Kezemben keser? szirmok,
virágod hulló szirmai...

Ó,
tudom én,
hogyne tudám, hogy
"elhull a virág, eliramlik az élet",
ám ez a vers
örökké fog majd vallani
szerelmünkr?l,
mely egyszer az id?ben,
vágytól és álomtól
fölfénylett,
hogy egy sápadt harangvirágban
megkonduljon értünk
Isten fenséges
zsoltára.

...

Elmúlt minden feszültség és félelem,
mikor megfogtad szorosan remeg? két kezem.
Elmúlt minden fájdalom,keser?ség,kétség
ahogy mélyen a szemembe néztél.
Elmúlt minden szorongás,rossz álom
mikor azt suttogtad...a szerelmedre vágyom.
Remeg? forró testünk egymáshoz simult,
becéz? suttogásod az édes csókod mindent felülmúlt.
Kellemes érzés fog el mindig ha Rád gondolok,
azt hiszem én szerelmes vagyok!

...

Remény!
mindent elfeledek ha veled vagyok,
fogadj el olyannak mint ami vagyok.
Bár még te nem sejted kellesz nekem,
enyém leszel bízom benned.
Tévedés volt minden,
mikor ajkad forrón égett.
elfeledni csókod nem tudom,
arra az egy napra gondolok.
Tudom ki vagy mégsem ismerlek,
mindig látlak mégis hihetetlen.
Erre a percre vártam oly rég,
te még sem érted mond miért.?
Félsz,hogy megszerettél valakit,
és te ezt nem akarod bevallani.
Er?s vagy és büszke,de
szíved vágya nem bírja terhed.
válaszd a jót a szépet,
te is boldog leszel,
mért nem érted???

SZERETLEK ÉDES!!!

...

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...

Van egy nagy hibám, amit nem mondtam el eddig,
Csak te rád gondolok reggelt?l estig.
Remélem megbocsátod nekem ezt... kérlek!
Mert mindig szeretni foglak amíg csak élek!
Szeretlek

...

Te voltál versem virágzása,
A fájdalmak útja hozzád vezet,
Elapad mosolyom forrása,
Ittam csókodat, verejtékedet.
Egy fuxosért azt mondtad: \" Ég veled! \"
Homlokod holdja már nem enyém.
Míg tébolygok, szakállam megered:
November hava vágtat felém.

Nem kértelek a számadásra,
Kínjaim odván darázslik szemed,
Kancsal vágyad hulljon a sárba,
Fullasszon értem az emlékezet!
Vedd észre versem, ez örök jelet,
Dallá lesz a megcsúfolt remény,
S mert szívünkt?l sorsunk rendeltetett:
November hava vágtat felém.

Mit ér a csók, ha nincs virága?
Az ölelés, ha csupa rémület?
Benned szárad el szívem ága,
Késemb?l kihull minden gy?lölet.
Szerelmed tán csak a pénz, úgy lehet!
S meggörbülhetek dalt zengve én,
Árverezik már rég a lelkedet.
November hava vágtat felém.


Ajánlás:

Vedd szavaimat, mint a kenyeret,
Hadd ropogjanak fogad hegyén!
Mennyei máglyán égnék el veled:
S November hava vágtat felém.

...