Álmomban a végtelen, nagy-erdőben tévelygek,
Közben meg úgy érzem, hogy tárgya vagyok mételynek…
A remény utolsó fénye is kicsúszott kezeim közül,
De nem számít, tévelygek tovább az éjben rendületlenül.

Majd hajnalban látom, reggel elvette az utolsó csillagot.
Engem már akkor nem a sötétség vezet utamon, mint vakot!
Átfagyott, fáradt testemet így éri a napsütéses hajnal...
Majd felébredek és tán' nekem is jobb lesz egy új pirkadattal...

Reggel, ha felébredtem, egy vakító, szép, nyári reggelen,
Kinézek és látom, az éj megtorpant a harmatcseppeken.
Felkelő nap vöröslően óriás korongja
Meg az új nap reménykeltő, fényt sugárzó szava...

Harmatcsepp mosdat mindenséget a kelő hajnalon,
Ébredő napocska rásüt és fölszárad a napon.

Vecsés, 2014. május 5. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

(3 soros-zárttükrös duó)
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,
Egyenesen isteni illatot -orgonát- kerget lég.
Langyos már az új hajnal, szép kék a kora májusi ég,

Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja,
Kutyák is elaludtak, ha mindkettőnek szép volt az álma.
Már föl is keltem, de még meg se zörrent a kiskapu zárja.
*
Kék ég alatt csendben álmodom,
Orgonaillat száll és kísér utamon.

Hajnalfény játszik az égen,
Kutya sem ugat.
Csend ül réten,
Orgona száll a szélben,
Szívemben béke ébren.
**
(leoninus)
Kitárt ablak mellett aludtunk, de nem álmatlansággal vajúdtunk.
A szobánk egy nagyon szerény hajlék, de idefűz sok boldog emlék.
Szép tüllfüggönyünk van, azon át most is jócskán beragyog a kelő nap... az van.
Éjjel egyszer fönt voltam, hold csipkét kötött, árnyéka a padlóra költözött?

Szerény hajlékunkban pont elférünk ketten, meg a két kutyával a kertben.
Nálunk tisztaság és rend van, ajtót magunkra zárjuk, látszik itt lakó van.
Kertünkben nap lángol és tűzhabot hint, ha függöny engedi, oda is hint?
Míg holdfény ezüstösen mindent beterít, itt vagyunk, más lakót nem kerít.
*
Nálad, csend is otthon van,
Fény sző rá álmot boldogan.

Átszűrve jön a fényár,
Hallgat a ház,
Kutya szuszog már.
Fény vetül? a csipkés sugár,
Két szív mást ide nem vár.
*
(senrjon duó)
Rügyfakadás idején
Szép tavaszi dalok, de szólnak?
Nem kell más nekünk!

Legyen így, mutasd meg, kín,
Öröm él még, te hajnali kék?
Nem kell más nekünk!
*
(tükör apeva duó)
Rügy
Éled,
Tavasz int.
Szólnak dalok,
Nem kell más nekünk.

Nem kell más nekünk,
Szólnak dalok,
Tavasz int.
Éled
Rügy.
*
Kék
Éled,
Öröm él.
Hajnali kék,
Fájdalom tűnhet.

Fájdalom tűnhet.
Hajnali kék,
Öröm él.
Éled
Kék.

Vecsés, 2023. március 15. ? Siófok, 2025. június 11. -Kustra Ferenc József- íródott: mint Szer-gej Jeszenyin (1925): azonos c. versének kétszerzős átírta! Az alapverset én írtam, a kiegészítő-ket, Gránicz Éva: szerző-, és poéta társam.

...

(Senrjon duó)
Este korán feküdtem,
Hajnalban, meg már elcsászkáltunk.
Micsoda álom…
*
Erőltetett menetben
Gyűrtük le ketten… ligeteket.
Micsoda álom!
**
(Leoninus)
Bagoly át volt fázva, szárnya kinyílta…, elrepült, éhséggel áldva.
Nem volt ugyan olyan kemény tél..., de az éhség is a holnaptól fél.
Bagoly amúgy meg jól repül, suhan…, sebesség szeretet kibuggyan.
**
(HIAQ duó – félhaiku lánc formátumban)
Valami furcsa volt,
Beledalolt mi…, fülembe.
Gyanú belém ücsült…
*
Valami furcsa volt,
Hallottam! (Erdőben vekker?)
Gyanúm erősödött!
**
(HAIfo duó – félhaiku lánc formátumban)
Kezdhetjük keresni?
Gyanú nagyon uralt.
Megálltam, ez vekker lehet!
*
Kezdhetjük keresni?
Veszetten csengetől…
Tisztás mely’ sarkában lehet?
**
(Leoninus)
Mérgesen ébredtem, mert este redőnyt le nem engedtem.
Mostan, hajnalban szemembe süt nap, tán’ még alszik a pap!
Elgondolkoztam, ha már igy esett, hogy a nap felkeltett!
Rájöttem közben, itt zörög a vekker..., tele van cekker.
Bagjunk’ hazaért-e? Elindult-e? Reggelije lesz-e?

(Bapeva)
Álom,
Hajnalban
Császkálgatunk.
Bagoly huhogott,
Vekker csenget amott.
Redőnyöm fenn felejtve,
Pap még alszik, én mérgesen,
Cekker zörög, titkokat rejtve,
Éhség űzi haza baglyunk szárnyát,
Nap süt szemembe, s ébredek mérgesen.

Vecsés, 2022. január 3. – Siófok, 2025. szeptember 2. Kustra Ferenc József – írtam alloiostrofikus versformában. A bapeva, Gránicz Éva szerző-, és poétatársam munkája.

...

Nőies léptekkel jössz felém,
Majd, lehetőt ágyban elvenném.
Ott farod cicázna,
Ez mind’ férfi álma.
Mikor jössz erre? Már szeretném…
**
Ha tested a vágytól remegne,
Talán beengedlek szívembe...
Akkor csak, ha tudod,
Mennyi a te csúcsod.
Mert az éj hajnalig peregne...

Vecsés, 2018. augusztus 26. – Siófok, 2025. augusztus 31. -Kustra Ferenc József– Gránicz Éva: írtuk erotikus-romantikus LIMERIK csokorban.

...

Reggel óta ködös szél lengi be a téli tájat,
A fák fagyott dérből készíttetik a ruháikat.
Nézem a lakásból, a szórt fényt az ágakon, amin megtörnek.
Érzem orromban az illatát az óévnek és az újesztendőnek!

Alkoholmámoros hajnalon, majd lesz üvöltés,
Hogy jobb legyen az újév, szívszaggató könyörgés...
Ne feledd, bármit teszel a múltra nincs már kegyelem!
Bármit megtettél, az már a tied… már történelem.

Azt véled, hogy értelmetlen minden, és tehetetlen bolyongasz?
Pedig nem! Az életed kezedben van… akkor minek szorongasz?
Az óévi életünk olyan, hogy már épp, hogy csak pislant,
Mindjárt betoppan az újév, ő majd mindent összecsillant…

Fogadjunk együtt: Szeretetet, békességet,
Együttműködést, egészséget, fényességet.
Legyen majd egymáshoz, sok türelmünk
Mert nem jó, ha hamar fogy… így kellünk.

Rögtön éjfél, most csak mulassunk és vigadjunk, bontsunk pezsgőt,
Szeretteinkkel kívánjunk jókat, vigasztaljuk esendőt!
Az újév szele majd elfújja a múlt, romlott élet bűzét,
Jő az újév, és majd visszaadja az emberi lét tűzét.

Vecsés, 2012. december 29. – Kustra Ferenc József

...

Kincseit a nyár
Felelőtlenül szórja…
Hűs őszi reggel.
Köd szitál puhán,
Eltűnik benne az út.
Szelíd napsütés.
Új változások,
Vannak ősznek kincsei…
Hűs őszi reggel.
Fák közt gomolyog,
Álmot lehel a tájra.
Szelíd napsütés.
Levél száradás.
Lehulláskor, recsegnek.
Hűs őszi reggel.
Ködbe burkolóz
A hajnal szürke csendje.
Szelíd napsütés.
Levél avarba,
Majdan ott áznak fáznak.
Hűs őszi reggel.
Elmosódik mind,
Arcok, házak, emlékek.
Szelíd napsütés.
Színesült levél,
Belép… öröklét kapun.
Hűs őszi reggel.
Ködbe vész a hang,
Elhalkuló búcsúdal.
Szelíd napsütés.
Reggel ködfehér,
A levelek sárgulók.
Hűs őszi reggel.
Ködszívébe zár
A némán múló idő.
Szelíd napsütés.

Vecsés, 2025. szept. 25. – Siófok, 2025. szept. 25. - írtuk: 2 szerzősnek Gránicz Éva szerző-, és poéta társammal: renga láncversben. Én írtam a páratlanokat, ő meg a párosokat.

...