Mindennap teszel valamit, jót és tán' rosszat,
Énekelsz a Fő úton, végig falu hosszat.
Szembe találkozol… jön a csorda hazafelé,
Téged visz a lábad… csak tovább, rétre kifelé.

De! Hiába menekülsz, csak beköszönt az éjszaka,
Holnap is csak érezni fogod… mit számít pénz szaga!
Én tudom, nem leled a helyed, éjjel sincs nyugalom,
Mert nappal olyan, amilyen a lét, a társadalom.

Nyugalmat lehet, hogy csak kint nyersz a temetőben,
Ott nem zavarnak, elmerenghetsz a Teremtőben.
Ott már nem kell küzdened a Sorsod ellen,
Már nem tőled fog függeni, hogy jövőben.

Te vagy ki énekelsz és meg akarod mutatni a világnak?!
Van ezzel egy nagy baj! Mi az mi manapság megfelel a mának?
Kis hazánkban nagy baj van, fiatal nemzedék nagyon bizonytalan,
De az idősebbek is ilyenek lettek, tennének, de hasztalan.

Aki bizonytalan, az megbízhatatlan,
Ráadásul még, senki sem halhatatlan!
Dilemma az élet, dilemma, mit teszel,
Dilemma a jövő, ha bármit is teszel.

Mit is teszel Te? Hajszolod a nem létező csodát?
Mész a saját fejed után? Hagyd el a betegszobát!
Tégy már valami valósat, igazat, építő jellegűt!
Nem vagy Te suta-buta… saját főből-észből eredetűt!

Jó lenne, ha Te döntenél, hidd el, más nem segít.
Van ki inkább fogát huzatja ki... a mindenit!
Állj már a sarkadra, így nem jutunk előre!
Tégy már magyar! Jusson a mi hazánk előbbre!

Történhet bármi, tudnod kell, merre van előre útja.
Én meg tudom rólad… belőled sokkal többre is futja!

Ha majd biztatást süvít a szélvihar a füledbe,
Akkor tégy is… és ne feltétlen, épp Te maradj csendbe…

Vecsés, 2013. szeptember 30. – Kustra Ferenc József- íródott: a „teszel az Hazáért?” kérdésköz-ben…

...

Harcokban veszteség mindenkit érni fog,
Fájdalmas akkor, amikor ezt felfogod.
De ha küzdened kell, tedd oda magadat,
Ne hagyjad, hogy legyőzzön bármely pillanat.

A harcban győzhetsz, ha nem ismersz félelmet, kegyelmet,
De, hogy Te győzzél, bizony ismerned kell az életet.
Ne is gondolj arra, hogy a vesztés is lehetőség,
Neked csak a siker, ami egy adott eshetőség.

Ha jó harcos vagy, akkor szíved ettől hevesen dobog,
Küzdj, ne kímélj semmit, ha elkerülhetetlen a dolog.
Harc és csata, sok-sok van csak jönnek, mennek,
Kik ezt teszik, azok bizony mind emberek.

Vecsés, 2012. február 1. – Kustra Ferenc József

...

Mihez hasonlítasz?
Milyen és ki vagyok neked?
Melyik csillagot nézed
a sötét éjjben
amikor nem lehetek veled?
Melyik az az álmod amelyben
én is benne vagyok?
Mit látsz bennem
amitöl a szemed felragyog?
Mit érzel akkor ha
kimondom szeretlek?
Miért bízol bennem,hiszed el
hogy soha nem feledlek?
Hogyan képzeled el
az életed velem?
Ha megöregszem akkor is fogod
szorosan remegö két kezem?
Mi lessz veled ha én
már nem leszek?
Utánnam jössz s majd
ott kezdünk egy új életet?

...

Hiányzol Kicsim!
Te vagy a mindenem!
Soha többé nem akarlak elveszíteni Téged!
Te vagy az életem !
Te vagy az én semmitsem ér? életem pici értelme!
Emlékszem, az els? szóra,
Emlékszem, hogy az a pár óra,
Elrepült felettünk,az id? úgy gyorsan,
A lélegzet megállt, ha veled voltam.
De éreztem melletted, jó úton járok,
Tudtam hogy szeretsz, és nincs már több árok,
Nincs már több akadály,ha kezemet fogod,
De nem hittem volna,hogy a szívem el lopod.

...

Ijeszt? hangok száza süvít a szélben,
Villámok hadai háborúznak az égen.
Én csak fekszem a sötétben,
S idebent érzem,
Hogy hiányzol olyan annyira,
Hogy halálom érzem.
Könnyeim ezrével hullnak szememb?l,
Mint az es?csepp odakint a fekete felh?kb?l.
Szerelmes vagyok?
Bár ez többé nem kérdés.
Éberen várom, hogy szóljon a cseng?,
Hogy újra hozzád bújjak,
Mint amikor?
Egész éjszaka fürkésztük az eget,
Feltételek és szabályok nélkül.
Emlékszel?
Jött egy csillag, mi felénk tartott,
S oly fényes lett, hogy a többi elhalványult mellette.
Emlékszel?
Az a csillag a miénk volt,
S máig is, amikor eszedbe jutok,
Csak nézz az égre,
S tudni fogod, hogy akkor is veled vagyok,
Mikor nem vagyok melletted.

...

Valami éget, valami fáj.
Valakit a szívem még most is visszavár.
Ezer óra, és sok ezer perc,
Homályos emlékek,
S régi fényképek,
Ennyi maradt nekem bel?led meg.
Egyetlen pillanat, mi szívemben megmaradt,
S sok sebet ejtett egyetlen gondolat,
Azt hittem meg marad,
De elszállt egy perc alatt.
Annyira szép volt, azt hittem álom,
S ma már nem tudom, mire is vágyom.
Álmatlan éjszakák száza még el?ttem,
Rám tört egy érzés, mit még sohasem éreztem.
Szédelgek tudatlan, remélem álmodtam,
S ha felkelek egy szép reggel,
S kinyitom szememet,
Te ott fekszel mellettem, fogod a két kezem,
S átölelsz gyengéden,
Ahogy még senki sem?

...