Szeretlek az utolsó percig!
Szeretlek, mert szeretek téged szeretni!
Szeretlek, mert csak te vagy nekem!
Szeretlek, mert te vagy a legszebb!
Csak téged tudlak szeretni,
Mert téged nem tudlak feledni!
Nekem nem kell más elhiheted,
Szívemben te vagy az egyetlenegy!
Rád várok már oly régen,
Én csak attól féltem,
Hogy majd nem szeretsz,
És így életemnek vége lesz!
De rájöttem, ha nem mondom el,
Nem tudom meg mit érzel!
Nem akarlak elveszíteni,
Csak örökkön örökké szeretni!

...

Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi.
Haladni te érted, s a megkövezett út porából,
Váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc.
Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását,
Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l,
Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország,
És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l...

...

Csak egy csók volt.
De soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkem!

...

Látlak:
Egyre fokozódik bennem a tünet.
Köztünk számtalan láthatatlan verzum.
Arcomról, feléd indul egy lendület
És eléd lép e milliónyi kapun.
Szemedbe nézek, ó annyiszor,
Mindenkit ismersz, s már ismerek.
Megértem: az szép a világból,
Mi nélküled, sohasem lehet.
Te vagy az én lelkemnek forrása,
S önmagadból adj innom még oly sokat,
Hogyha rám tör az élet bánata,
Fújhassak bel?lük buborékokat.

...

HIÁBA TAGADNÁM RÉGÓTA SZERETLEK
KÖNNYEIM TITOKBAN TE ÉRDED PEREGNEK
KÉRTEM AZ ISTENEM TANÍTSON FELEDNI
AZ VOLT A VÁLASZA
TÉGED KELL SZERETNI!

...

23 éves leszek.
Minden fáj amit teszek.
Furán hangzik ez az egész
Nem szorult belém sok ész.

Téged hallgatlak a fejembe.
Egész léted a testembe.
Rólad álmodom mindennap,
Csak ne küldj el: kabát, kalap.

Nem bírlak elengedni,
Bújj ide hozzam feledni.
Nem sokra megyek az imámmal.
Szembe megyek én a világgal.

Hogy elveszítlek, attól rettegek,
Hihetetlen mód, rettenet.
A nevemet mélyen karcoltam,
A boldogságunk ellen harcoltam.

Ahogy Isten az embert teremtette
Úgy lettünk egymásnak rendeltetve.
Kett?nkért kelne fel a Nap.
Err?l álmodom mindennap.

...