Sétáltunk a tavaszban…

Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.

Sétálunk együtt,
Tavasz lehel, part susog.
Kéz a kézbe búj.

Árnyék közt susog,
Egy halk „maradj még velem”!
Két szív együtt ver.
*
Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.

Nap már lepihent,
Lágy fény simul az égre.
Csend ölel minket.

Hold bújik elő,
Fénye válladra simul.
El sem engedném.
*
Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…

Hajó fodroz, megy,
Sziklák közt víz ébred föl.
Tekintetben fény.

Szél ír rád egy dalt,
Amit csak én hallhatok.
Szívem dudorász.

Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József-: a leoninusokat én írtam, a senrjúkat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

...

Sétáltunk a tavaszban…

Sétálunk a Balaton partján, lágy szél rebben, vízfelület enyhe stresszben.
Szívem csendben lépked veled, tavaszi szél simít, mint kezed.

Nagy meleg igy kora estvére elcsitult, sugárkéve fénye lehalkult.
Nézlek, ahogy a nap lecsorog, a víztükrön aranyhíd ragyog.

Egy kiránduló hajó hullámokat ver, nézzük… parti sziklák közt kever…
A hajó zaja már messze suhan, csak mi vagyunk és a tó, az alkonyban.

Vecsés, 2025. április 9. – Siófok, 2025. április 10. -Kustra Ferenc József- a páratlan leoninusokat én írtam, a páros sorokat: szerző-, és poétatársam, Gránicz Éva írta.

...

Ez a ballagás gyermekkorból az utolsó…

(3 soros leoninusban)
Búcsúéneket hangosan énekelnek, mi tetszik a vendégségnek.
Ölelik a tanárokat, a volt társakat, az eljött rokonokat.
Mindenki öle tele van virággal, méregetik egymást barátsággal.

(septolet)
Már ez ballagás…
Sírás, nevetés…

Fiú és lány végleg elballag,
Készülnek: sápatag!
Kijelölt út?
Életút…
*

Indul felnőttlét,
Lehet még más ballagás…
Ez élet sora!

Vecsés, 2025. április 11. – Kustra Ferenc József – írtam: ballagásra!

...

(3 soros-zárttükrös)
Ha szép a búcsú, az maga a dal…
Szép búcsú olyan, mint egy örök dal…
Ha szép a búcsú, az maga a dal.
*
(leoninus)
Sokatoknak tizennyolc évesen, ez első nagy búcsú lényegében!
Itt már elmúlsz fiatalkorúnak lenni, felnőtt korra kell még várni…
Az huszonnégy évesen jön el, addigra már egyetemet végzed el.

Ez a ballagás, ahol most énekelsz, nem egy művész karc, de kezdődő, hosszú kultúrharc.
Az egyetem, ahová elballagsz, maga a szentély és megy veled barátod Elemér.
Tán’ nem látsz az öledben lévő virágoktól, énekelve búcsúztok az iskolától.
*
(Septolet)
Ballag a vén diák,
Életfirkák,
Életindák,
Diákok jópofák.

Ballagás, végleges elvonulás,
Fiatallét siratás,
Búcsú-sírás…
*
(leoninus)
Innen elmenni komoly szándék, már választottál, el is döntve, akarnék…
Talán utoljára fogjuk a másik vállát, énekeljük búcsúnótát...
*
(Bokorrímes)
Ölnyi virág a szeretetet szimbolizálja,
Szintje és a sokféle színe a szimbolika
Értésének, a búcsúkultúrája a mába…
*
Tanárokkal, társakkal
Holnaptól el is váltok végleg!
Új lét… menjetek.

Társasági életet,
Immár új társakkal élhettek!
Új lét… menjetek.
*
(Bokorrímes)
Még egyszer a dalt énekeljétek, ez már a végső búcsú vége!
Hmm… és nem lehet tudni, kinek lesz hosszú, boldog sőt, sikeres léte…

Vecsés, 2023. április 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a középiskolai ballagásról.

...

Ballag már a vén diák, tudja is már, várják a középiskolák.
De még csak tizennégy évesen, ez jó döntés, precíz döntés lészen?
Több helyre jelentkezett és oda megy, ahol az iskola jelentkezőt felvehetett!
Nem tudni előre, hogy negyven évesen, mi lesz a sorsa, foglalkozása mi lészen…

Itt most az osztállyal nagy a búcsúzkodás, körbejárnak mindent, megy a nagy énekmondás.
Szülők, rokonok már elhalmozták őket virággal, köszöntés is, szinte sírós szájjal.
Ősszel majd az új isiben, lesz más az iskola, a tanárok, a társak és így minden.

Az elballagással már egyféle élettel följebb lépnek, nincs helye fellebbezésnek.
Ölbe a virág, énekelnek, elől lévő vállát fogják, már elballagni készülnek!

Vecsés, 2023. április 21. – Kustra Ferenc József - íródott; leoninusban.

...

Mindenki sorsában van ballagás…

Búcsú régi társaktól,
Búcsú a tanároktól,
Búcsú az iskolától!

Eljött megint az idő, legyen ez óvoda,
Eljött megint az idő, legyen ez iskola…

Lepergett a homokóra, idő eltelt,
A tanulóknak meg az agya, úgy megtelt,
Lepergett a homokóra, idő eltelt.

Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége,
Az udvaron játszani már nem… felsősökként mivégre?
Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége.

„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik a tanárok, régebben még sokan pedellusok!
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók.

Hiába no, a ballagók azt hiszik, hogy szabadok lesznek,
De bizony nem, mert mennek a gimibe, még tanulók lesznek…
Lesznek új könyvek, új tanárok, tanulás rabjai lesznek!

Itt és most már folyik a ballagás
Ami egy életrésztől búcsúzás…
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik könnyes szemmel társak, a rokonok és barátok.

Lesz -talán- majd öt évente osztálytalálkozó,
Lesz tán’ nyugdíjasként éves osztálytalálkozó…
Lesz még a barátság... együtt osztálytalálkozó!

Vecsés, 2022. március 16. – Kustra Ferenc József - íródott alloiostrofikus versformában.

...