Csak egy gyönyör? érzés
mely mindig elér,
ha Rád gondolok én.

Eddig nem tudtam,
hogy ilyen jó érzés, és ily szép,
ha karodban ér el a kéj.

Most is Rád várok én,
óh, csak minél el?bb jönnél.
Más nem érdekel, csak Te
Jöjj hát, s örökké öleljél!

...

Ha tudnád, hányszor gondolok Rád, S hányszor töltöm ébren az éjszakát. S hány könny gy?lik szememre érted, S mindez azért, mert: SZERETLEK TÉGED!

...

Az az érzésem, hogy mi tökéletesen összeillünk.
Azért is szeretek veled lenni, mert melletted sosem unatkozom.
Még ha nem szólunk, nem érünk is egymáshoz, még ha külön szobában vagyunk is, még akkor sem. Soha nem unalmas veled lenni. Szerintem ez azért van, mert valahogy bízom benned, bízom a gondolataidban. Érted, hogy mire gondolok? Hogy mindent szeretek, amit látok bel?led és azt is, amit nem. Pedig ismerem a hibáidat is. De pont ez az, a hibáidról is az az érzésem, hogy pont jól kiegészítik az én jó tulajdonságaimat. Hogy te sokkal többet érsz, mint amennyit valójában megmutatsz magadból, én meg pont fordítva. Szükségem van RÁD!

...

Soha sem gondoltam volna,

hogy rád találok!

De az isten is így akarta,

hogy mi együtt legyünk örökre...

És remélem, hogy így lesz...

...

Gondolatom csak a fellegekben jár.
Hol lehetsz? Vajon merre jársz?
Nem talállak, hiába kereslek téged,
De emléked szívemben ?rzöm végleg.

Ez a kis gondolat szárnyrakap bennem,
Képemet ?rizd egész életedben!
Ha eljön a holnap, s nappalra virrad,
Szerelmünk rózsái újra kinyílnak.

...

Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...