Ma reggel a versem
Szomorúan indul
Hiszen a lányka
Beteg most, de gyógyul

Gyógyul a torka
Sz?nik a betegség
Csak engem vesz körbe
Magány és levertség

? most nagyon beteg
Néha reszket, s fázik
Nekem a közelsége
Még jobban hiányzik

Szeretném ápolni, ölelni:
És súgná az egész szoba
Melletted vagyok, és
Nem hagylak el, soha, soha.

...

Este, ha kinézek az ablakon,
A mosolygós telihold csak mosolyog.
Sugarai szétszóródnak a bolygónkon,
Hogy minden embernek jusson a sugaraiból.

Szólok hozzá, Te mosolygós telihold,
Sugaraddal célozd meg szívét
Annak a férfinak, ki elhagyott engemet,

Fényes sugarad melegítse fel szívét,
Táruljanak elé azok a szép id?k amit eltöltött velem
Szívében szép emlékek kísérjék,
Amik maradjanak meg benne örökké.

...

Gyönyör?nek indult kapcsolatunk,
Ami jó volt mindkett?nknek.
Hagytam, hogy ez az ár sodorjon Engem.

A sodrás, ami vitt el?re a mély érzelmekbe,
Az nem volt más, mint a Te rajongásod Értem.
A rajongásod hazug volt, amit mutattál Nekem,
Nem kellett más soha bel?lem, csak a testem.

Szép szavaid, rajongásod,
A szerelembe sodorta szívemet,
Te elhagytál engem, nem tör?dve ezzel,
Szívemet itt hagytad vérz? sebekkel!

...

Hogy benned is ott lakik a csoda, ebben hinned kell minden nap!!!!
Ne hagyd, hogy bárki azt mondja, a mindenségnél kevesebb vagy!!!
A titkot egyedül csak Te tudhatod, a szíved mélyén lakó igazságot!!
Ami felszárítja a könnyeket, és meleg otthonná varázsolja az életet!!
Ne várj hát, szórd szét magad, felh?k közt Te légy a nap,
Ami a földet beragyogja, vidám mosollyal körbe fonja.

...

Jó reggelt, jó reggelt
Gyönyör? virágszál
Ma reggel ha nem lennél
Nagyon hiányoznál

Eszembe jutsz folyton
Ahogy fekszel az ágyon
S hagyod hogy a napfény
Mindent átjárjon

Szeretnék most ott lenni
Simogatni, megölelni
Ezt az egyet helyzetünk
Sajnos nem engedi

Ha elolvasod majd kés?bb
Ezen levelemet
Ne feledd egy percre sem
A Fiú nagyon szeret!

...

Álmomban egy helyen jártam
Ablakodnál ott tanyáztam
Ott ért este és ott ért hajnal
Mindig-mindig azzal a dallal.

Az a dal mely kett?nk szívét
Összeköti míg tart a lét
Felcsendül és emlékezem
Mit jelentesz te most nekem.

Ugyanazt mint akkoriban
Jógázgattál a koliban
Bejutottam, meghallgattam
Hanger?t jól ráadtam

Hogy ott bent a teremben
Elmondhassam azt neked:
A szomszédban a fiú
Nagyon nagyon szeret.

Nem változott semmi, bár nehéz hinni
A fiú most is tud úgy szeretni.
Nem csak tud, de teszi is,
Megihleted, látod te is

Ennyi verset, ennyi szépet
Soha nem írt senki néked.

Bárhogy döntesz, bármit teszel
Verseivel boldog leszel.
Ha nem bízol, csak elolvasod,
Szebben indul majd a napod.

De ha bízol, adsz egy esélyt
Odabújik mindig melléd.
És a versét minden napra:
Közvetlenül neked mondja.

Neked mondja, megsimogat,
Megdicséri mosolyodat.
Ha morcosan térsz nyugovóra:
Gondja lesz majd szép álmodra.

Ha viszont már nem adsz esélyt
Szomorúan ír majd esszét.
De elküldi, és életedben
Vár majd egy vers minden reggel.

Egyetlen vers minden reggel,
A nap hogyha forrón felkel
Benézve az erkélyeden
Azt lássa hogy emlékezel.

Emlékezel a fiúra,
Ki életedet jól szétdúlta.
De emlékezel arra is:
Hogy jó is volt - ha néha is.

Én így ?rzöm a történteket:
Rád gondolok és emlékezek.
És ahogyan az id? telik
Egy kis kötet majd megjelenik

És ha testem hagy majd cserben
Koporsómban benne legyen
E kis kötet, és fényképed
Hisz érted éltem - ha nem is érzed.

...