Álmomban egy helyen jártam
Ablakodnál ott tanyáztam
Ott ért este és ott ért hajnal
Mindig-mindig azzal a dallal.

Az a dal mely kett?nk szívét
Összeköti míg tart a lét
Felcsendül és emlékezem
Mit jelentesz te most nekem.

Ugyanazt mint akkoriban
Jógázgattál a koliban
Bejutottam, meghallgattam
Hanger?t jól ráadtam

Hogy ott bent a teremben
Elmondhassam azt neked:
A szomszédban a fiú
Nagyon nagyon szeret.

Nem változott semmi, bár nehéz hinni
A fiú most is tud úgy szeretni.
Nem csak tud, de teszi is,
Megihleted, látod te is

Ennyi verset, ennyi szépet
Soha nem írt senki néked.

Bárhogy döntesz, bármit teszel
Verseivel boldog leszel.
Ha nem bízol, csak elolvasod,
Szebben indul majd a napod.

De ha bízol, adsz egy esélyt
Odabújik mindig melléd.
És a versét minden napra:
Közvetlenül neked mondja.

Neked mondja, megsimogat,
Megdicséri mosolyodat.
Ha morcosan térsz nyugovóra:
Gondja lesz majd szép álmodra.

Ha viszont már nem adsz esélyt
Szomorúan ír majd esszét.
De elküldi, és életedben
Vár majd egy vers minden reggel.

Egyetlen vers minden reggel,
A nap hogyha forrón felkel
Benézve az erkélyeden
Azt lássa hogy emlékezel.

Emlékezel a fiúra,
Ki életedet jól szétdúlta.
De emlékezel arra is:
Hogy jó is volt - ha néha is.

Én így ?rzöm a történteket:
Rád gondolok és emlékezek.
És ahogyan az id? telik
Egy kis kötet majd megjelenik

És ha testem hagy majd cserben
Koporsómban benne legyen
E kis kötet, és fényképed
Hisz érted éltem - ha nem is érzed.

...

Elmúlt minden feszültség és félelem,
mikor megfogtad szorosan remeg? két kezem.
Elmúlt minden fájdalom,keser?ség,kétség
ahogy mélyen a szemembe néztél.
Elmúlt minden szorongás,rossz álom
mikor azt suttogtad...a szerelmedre vágyom.
Remeg? forró testünk egymáshoz simult,
becéz? suttogásod az édes csókod mindent felülmúlt.
Kellemes érzés fog el mindig ha Rád gondolok,
azt hiszem én szerelmes vagyok!

...

Remény!
mindent elfeledek ha veled vagyok,
fogadj el olyannak mint ami vagyok.
Bár még te nem sejted kellesz nekem,
enyém leszel bízom benned.
Tévedés volt minden,
mikor ajkad forrón égett.
elfeledni csókod nem tudom,
arra az egy napra gondolok.
Tudom ki vagy mégsem ismerlek,
mindig látlak mégis hihetetlen.
Erre a percre vártam oly rég,
te még sem érted mond miért.?
Félsz,hogy megszerettél valakit,
és te ezt nem akarod bevallani.
Er?s vagy és büszke,de
szíved vágya nem bírja terhed.
válaszd a jót a szépet,
te is boldog leszel,
mért nem érted???

SZERETLEK ÉDES!!!

...

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...

Szeretni azt, ki talán téged szeret,
Szeretni azt, ki most nem lehet veled.
Szeretni ?t mindig, örökkön és örökké,
Szeretni akkor is, ha nem lehet a szívedé.

Csalódás az élet, hisz nem mondod el neki,
Csalódás minden napod, míg szíved a szívét el nem nyeri.
Csalódás az álmod, melyben forrón csókolod, öleled,
Csalódás a reménység, hogy valaha a tied lehet.

Mondd el neki, hogy csak ?t szereted,
Mondd el neki, hogy nélküle meghal a szíved.
Mondd el neki mindazt, mit elmondani nem lehet,
Mondd el neki és csak szeresd, szeresd!

Súgd a fülébe, hogy mily szép a szeme,
Súgd a fülébe, hogy örökre bezártad szívedbe.
Súgd a fülébe, hogy mindig szeretni fogod,
Súgd a fülébe, hogy te soha el nem hagyod!

Reméld azt, hogy ? is viszontszeret,
Reméld azt, hogy ezután mindig veled lehet!
Reméld azt, hogy szeret, szeret és szeret,
Reméld azt, hogy most már örökre a tied!

...

Nem találom helyed
az életmozaikban,
üres folt maradt
emléked nyoma,
amit hagytál bennem,
és hiába forgatom,
nem illik a többi
közé sehova
a kirakó-darab,
és bosszant, hogy
nem értem,
mért kerültünk
egymás útjába
mi ketten,
sorsod sorsomba
fonódott,
s aztán szétfújt
bennünket a szél,
még nézek képedre,
mint gyermek
a csillogó kirakatra,
s rajta hagyom szám
forró leheletét,
aztán játékosan szívet
rajzolok a párás üvegre,
közepébe rúzsos
csókot nyomok,
talán majd értelmet ad
emlékeimnek a holnap
- ma még fehér folt vagy -
így hagytál bennem
nyomot.

...