(Senrjon)
Te a síremlékednél
Többre vágysz, meg tartósabbra is?
Vers légy, ne költő!
*
Emlékezzenek terád?
Legyél szabálytartó, meg precíz.
Magad légy a vers?
*
Maradandót alkotnál?
Gondolatod filozós legyen!
Több vagy, mint senki!
*
Más poétákat ismersz?
Ne légy irigy, segítsél neki.
Mutasd, hogy ki vagy!
*
Te lektorálsz mást?
Úgy tedd, mintha írásod lenne!
Ingyé? segítség!
*
Te a síremlékednél
Többre vágysz, meg tartósabbra is?
Ha Te vagy a vers!

Vecsés, 2022. május 8. ? Kustra Ferenc József ? íródott: senrjon csokorban.

...

A szegénységről…

Szegény embernek, az ő bőre alatt szúk vájkálnak,
A feje tetején meg, harkály csőrök kopácsolnak.

Szegénység érdem?
Mely’ filozófiákban?
De a nincs nagy-úr!
*

Aki éhezik
Hallgatja gyomorkorgást.
Irritáló zaj!
*

A korgó gyomor,
Biz' nem jó tanácsadó!
Zavart gondolat…
*

Nem áll a jogában kikérni magának,
Ezt az örökre áldatlan állapotot?
Nincs lehetősége kilépni ebből a kalitkából,
Hogy szabadon és nagyot merítsen az élet kútjából…
*

Sorsa ládája
Fedele rá van csukva.
Rozsdás zsanérok…

Vecsés, 2015. május 15. - Kustra Ferenc József – íródott: Versben és senrjú -ban…

...

Aznap reggel mi magyarok nagy napra ébredtünk,
De még senki nem tudta, hogy ez lesz az ünnepünk.
Szívünkben az október huszonharmadika
Nagy nap volt és marad is, mint jelkép; rabiga.

Uram! Add, hogy konzervatívok maradjunk,
Liberalizmus elkerülje udvarunk.
Uram! Add, hogy keresztény szellem maradjon,
Ezer éves államunk, állam maradjon.

Ó Uram! Fényes tekinteted, vesd le ránk,
Bízunk, hogy akkor sikeres jövő vár ránk.
Ó Uram! Világítsd meg a gondolatunk,
Tudjuk meg azt, hogy mi jó és mit akarunk.

Én Uram! Adj valami jelet, hogy tudjuk,
Most melyik irányba folytatódhat harcunk.
Én Uram! Kérlek, támogasd a harcunkat,
Hogy később ne kelljen takarni arcunkat.

Vecsés, 2009. október 12. – Kustra Ferenc József – íródott; 1956 emlékére.

...

Van, akinél többször is poharat emelne…

Mindenkinél vendég egyszer a halál,
Ha szól a vekkere, indul, meg nem áll.
De, néha látja, hogy benőtte a fű az utat…
Ilykor megáll és a gondolataiban kutat…

A halál pelerinje,
Az éjjel végtelenje.
Szokása az egy, nagy suhintás,
Végül is, ezért ő a kaszás…

Ha a riasztása téves volt, akkor csak néz, téblábol,
Mert fölöslegesen kaszálni, nem telik a zsoldjából.
Szerencsétlen, körbenéz, mindenhol csak fránya élet!
Ez neki nem kenyere, bánatos, hogy ez a véglet.

Páciensnek menni kell és boldogan integetni,
Ő ezt szeretné munkában, folytonosan elérni…
De neki se jön össze minden, nem kell tőle félni…

Aki a halál útjából kitér, visszatér,
És ő akkor szárnyalhat, mint a vad réti-szél
És abban is reménykedhet, még sokat megél…

Ha az asztalon, kis mécses-láng vergődik,
És aki elment arra már nem emlékszik,
Időt okold, hogy máris… ő mi elszakít…

Vecsés, 2016. október 4. – Kustra Ferenc József

...

Balaton vízfelülete, mint tükörkép lopja távolságot,
A hullámok meg, sokszorozzák… Ezt a gyönyörű mohóságot…?!

Itten kéne lenni, egyszer és mindenkorra,
Akkor is, ha reggelt, vagy éjfélt üt az óra,
Így lenne állandó az élvezet, nem lenne a kín,
Lelkem, boldogan játszana a szeretet húrjain…

Ez a gondolat felvetés, dráma, szinte tudatzavar.
Életlehetőség erre nem adott, nincs döntés hamar.
Marad inkább az emésztő, nagy vágy, már gyermekkorom óta.
De tudott lehetetlenre várakozni… kész idióta.

Én nem vágyok az Adriára, messzi Balira!
Nekem, te kelessz télen és nyaralni nyaranta!
Mondd, szeretett Balaton, ki is vagy te énekem...?
Azt hiszem, te vagy az a... el nem múló szerelem…

Ha parton, én kint maradok és rám zuhan a csillagfényes éj,
Ámulok, ahogy visszatükröződik… vibrál a hullámtaréj…

Vecsés, 2015. május 25. - Kustra Ferenc József

...

(Kereszt anaforás)
Szerelmünkkel nem gubództunk mi egy éji-ködös álomvilágba,
Nekem nem volt jogom… most meg élhetek kicsinyes panaszkodásba.
Szerelmünk tele volt a sorskönyvembe részletesen beírt tüskés gubókkal,
Nekem meg ebbe nem volt beleszólásom, bár híven hadakoztam gubókkal.

Tiszta szívemből, tiszta szerelemmel örültem neked,
Gondoltam sorsom javul, ha szerelemben élek veled.
Én vagyok a próbabábú, sorsával senki sem... nem küzdhet meg,
Mit abban egy öreg szerzetes beírt, nem változtatható meg.

(Anaforás bokorrímes)
Szerelmem gondolatimat mindig a Te síkodra vezérelte,
Szerelmem uralta az agyam-lelkem, Te vágyam, örök végzete.
Szerelmemben folytonosan csak vágytam rád, de nagyon és eleve.

Tudom is azt is, hogy te születtél életem párjának,
De nekem nem jár ez, sorsomba beleírt páriának.
Sajnálom, hogy ebbe az élhetetlen életbe, Te is belekeveredtél.
Én ugyan igyekeztem, de sajnos végső szerelmem így bizony nem lehettél!

Szoktam volt már sokszor mondani; „kire mit rótt a sorsa,
Azt kell élnie” egészen a lét végéig… halódva!
Szoktam volt mondani; „embernek a gaz sorsa az ura!”

(Bokorrímes)
Gondban vagyok nem vagy, szerelem elment, sőt megszűnt,
A fölmerült jobb világ csak úgy lelépett, letűnt…
Vagy az is lehet, hogy a szerelmem nem szembe tűnt?

Vecsés, 2020. július 7. – Kustra Ferenc József – íródott; a szerelemről, alloiostrofikus versformában.

...