(anaforás, 10 szavas duó)
Ahogy beáll a süket csend,
A magány beijed és esend!

Ahogy eluralkodik a süket csend,
A magány is fékez! Esend…
*

(Bokorrímes)
Az ember a farkasa az embernek,
Ránézésre tarthatjuk lehetetlennek…
De az életben ez jutott a főemlősnek!
*

(3 soros-zárttükrös trió)
Csak ebben az ezeregyszáz évben,
Voltak tragédiáink nagyon is bővében…
Csak ebben az ezeregyszáz évben.

Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták,
Irtottak harciasak, példamutatók, jó, hogy elszúrták…
Voltak itt harcos népek, ki harcukat ellenünk vívták.

Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász,
És ezek, ha beáll a csend, rögtön a jók lelkébe markolász…
Pont ma már az a módi, hogy a belső ellenség gyilkolász.
*

(Septolet)
Enyészni,
Nem akarni
Nem ördögtől való
Szaltó!

Azért sem akarjuk!
Enyészetet elmarjuk!
Rosszat elhajtjuk!
*

(15 szavas-6 sorban)
Sziklából lettünk,
Megteremtettünk,
Nincs vesztünk!
Fájdalomnál legyen több öröm,
Megújítólag kijelölőm: életöröm.
Felöltözve nem képzelődőm!
*

(Senrjú csokor)
Azért sem fogunk
Elenyészni, nem tenni!
Fájdalomnak, huss…
*

Magyarság marad!
Szeretet újra fakad!
Egybetartozás!
*

Pusztulásidő
Lejáróban, harc: kemény!
Tovább: utunkon!

Vecsés, 2020. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott: Alloiostrofikus versformában (Vegyesen, más szerkezetű versszakokból állót jelent!) a történelmünkről!
[3 soros-zárttükrös: én szerkesztettem alkalmazható formába! Olvasni úgy kell, hogy az első és 2. sort egyben, majd a 2. és 3. sort egyben, így lesz meg a 2 féle látásmód gondolatisága. (Mintha egymással szemben ülve a tortának kivágnánk 1-1 szeletét. Ugyanaz, de mégsem az!]

...

Szabadságharcaink emlékére…

Ezek nem… nem is néznek a forgácsra,
Tekintetük mered… csak a szálfára.
No, de az erdő nem csak szálfából áll,
Azok között a forgács hegyekben áll.

Nem érdekli őket… szálfa dől rájuk,
De ha a forgács betömné a szájuk?
Mi lesz, ha szél felkapja a forgácsot
És jól arcukba vágja szálfa háncsot!

Vecsés, 2005. április 12. – Kustra Ferenc József – íródott; az ötletadó Ady Endre eszmeisége nyomán…

...

Szabadságharcainkra emlékezve…

Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?

Szabadság bizony azt jelenti, nem vagyok én korlátozva!
Tetteimnek, cselekedeteimnek, nincsen akadálya.
Korlátlanul élhetek az élet adta lehetőséggel,
És a helyzeti előnyöket kihasználhatom bőséggel.

Tudjuk, hogy már az ókori "demokráciák" is léteztek,
De ez, hogy lehetett, amikor rabszolgákkal rendelkeztek?
Ott a szabadság és demokrácia gazdagok sajátja volt,
Aki bizony más rétegbe tartozott, az ebből biz’ kizárt volt.

Ismerünk ma szabadsághirdető államokat,
De ott is rendfenntartók gátolják az „álmokat”!
*

Lélek, börtönét
Irányítja, test vágya.
Vágya… szabadság.
*

Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?
*

Szabad emberek parancsra mennek háborúba,
Meg az erdőbe laknak, éhezve, nylon sátorba…
Szabad ember kétszázzal száguld autópályán,
És szabad ember az őr, a vagonok közti vártán?

Szabad a gyermek, ki iskolába jár, művelt legyen...
De ha, ellóg, akkor törvény kényszeríti, hogy menjen.
Szabadság, hogy a tolvaj, bátran lophat, ilyet tehet,
Ha elkapják, jog kényszeríti, börtönbe is mehet.

Szabad-e a tigris, India ősi lakója?
Hogy lenne az, amikor épp ember az irtója.
*

Vágy, szabadságra,
Boldog élet, nincs korlát.
Megtestesült lét.
*

Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?

Az ember mindig is, nagyon vágyta a korlátlan szabadságot,
És mindig szította a lelkében, az ezért lobogó lángot.
Már az ősember, ha jóllakott, leült és a semmit tette,
Ez volt a szabadsága, ezt vágyta és ezt meg is tehette.
De ha megéhezett, mi kényszer... ő meg a családja… mehetett!
Ha enni akartak, jöttek a körülmények… mi mást tehetett?

Szabadság és demokrácia, embertömegek vágyálma,
Ha ez megvalósulna, ez volna az élet netovábbja…
*

Vágyott szabadság,
Lét boldog, nincs korlátja.
Felszabadultság.
*

Áhítjuk? Szabadság!
Az mi a csudaság?

Ember fia és lánya, csak áltatja magát,
Mikor hangoztatja fennen a szabadságát.
Jó is lenne, ha ez volna, de mindig vannak új körülmények,
Meg vannak mások által generált, kedvezőtlen események.

Talán a szabadság inkább az, hogy alkalmazkodunk,
És ennek keretén belül, úgy teszünk, ahogy tudunk.
Vágyhatjuk persze a korlátlan demokráciát, szabadságot,
Lélek hadd örüljön, és várja... szabadságot, szabad világot.
*

Vágy szabadsága…
Korlát nélkül lét boldog?
Teljestelen lét…

Vecsés, 2015. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott; versben és senrjúban…

...

A mi múltunk, ó, de gazdag…

Kalandozások
Korában féltek minket.
Sokszor mi győztünk.
*
Ezerben István
Alapított országot.
Magyarországot.
*
Ezerkettőszáz
Éveiben tatárok
Dúlták országot.
*
Mátyás királyunk
A Nagy Magyarországot
Kiterjesztette.
*
A mohácsi vész
Ezerötszázhuszonhat!
Így lett hódoltság.
*
Kurucz felkelést
Ezerhétszáz elején
Labanc leverte!
*
A szabadságharc
Ezernyolcszáznegyvennyolc!
Habsburg leverte!
*
Kiegyezés és
Ipari forradalom:
Felemelkedtünk.
*
A Nagy Háború
Tönkretette országot
És jött Trianon.
*
Második Világ-
Háború másította
Meg a világot.
*
Szocializmus
Kezdődött, bár nem kértük.
Majd ötven évig…
*
A szabadságharc
Ötvenhatban fellángolt.
Azt is leverték!
*
Demokrácia…
Új társadalmi rend lett!
Pénzecske az úr!
*
Élünk és küzdünk,
Létért és jobb jövőért.
Ilyen világ lett...

Vecsés, 2013. április 11. – Kustra Ferenc József– íródott: senrjú csokros történelmi visszatekintésben, senrjú csokorban.

...

Végül mindenből…

A vég nélküli csönd,
Folyvást üldözi ezeréves népünket,
De magány, nem ér el minket!
Volt már itt sok hódító,
De a magyar kilábal a posványból, szívével
És új útra lel, fájó szívvel!
Becsület, igaz szeretet,
Ez, mi viszi előre népet, segít a túlélésben,
Nemzetet a felemelkedésben.

Vecsés, 2018. október 30. – Kustra Ferenc József – íródott; farkasfog formátumban, ami az én fejlesztésem és abban bízva, hogy a Magyarok istene vigyáz ránk… [Lásd. 1848 – 1956]

...

Az ágakon át,
Hírnők hajnali fények.
Lesz még szik sarja.
*
Borzolja a szél a még hidegen kusza felhőt,
Fodrokat terít a folyóra, mint új lepedőt.
Ring már a szélben, fa még dísztelen ága,
Ez is előrehaladás szépre, a mára.
*
Kismadár dúdol,
Párja éppen fészket rak.
Új élet sarjad…
*
Szinte hallani az új élet puhán osonó léptét,
Őzfül minden neszre figyel és jelzi, hideg elmentét.
Rét magára húzta üde zöld takaróját, mint mentét...

Előbújik odújából a kis-vörös, ravasz róka,
És ezzel együtt jár, hogy a zöld szín virul, már nem hóka!
*
Virágzó virág.
Színrobbanás mindenhol.
Illathullámok.
*
És megint elérkezett az idő,
Vége a télnek és tavasz eljő.
Lassan, érzéssel, majdnem erőszakosan becsusszan
A hó-paplan alá és hazaérkezve leszusszan.
*
Már eső esik,
Először csendesen hull.
Égi lét hírnők.
*
Zápor cseppjei
Koppannak, meleg földön.
Életadó víz!
*
Zápor továbbment,
Vizes, fű, fa, bokor, út…
Levélsarjadás.

Vecsés, 2012. május 1. - Kustra Ferenc József – íródott; versben és Baso féle haiku stílusban

...