Nem tudom, érzed,
hogy mennyire szeretlek én téged,
kevésnek érzem, ha szóban mondom,
inkább sokszor versbe foglalom.

Sokszor érzem, kevésnek véled,
akkor én átölellek téged,
karom megpihen a válladon,
ajkam édes ajkadon.

Szívem feléd kitárom,
lásd meg örömöm és bánatom.
Szavak röpke szárnyon tovaszállnak,
feledés porába belehullnak.

...

Mihez hasonlítasz?
Milyen és ki vagyok neked?
Melyik csillagot nézed
a sötét éjjben
amikor nem lehetek veled?
Melyik az az álmod amelyben
én is benne vagyok?
Mit látsz bennem
amitöl a szemed felragyog?
Mit érzel akkor ha
kimondom szeretlek?
Miért bízol bennem,hiszed el
hogy soha nem feledlek?
Hogyan képzeled el
az életed velem?
Ha megöregszem akkor is fogod
szorosan remegö két kezem?
Mi lessz veled ha én
már nem leszek?
Utánnam jössz s majd
ott kezdünk egy új életet?

...

Mónika, Játék, vagy Szerelem? Nem mindegyik érzelem! A játékoddal, azt hiszem, elveszíted Szerelmem. Kincs az, mit elveszítesz Kedvesem, mert ritka, az igaz Szerelem.

Mint kékl? virág, mi egyszer elveszíti szirmait, úgy hullajtom Érted, Én is könnyeim. Szerelmet adtam, min Te csak nevettél hetekig, de ezt most már felednem kell, hogy ne vérezzek évekig.

Szerelmem adta kezedbe hatalmad, hogy rabságba szívemet örökre megtarthasd. De fájdalmas ez szívemnek, mert érzem öröm ez Néked, ezért hát a T?led kapott Szerelmet, most megfojtom végleg.

Szerelmes csókodra, vágyakozni oly balgaság volna, mint azt hinni, talán Szerethettél is volna. Mert minden férfi az, ki meg?rül Érted sorba, hisz ezernyi szívet teszel majd így örökre nyomorba.

Oly jóles? lelkednek, látni, hogy mások is szenvednek, hogy elfelejted azt, mi is kell valójában a szívednek. Szerelmem ezernyi képen mondtam el Néked, de ha nincs rá szükséged, kérlek, pusztítsd el végleg.

Óvakodj T?lem, ezt mondtad Nékem, azt nem mondtad miért, így hát nem hittem Néked. Féltesz Engem, ezt suttogtad halkan, közben rájöttem szándékodra, szépen, de sajnos csak lassan.

Ígérem, nem fogsz Te Engem, ?rl?dve látni, kerülni foglak, inkább ?rl?djön bárki. Eleresztem hát sérült megtört szíved, hogy ne lássál sírni, így szándékod miatt, többé már biztosan nem fogok írni.

Pedig Én voltam, az egyetlen, ki megértette tetted, mond, miért bántottad szívem, mond, miért tetted. A csábítás az, mi Néked er?t ad évekig, hisz jól tudod, nincs férfi, ki ellenállna hetekig.

Jól tudtad, ez mi er?t ad Néked, látni a férfit, ki meg?rül Érted. Ez eddig tudatlan szívemmel mostanra átlátom szándékod, Te a Világra haragszol, s kik elvették árnyékod.

Kinek nincs többé árnyéka, annak nincs is teljes élete, így elveszed hát másokét, hogy beteljen életed. Szabadnak születtél, nem t?röd a vasláncot, pedig a Szerelem az, mi okozza a legszebb rabságot.

A teljes Élethez, keresd, kutasd az igaz Szerelmed örökre, mert Én,

Szeretni Téged nem tudlak, de Gy?lölni sem foglak Mindörökre.

...

Mónika, Nem lehetsz Te boldog, ha azzal vagy szüntelen, Ki nem jut eszedbe, s nem hiányzik esztelen. Te az vagy, Ki hiányzik szeret? szívemnek, mert rád gondolok folyton, kívánlak szüntelen.

Vénusznak vagy Te gyümölcse, ki oly sok gyönyört adhatsz, Vágyom testedre, hogy mind e gyönyört megkaphasd. Fényességed, mint hajnalcsillag mutatja az utat, csillagként ragyogja be örökre álmaim, s az utam.

Mond, miért Vágyom, miért gondolok rád minden nappal s éjjen át? E gondolat mi emészti fel testet, lelket, nappalt, s éjszakát. Az, mi jelenti, boldog lehetek Véled, nem más, mint, hogy Szeretlek Téged.

Boldogságot látok mindennap szemedben, csak szeretném remélni, hogy T?lem Kedvesem. A Boldogság az, ha felgyorsul szívünk, mert Ki velünk van éppen, az, kedves Nékünk.

Boldog lehet az, kit szívb?l szeretnek, de még inkább az, Ki szívb?l szerethet. A Boldogságnak ára van, mit nem mérlegel Szerelmes, de értelme volna ?e, ha többé nem lehet Szerelmes?

Veszélyes magaslat mit megmászni készülök, ha nem leszel mellettem, egyedül szédülök. Mert szédülök a magasban, ha egyedül kell másznom, ha Velem tartasz Kedvesem, megtörténhet Vágyam.

Érjünk fel Együtt a Csúcsra, ez minden Vágyam, teljen be Szerelmünk egy folytonos Vágyban. Folytonos Vágy, mi gyötri lelkem szüntelen, hisz Velem vagy mindennap, de Te, nem szerethetsz engem.

Szerelmed Nékem drága kincs, mit veszítenem nehéz volna, mert feledni Téged, szinte ?rültség volna. ?rült az mind, ki Szerelmet ad, mert fájdalmat okoz néki, ha Szerelme azt másnak ad.

Ha Vágyaimmal egyedül is maradok örökre, Én akkor is,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Mikor rózsát látok, te jutsz az eszembe,
Ha neved hallom, könny szökik a szemembe,
Ne, hogy azt hidd elfoglak feledni,
Mert én téged örökké foglak szeretni...

...

..talán nem, ezt te többé
Nem tudod meg soha.
Hullik a lombok aranya,
Várunk valamit és hálás
Minden porcikánk egy
Kevés melegért még...

Nos - ennyire hálás lettem
Volna, ha melegedbe kicsit
Beengedsz ? azokban az ?si
Id?kben, mikor még reménnyel
Kelt fel minden napom, hogy
Melegedet végre megkapom.

Már nem kérem és tudom, nem
Én vagyok a nagyobb vesztes - bár
Méricskélni oly szegényes lenne?
Az ember önnön melegét a másiktól
Megtagadni - nagyon balga, igen
Értelmetlen lenne - mégis de sokan
Megteszik, így tetted te is, aztán
Veszteséged - gondoltad te - az én
Fejemre hullt vissza...

Volt a fejemen dicsfény, szeretet és
Volt kemény töviskoszorú, meg bánat.
Volt minden, kerek életet éltem, egy
Nem volt - utánad soha nem hajtott
A bánat, elmúltál, jobban, mint kedves
Halottak, kikre oly szeretettel emlékezünk.
A semmi iszonyú - és ennél többet t?lem,
Esküszöm, nem lehet kicsikarni, de az évek
Tisztelete érintetlen bennem, mint egy
Virágokkal megrakott koporsó, légy új
Életedben elégedettebb- és most már
Ne feledd - tudod - a meleget...

...