Köszönöm a vigaszt, amit szeretnél nyújtani Nekem,
De az Én holnapom mindig, minden nap, rosszabb lesz,
Igaz az életünket nem, csak magunk formáljuk,
Azok formálhatják, akiknek engedni hagyjuk!
Haladnék, de nem tudok, mert nincs az velem, akit szeretek!
Nem vagyok er?s, mint ahogy mutatom,
Egy gyenge lelk? n? vagyok, akit a vágyak éltetnek!
Ha nincsenek ezek, a lelkem a testemmel el van veszve!
Ne hagyj el, kérlek, ki az életet adja nekem,
Hisz Te vagy számomra a föld, a víz és a leveg?,
Ha nincs a lábam alatt a talaj elesem,
Ha nincs a víz mi éltessen, akkor elszáradok,
Ha nincs az éltet? leveg? megfulladok!
Te vagy nekem a lét, amit nem tudok nélkülözni!
Mert Nélküled nem létezem!

...

Sajnos nem egyszer? az életem, nem is volt soha!
De szívembe és lelkembe elhoztad a reményt és a hitet,
A reményt, hogy még lehetek boldog ezen a földön,
A hitet, hogy higgyek abban, hogy jó az élet!
A lelkemben megsz?nt létezni a remény,
A hitem elveszett úgy érzem örökre,
Hogy az élet jó lehet még egyszer!
Meglegyintett az élet keser? íze ismét,
Életemben újra és újra, ezt érzem,
Ez a keser?ség tönkre tesz Engem,
A Vágy az után, hogy nem érezhetlek,
A vágy, hogy nem az enyém lehetsz,
Ez a Vágy, az ami fölemészt Engem!
Lehetnek, orvosok kik keresik a gyógyírt,
De Én tudom, hogy a gyógyszerem nem a pirulákban van!
Lelkem szenvedése a testemet fölemészti,
És, úgy érzem, hogy lassan az elmémet is!
A hiányod pótolni nem tudom senkivel,
Így, lassan elsorvadok és az elmém is elhagy!

...

Szép remények ne hagyjatok el! Szeretem azt a N?t akit kell. Álmomban a valóságban mindig velem van, ölelést, csókot, simogatást a karjaimban ad. Érzem a lelkemben szeret igazán, testem remeg mikor simogat puhán. Cirógat ölel, átadja vágyait, remeg t?le a szívem, s a lábaim. Tekintete szerelmesen sugárzik, minden rezdülését felém irányít. Boldog vagyok, boldogság tölt el. Szeret a N?, ahogy kell.

...

Ha felnézek a kék égre,kicsiny szívet látok felfestve. Eszembe jut szerelmes N?m, Ki távol van, de mégis itt a szemem el?tt. Ha felnézek a kék égre, kitáruló lelket látok felfestve. Szerelmes lelked ajtaja nyitva van, bekopogok és minden vágyam, érzésem otthagyom. Így szeretek egy N?t, így kell szeretnem: ? az igazi énnekem.

...

Sétálva az erd?ben kéz a kézben, szerelmes szavak fogannak meg a szívünkben. Veled vagyok és veled érzem, csodás lesz a napom, szerelmes a szíved. Az arcomra teszed két kezed, vágy és szerelem hagyja el a lelkedet. Fülembe súgod azt a szót: SZERETLEK, ÉS én elolvadok mert mind ezt átélem. Átölellek, símogatlak és szerelmes csókjaim, ajkadra rakosgatom. Legyen örök emlék számunkra e hely, itt éreztük egymást igazán végtelen szerelemben.

...

Mosolyogsz! Ajkaid szerelmes szavak, forró csókok hagyják el. Mosolygok! Karomba ölellek, szívembe zárlak, szeretlek és forrók ezek a vágyak.

...