Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?
Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár…
Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár?

Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba,
Lefröcskölnélek, tán' így játszanánk a Balatonba.
Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba.

Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost,
Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost…
Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost.

Közben persze figyelnénk… van-e tán' viharvészjelzés?
Mert az, egy komoly dolog… a Balatoni vészjelzés.
Mi ne mulasszuk el… a vízből való gyors kiérés.

Föl is vehetnéd még a szép tavalyi fürdőruhádat,
Bent a vízben nem látszik… jövőre fölveszed... újadat!
Pihenésképpen, ha volna szabad árnyék, lepihennénk,
Aztán amikor gondolnád, bármikor visszamehetnénk!

Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk,
Bent a nyakig erőben, hogy ne félj, egymást átölelnénk!
Térdig érő vízben együtt leülnék és beszélgetnénk.

A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is,
Meleg nyárban havonta… legalább két hetet eltölthetnénk is…
A Balaton a miénk is és mi ezt nagyon is élvezzük is.

Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy,
De talán jövőre újra gondolkozhatnánk, ha itt vagy…
Ez azonban már nem valósítható meg, oly' messze vagy.

Vecsés, 2023. augusztus 25. – Kustra Ferenc József- Íródott: alloiostrofikus versformában a Balatoni nyárról…

...

Látunk egy közeli háborút, mert fölütötte a fejét a -lassan már- világháborús világhelyzet…

(leoninus csokor)
Híreszteli világ újdonsült ura, győzelme... világbékének záloga.
Pedig az ő területe a juhakol, ott uralkodik… vagy csak mindenhol?
Tömik a bankjába a vezérkosi fabatkát, de nem tenyészt sárgarózsát…

(10 szavas csokor)
A világ nagyja hírt terjeszt,
Gondolja, valaki majd békét ereszt.
*

Rózsa, rózsa, rózsabimbó, nézz már kicsit körül, tudd a rendszeredben sok a csaló.
Ha lenne lovad az istállódba, már átrúgta volna őket francos másvilágba.
Tudod, hogy hány katonád élete lenyugvó? Pedig nem kérik: élettakarodó’.

Csalók, a világ kegyetlen bolondítói,
Rablók, más vagyonának szoros markolói.
*

A hatalmasok vannak és nőnek pénzvágyak, de véresen gyilkos ösztönök közt laknak.
Ha kell ezek a pénztőkéért halnak… ha meg halál odaért, másokra mutogatnak…
A vágy, őserő, az ösztönerő pénzért magasztos, gazdagságért, háborúért folyós.

Pénzért élnek, véresen, szívtelenül ölnek,
Vágynak többre, a világért jöttek.
*

A bombák azok, rendre, folyton-folyvást zuhannak. Már vannak kazettások és robbannak…
Civilek is elhullanak, hosszú harc alatt, lassan már fabatkát sem kapnak fű alatt.
Menekülne nép tömegével. Főleg férfi az utazó. És bizony még ők halódok.

Zuhannak, próbálnak szaladni, mindenestől esnek,
Akartak, de végül sikertelenül menekülnek.
*

Közbe nézve látjuk, eme világ milyen… jobban odafigyelve kitűnik, semmilyen.
Már gyártanak Afrikában új háborút, mi aztán mindenfelé elviszi a borút…
A háború csak szélesedik, a gazdag meg gazdagodik, ekként terebélyesedik!

Mindenki látja, mégis segítség nem érződik,
Csak újabb háború érkezik.

Vecsés, 2023. augusztus 7. – Arad, 2023. augusztus 19. -Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. És egész nap láthatjuk, TV híradókban a videókat is… Leoninust én írtam. Szerzőtársam: Ghica Izabella Iasmina: a 10 szavasokat.

...

Ha van Sorsom, hát az bizony nem szeret.
Csak messziről, túloldalról integet.
Szerencse adó jó isten, add nekem,
Hogy ne kelljen, így... jobb legyen életem!

Volt már felettünk mennykő is, tán' több ezer,
Lopakodós az alkonyat, körbeteker.
De engem Ők csak kevésbé szeretnek,
Úgy gondolják, senki vagyok... eretnek.

Villám-szimfónia szól a sötétlő égből,
Feketés füst száll a sors hajókéményéből.
A forró vaskazánban fekete kőolaj ég,
A sors tán' részegen henceg; a kezdet már a vég.

Mindig is a mézes ajkaival csábított,
Én elvesztem örvényében, ő csak ámított!
Lehúzott a mélybe...
Le a meredélybe.

Jobb volna végre embernek lenni!
Embernek, másnak nem... soha semmi!

Vecsés, 2012. január 6. – Kustra Ferenc József. íródott önéletrajzi írásként.

...

Szemlélő voltam…

Hú-hú, ez a jeges szélvihar, csak úgy támad a távvezeték drótok között,
Onnan, fanfárok hangja hallatszik! Valami megváltozott a drót-lét között?
Ez a torz lelkű gondolja, hogy sikere lesz, ha parodizál mező fölött?

Vagy azt gondolja, hogy tájfunt játszik, mint gyerekek –vitézt- fakarddal?
Akkor jobban várják őt, mint a halált, ki még csak ver a kardlappal,
Vagy lehet, hogy nem éri föl ésszel, hogy nincs siker jég-hó halmazzal?

Duruzsol a fanfárok nyekergése,
Síkit a dróthegedű lihegése…
Alkotás a hulló kristályok zizegése,
Megfázítós, hideg szél jeges melegsége…
*
Zúgó a szél: de vajh’
Merről jön? Mér, izzaszt kabát?
Meleg-hideg… reszket!
Most a gőgjét éli a szél,
És álnokul, csak jót mesél…
*
Gyökerestől kitépett fák körben mindenütt,
Bánatos ember szívében fájdalom beült…
A természet ereje tarol! Beteljesült!

***

Ez a szélvihar, a halál angyalának a lova,
Ami úgy tud vágtatni, hogy nincs is vasalt patkója?
Vagy ez a sok széllökés, támadó ordasok sora?

Ahogy elnézem a jeges szélvihart, oly’ mint orgia,
Azt is konstatálom magamban, hogy szépen lett megírva,
Egy nagy zenekarra, amit most előad, nem mammogva!
*
Akár, szép is lehet
Egy ilyen jeges tornádó.
Embertelen, nem kell!
*
Engemet ez a vihar inzultál!
Vagy mondhatnám, úgy látom, hogy vegzál...
Ha jobban figyelek… rondán szekál.

Mindezt jól látva, hallva, érezve,
A valóságban nem kételkedve,
Összehívtam az öregek tanácsát… ez én vagyok,
Hogy megtanácskozzuk, mikor, mit hoznak a holnapok…

Mindenki időben jött,
Senki nem ökörködött,
Mert a téli hideg-vihar téma,
Most aktuális, nem holnap… még ma!

Vezetésemmel rájöttünk, most van itt az ideje,
Még ha, ehhez embernek nem is nagyon van idege…
Fújj csak vihar… már várom, tavasznak majd lesz keletje!

Vecsés, 2017. december 23. – Kustra Ferenc József- írtam: versben, HIAQ –ban és TANQ –ban.
Inzultál: sérteget, becsmérel – Vegzál: nyaggat, ostromol – Szekál: piszkál, ingerel

...

Bevágott hideg!
Táncoló hóemberek.
Fagyoskodó sör.
*
Itt van immár az óév legutolsó napja,
Minden ember éppen ma, éppen búcsúztatja.
*
Bút vágjuk sutba,
Kezdjük, legyünk vidámak.
Táncolj hajnalig.
*
Ember jó, ha visszanéz a most lassan már múló évre,
És nagyon belegondol az évben megélt életére…
Jó, hogy mi még itt vagyunk, mert az emberi lét mulandó,
Az idő, komótosan halad, nem áll meg a mutató.
*
Enni és inni,
Meg koccintani pezsgő!
Bízni jövőben.
*
Mint kallódó fény,
Csillan, múlt ígérete…
Jövőre, jobb lesz?
*
Éjfél után majd nagy fénybokréták nyílnak,
Süvítő rakéták messze föl suhannak!
Nagyon szépeket rajzolnak az égre,
Elmúlt egy év és mi megértük végre!
*
Ne gondolj gonddal,
Most csak mulass a mának!
Újév, új élet!

Vecsés, 2016. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban

...

Igaz szeretet, és hőn áhított béke
Mint csak a kesernyés korunk lepedéke?
Ebből mai embernek nincs menedéke.

Csak rohan a világ, elrohan mellettünk az élet,
Pedig nekünk az kéne, hogy mi a boldogságérzet…
Eljött megint az ünnep, a szeretet benned éghet.

Itt a Szenteste, ez mindenkié, Tied is!
Gondolj erre, figyeld a lelked, és akard is…
Szobánkban áll a fenyő, maga a szépség is.

A családtagok és barátok ölelése, csókja,
Csillagfénnyel borít, így ébredsz reggel virradóra…
Ha kint közben hull a hópihe,
Olyan, mint a sok-sok tollpihe.

Csillagszóró örömet szerez, mesés, szép látvány,
Szeretettel átölelni másikat, nem hátrány.
De most nem esett a fránya hó, éj… sötét kátrány.

Éljünk nagy szeretetben, kívánjuk a békét!
Élvezzük a karácsonyt, majd terjesszük hírét…
Boldogság uralja el jelenlevők szívét.

Vecsés, 2015. december 23. – Kustra Ferenc József

...