Most még érzem a nap erejét,
Néha mint tüzes láva
Úgy szórja szikrázó fényét
Harcot vív, néha menekül,
Felh? képbe elvegyül.
Ereje fogytán már
az idei évre,nyarat
Az ?sz felváltja septében.
A természet is felölti
Színes ruháit, jön szél úrfi
És folytatja csatáit.
Mint megkergült vad
Úgy jár-kel a vidéken
Elsöpör mindent a föld
elvetett mezejében.

...

Azt kérdezed, mit szeretnék,
mi a vágyam énnékem?
Hisz ismersz, tudnod kell,
hogy a vágyam te vagy nékem.
Sok éve már, hogy a sorsunk
összeforrt, s szívünk fellángolt,
de a vágy, mi velünk volt,
mindörökre összekovácsolt.
Szeretnék mindig a földön járni,
sok mindent meglátni,
boldogságban, békességben
veled együtt megöregedni.
Vénült kezem, kezedbe fonni,
csodás múltunkról ódákat zengni.

...

Ha lemegy a nap ragyognak a csillagok de a te szemed tul ragyog nekem minden csillagot.Ha fel jön a hold megvilágít minden álmot s elsöpri a valoságot.Ha rajtam mult volna egy világ nem szakíthatot volna el de te már mást szeretel én pedig csak bánatosan reménykedve s kitartóan várom hogy talán majd egyszer vissza jössz hozzám!

...

Mihez hasonlítasz?
Milyen és ki vagyok neked?
Melyik csillagot nézed
a sötét éjjben
amikor nem lehetek veled?
Melyik az az álmod amelyben
én is benne vagyok?
Mit látsz bennem
amitöl a szemed felragyog?
Mit érzel akkor ha
kimondom szeretlek?
Miért bízol bennem,hiszed el
hogy soha nem feledlek?
Hogyan képzeled el
az életed velem?
Ha megöregszem akkor is fogod
szorosan remegö két kezem?
Mi lessz veled ha én
már nem leszek?
Utánnam jössz s majd
ott kezdünk egy új életet?

...

Mikor az est felkel, és lemegy a nap.
Gondolok rád, érzem hogy vagy.
Gondolok a csókra, mi nemrég számon éget,
Gondolok rád, hisz szeretlek téged.

Szemed tüzében mélyen elvesztem,
Szívemben t?z lett, s azóta él bennem.
Azóta vágyom, hogy mindiíg itt legyél,
Azóta van újra nappal, s az éj.

Azóta szárnyalok az ég felett kedvesem.
Azóta várom, hogy itt legyél énvelem.
Azóta keresem a kezedet szüntelen.
Azóta fáj szívem. Légy velem szerelmem!

...

Arcomra barázdát szánt a kín,
A kötél a húsomba vág,
Nyugodt a tenger. Odakinn
Elcsendesült a világ.

Matrózaim ? tudatlan-boldogok -
Bekötött füllel járnak.
Nem hallják ?rjít? dallamod,
Csodáját e tájnak.

Tán sejtik, mi ez a rémület,
Melybe létem belereszket;
H?sök, kik hallották éneked,
Egyt?l-egyig odavesztek.

Jómagam még élek.
Vitorlásom messze jár,
Ám bennem a megperzselt lélek
Sosem lesz a régi már.

Néhány áldott pillanat
Új létezést teremt,
Hallottam szirén-hangodat,
S most meg?rjít a csend.

?Forduljunk vissza gaz ebek!? ?
Üvöltöm eszem vesztve ?
?Hallanom kell az éneket,
Vagy feszítsetek keresztre!

Mert kidöntöm a f?árbocot,
Ha kötelem nem oldjátok,
Fordítsátok vissza a hajót,
Vagy szálljon átok rátok!?

De hiába küzdök. A kötél er?sebb,
Az árboc is kemény,
Hiába minden ég? seb,
Elfogy a vak remény.

Elfelejtesz. Új hajók jönnek,
Te énekelsz tovább,
S én nem hallom többé életem legszebb
Szirén-dallamát.

...