Szeretném, ha tudnád, mit jelentesz nekem,
Hogy nélküled, könnyes lesz a szemem.
Ha neved hallom, a tömegbe nézek,
S fáj a szívem, mert nem látlak téged.

Nincs rosszabb annál, ha nem láthatlak,
Hogy két karomba téged nem zárhatlak.
Nem ölelhetem át törékeny tested,
Nem vigyázhatom én szerelmes lelked.

Nem tehetek semmit, hogy itt legyél velem,
Átölelj lágyan, vagy megfogd a kezem.
Mit érek így, azt még nem tudom,
Szerelmedért, én a lelkemet adom.

...

Csak azért vagyok féltékeny , mert tudom hogy nálam jobbat is kaphatnál!

Az életem nélküled olyan, mint plüssmackó nélkül egy kislány.

...

Céltalan lett az életem,
Elvesztettem akit féltettem.
Nem értettem a lényeget:
Imádom az egész énedet.

Nélküled nehezek a napok,
Csak a gyötrelem amit kapok.
Panasz nem hagyhatja el számat,
Ez az élet nyújtotta számla.

Megfizetek minden tettemért,
Amit ellened tettem én,
Amikor nem voltam melletted,
Fejed egyedül tetted le.

Sajnos nem voltam h? társad,
A síromat magamnak megástam.
A fát magam alatt vágtam,
Az egészet megbántam.

A perceket nem becsültem,
Egy szobában egyedül csücsültem.
Azon gondolkoztam pár hétig,
Hogy csinálhattam ezt végig?

...

Sötét egy év áll mögöttem,
Egy leányzó szívét összetörtem.
Soha nem tudom feledni,
Ez életem végéig fog kísérni.

Félve remélek el?re,
Jobb leszek vajon jöv?re?
Foghatom-e majd két kezét?
Becézhetem-e még nevét?

Remélem Isten segít majd,
Halálomig majd velem tart.
Szeretne engem újra?
Gy?r?t húzhatok az ujjra?

Remélem fogom még ölelni,
Hogy tudok neki meg jó lenni.
Vele tartanék mindenben.
Segítsetek kérlek mind ebben.

Okoztam én már elég bajt,
Engem komoly érzelem hajt.
Talán nehéz felkutatni,
Lehet nem tudtam kimutatni.

Nem tudom mit képzelek.
Miket szül meg a képzelet.
Fejed vállamra hajtanád?
Kopoghatok szíved ajtaján?

Zuhanok egyedül a sötétbe.
Lesz olyan aki majd segíthet?
Teher nyomja a vállam.
Minden b?nöm bántam.

Tudom, én tehetek az egészr?l,
Ezért is bánom egy részr?l.
és a tudat ami feldúl,
Hogy szívem utánad koldul.

Veszélyes vizeken evezek.
Eszem teljesen elveszed.
Tiéd lennék én örökre,
Csak fogadj kérlek örökbe.

Azt hiszem ennyi elég lesz
és egyszer az élet jobbá tesz.
Biztos soha el nem feledlek,
úgy érzem én téged szeretlek.

...

Vágyakkal van teli az életünk.
Ezek nélkül nem is élhetünk.
Vágyunk a szerelemre,
csak egyetlen egy személyre,
kit megtarthatunk életünk végére.
Sokszor nem találjuk meg a nagy "?t",
ezért ki kell várnunk az id?t.
De, ha egyszer rátaláltunk,
boldogabb lesz a világunk.
Kezét soha el nem engedjük.
Szívét szívünkbe zárjuk.

...

Utállak, mert játszottál velem!
Elhitetted, hogy lehetsz a mindenem.
Csak egy játék voltam neked, kit kedved szerint manipulálhattál.
Sokszor mondtad, hogy velem lennél.
Utána mégis nemet mondtál!
Ebben hol a kegyelem?

Összetörted szívemet nem egyszer, nem kétszer sok ezer darabra.
Lettem volna szeret?d a virágzó tavaszba.
De te nem láttad, mit titkolok magamba.
Utáltalak ezért, mert csak egy játékszer voltam számodra.

...