Hol a kiút?

Eltévedtem!
Ajkamat bevonta a köd ízetlen nedvessége,
A csontjaimat átjárta a tél nyirkos hidege.
Engemet most megkapott a tél, borzasztó szépsége,
A matrózt is szédíti a nyílt tenger lehelete.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
A látóhatárt elborítja az alkonyat csendje,
Rózsaszín szalag övezi; az éj, sötétlő ege.
Itt biz’ nincsen világító torony vagy egy szál gyertya,
Mi fáklyaként lobog és világit; az ember sorsa.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Spontán szívvel járok, mit banális fájdalom markol,
Az önvédelem ösztöne lüktet ereimben. Tol!
Űz előre, megszállott! Nem pihenhetek tétlenül,
Megyek előre. Csodálom magam mérhetetlenül.
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Remegek a hó puszta magányos iszonyatától,
Hogy szakadjak ki, távolodjak, sorsom viszonyától?
Mikor fény nyalja fel a vaksötét éj tintafoltját,
Van-e lehetőség embernek változtatni sorsát?
Hol a kiút?

Eltévedtem!
Még ha remegek is iszonyattal, erőt merítek,
Büszkeségből, bátorságot meg semmiből kerítek.
A hajnalpír éltető fényei majd megjelennek,
Vajon addig élek-e és kerestek-e emberek?
Van-e kiút?

Vecsés, 2000. február 20. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Olybá lettem, mint melankolikus denevér,
Lógok lefelé, lábamból lecsorog a vér.
Jó dolog? Sokktól látásom elhomályosul,
Néznék... Nem látok, bár szemem forgatom vadul.

Én vagyok, vagy az éjszakai kolónia?
Nem vér dobol fülembe, ez kakofónia.

Érzem, hogy áttetsző vagyok, mint egy bőregér.
Lehet, hogy a jövőben úgy hívnak, denevér...

Vecsés, 2001. december 31. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Mert úri kedvem úgy tartotta…

Nincs semmi másom,
Csak vendégszeretetem.
Meghívtam őket.
*
Megyek a boltba
Veszek lisztet kenyérnek,
Adok vendégnek.
***

Lakomát csaptunk.
Volt egy nagy evős napunk.
Pocim degesz lett.
*
Vendégek mennek,
Mi meg kitakarítunk.
Vacsi-maradék...
*
Jól eltelt a nap,
Jól éreztük magunkat.
Máskor mi megyünk.

Vecsés, 2013. március 23. – Kustra Ferenc József– írtam: senrjú csokorban. Önéletrajzi írás.

...

Eltévedt golyók süvítenek körülöttem,
Ide-oda ugrálok, kapkodom a fejem.
Ha valakinek csak úgy, lőhetnékje támad,
Nem néz, csak rám lő, mintha én lennék a dámvad.

Ma hallottam nagy hírt, már puskával lőnek rám,
Menekülnöm is kell, pedig ezt nem akarnám.
Születéstől az élet, halálig haldoklás,
Nekem ez meg még plusz, kínszenvedés semmi más.

Budapest, 2000. július 30. –Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás

...

A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
Így szerencsére, senki nem ismeri.
Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.

Jó momentumokat jó volna tudni,
A rosszat meg előre kitörölni.
Persze szerencsére nem megy egyik se,
Mindenki várja be, mi a végzete.

Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József

...