszítelek.
Annak már vége.
Csak zavartan elmélkedek.
Miért ? Miért tetted ezt.

...

Messze fújt, túl messze,
Az élet t?led.
De minden gondolatomba,
Minden mondatomba,
Minden egyes szavaimban,
Ott vagy, elrejt?zve.
Hiányzol, talán néha,
Talán csak a világ,
Vagy a sors ily kegyetlen.
Kedvesen mosolygok,
Csak a napfelkeltét várom,
De hiányod, akkor sem feledem.

...

Gy?r?be font élet,
Ahol minden szó kevés.
Ahol a h?ség állandó,
A vágy ott túl merész.
Aranyba vert szavakat,
Az élet nem felejt.
Igaz hit? szívünk,
H?séggel felel.
Megkopott már a gy?r?,
A kéz is már remeg.
Kérdezem én csendben,
A h?ség is elveszett?

...

Néha sír a szívem
Hirtelen megdobban,
Oly messze húz a vágy
Minden seb felszakad.
Nem láthatom ?t,
Csak mélyen titokban.
Nem foghatom kezét,
Valahogy ez oly furcsa.
Hogy teremtett bennünket
Egymásnak az ég,
Ha nem foghatom kedvesem
Remeg? kezét.
Vagy talán a sors ?z fura játékot velem?
Néha sír a szívem, néha meg remeg.

...