Senki szívemb?l Téged ki nem ?zhet.
mióta akkor sorsod, sorsomba f?zted.
mert lelki társad vagyok, már örökre!
az átjárót bezárom, a test csupán anyag!!
ha elmúlt, csak a szellem napfény-fátyla marad.

hogy bús légy, nem hagyhatom, értsd meg!
társam voltál a magányban, ezért kérlek,
alkoss, élj! légy boldog, társas lény.
én melletted leszek mindig, ne félj!

...

halkan suttogva oson a szell? lomhán,
es?cseppek csilingelve utaznak hátán.
pici tócsák fodros habokká n?nek,
felh?k könnyezve fordulnak a földnek.

...

feledem a szemét, kék tekintetét.
feledem a mosolyt, belém vetett hitét.
feledem a hangja színét, gyengéd érintését,
feledem a múltat, öröknek hitt szerelmét.

...

Én már nem szeretlek, csak az egyedüllét fáj.
a magány marja lelkemet.
sivár szürkeség mi vár,
mikor este haza megyek.

Hazudtál, pedig szerettelek,
hittem, együtt öregszem meg veled.
egy meg nem született gyermek állt közénk,
kis teste sötét árnyként magasodott fölénk.

szemedben láttam nincs remény, mennem kell,
hideg-kék ragyogása szavak nélkül felel.
gyerek kell. az ár oly kevés.
a teljes nihil, a feledés...

...

Akkor sem, ha mindenki ezt súgja,
nem adom fel, ha ezer száj üvölti,
akkor sem, ha néhány év múlva,
rájövök, a Földön nincs igaz férfi!!!

...

Szeretlek hisz te vagy az élet, hiányzol s nélküled félek!
Mióta velem vagy boldog a lényem, nélküled elvesznék egy nagy réten!
Te vagy kivel kelek s fekszem, érted dobban a szívem!
Szeretem ölelésed, csókod, közelséged hisz a vágy valóra vált!
Nem álom és nem is mese te vagy a szerelmem megtestesít?je!
Te vagy kiért élek s bosszankodom, nehogy elbízzam magam nagyon!
Szerelmünk oly sok mindent megért már s még mennyi szépet talál!

...