Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keser?.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, es?, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis feln?ttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...

Éjjel felnéztem az égre és láttam a neved kezd?bet?jét a csillagok alakzatában.Kerestem az enyémet mind hiába,a tiéd mellet de sehol nem leltem.Aztán rájöttem,hogy nem csak a Földön de az égben sem lehetünk együtt.

Ami fájó érzéssel töltötte el érzékeny szívem galaxisát.Majd bús tekintettem a Holdra szegeztem,és itt belül mint ha csalódŕs szele égetne.

...

felvetem a z élet cip?jét kitapostam az utam
párszor elcsúsztam párszor elestem
de mindig tovább mentem mert hajtottam ahogy csak tudtam
ha volt egy kis szikrám én t?zet gyújtottam

én a múltnak fordítok hátat de mindig vissza húznak
az éjjeli árnyak
a rossz emlékek maradnak a jók lassan elszánlak

2013 de még mindig bennem vannak a rossz emlékek
és egyre csak gy?lnek
mikor lesz az a nap mikor tóvá t?nek
és boldogság költ?zik az életemben
mit kel ahhoz tennem
a múltat el kell felednem
és tovább lépnem

...

Bízzál,de ne higyj soha, mert az élet csalfa és mostoha. álom után úgyis felébredsz. hazudik a muzsika,hazudik az élet...

...

Partot ér? álmok hullámverésben
s a tikkasztó napsugár perzsel? hevében...
Jéghideg mindkét karom - fogd!
Melegítsd Édesem, neked - hagyom!
Egy pillantásod elég ahhoz,
H?mér?ddé én változom.
Zord viharfelh? lopná el a napot,
A tóhíd aranyló boltívén még ég...
Tükrén fénye szóródik szerteszét.

...

Te és én
a folyó két partja,
életünk - ég :
vízen tündökl?,
izzó napfény.

Szerelmünk
duzzadó...
medréb?l kilép,
de fegyelmezett,
visszatér útjára még.

Szélt?l
hullámzó habja
érzéseink
visszhangja,
egy-egy kavargó örvény
karja feldobja.

Átível? hídján
szurkolók és
ellendrukkerek...

Ne számold meg...
Édesem!
Messze az ár,
vész nem fenyeget...

...