Elmém átvette a Mantra.
Már nem vágyok a Havasra.
Gyopárt szedni sem kívánok.
Elhagytak a régi álmok.
Élni, élni, vagy megélni.
Kínok között heverészni.
Mily élet mely kínálkozik.
B?nös lelkem bocsájtatik.
Sorsom meglett bélyegezve.
Hátralév? életemre.
Akarsz élni? Gyarló, gyáva!
Hisz nem ez volt élted álma.
De már kés?, mint a bú.
Nem lehetsz többé hiú.
Mert életed mint csorgó patak.
Te csorgattad el, te, magad!
Mert nem akartad megélni.
Mindig csak élni, élni!
Most itt a vég, aszály.
Minden álmod tovaszáll.
De ne búsulj, mert a vég.
Méltó lesz majd, és elég.
Emlékeznek majd a szépre.
Koporsódat körbe véve.
Dicsérnek, és fölemelnek.
Hazug szóval ünnepelnek.
Engedik majd, hogy te fekve.
A sok álló közt ünnepelve.
Azzá lehetsz mi nem voltál.
Ki hiányzik, ha nem volnál.
Királyn?, és úri dáma.
Kit takar halotti palástja.
Te hallva majd a dicsér? szót.
Tudni fogod, hogy mi nem vót!
Még mosolyt csal a népek gyásza.
De ezt már többé más nem látja.

...

Az élet egyedül szomorú s keser?,
Olykor bánatos vagy s gyötör a düh,
De melletted van a sok barát,
Kikkel megoldod az élet gondját,
De egyedül szomorú az élet mert tudod nincs kiért élned,
Nekem sem volt senkim egyedül voltam,
De ez már csak a múltam,
Mert rám néztél s tudtam boldog a szívem,
Mert van kiért élnem,
Voltak szép s rossz pillanatok,
De veled csak szépek lehetnek a napok,
De minden nap érzem tested s csókod hiányát,
De érzem lelkem változását,
Mert ma viszont látlak s csókollak s ölelek,
S tudni fogod h menyire szeretlek...

...