Hétköznapi pszichológia…Avagy az öregedés filozófiája…

Fázósan ülök, fogam is összekoccan,
Révedek. Szemezek a semmivel hosszan.
Hallom, mások nem is ismerik a semmit.
Értem, de én meg miért? Csak? A mindenit…

Ma tettem: telefonáltam, szervezkedtem,
De nagy elutasítás lett osztályrészem.
Egyre jobban látom, bennem van a hiba,
Tán’ korcs vagyok, mint egy törött szárnyú liba.

Én is csak azt csinálom, amit/és mások,
Nekem, azért sem sikerül, ez mit fájlok.
Mit a sorsnak: pokol-ég közt vergődő szív,
Mikor engem becéz: peches senkinek hív.

Tán’ kilétem alkonyának élvezetét,
Szürcsölőm, mert már örülök, hagy van még lét.
Bízok, hogy még nem vagyok ilyen öreges.
Üssek ököllel táblába, mint üveges?

Megvilágosodott elmémben igazság,
Csírája már kikelt, hogy nincsen igazság.
Boldogság jól eső érzése gyomromból
Hiányzik, mint egy jó poén a humorból.

Már csak csendes szemlélődéssel révedek,
Úgy látom velem ellentétes érdekek
Fonákjában csak a sóvárgás adatott.
Úgy érzem, feláldoznak, mint szűz leányzót.

Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc József

...

Mikor a szív újra érez... tankában!

Szív hét lakatnál,
kulcs rég sötétbe veszett.
Most mégis nyílik.
Viharos a Balaton,
Sok levél, vízen úszón…
*
Csöndes kopogás,
idegen, ám ismerős.
Remeg már zár is.
Vannak heves hullámok,
Rajtuk méretes habok…
*
Rozsdás zár reccsen,
egy érzés óvatosabb…
Belép és marad.
Vihar levert levelek,
Nem oly’ emelkedettek…
*
Szívem ajtaja
nyílik, mint sosem előbb.
Valaki belép.
Habok kicsit jujujok,
Velük, bíz nem cukizok!
*
Azt hittem, nem lesz…
de lám, a fény visszatér.
Régi sötétre.
Tudnám, halak viselik?
Ezért néz ki némelyik?
*
Nem hittem többé,
de ő máshogy érkezett.
Nem tört, csak várt rám.
Hallom, susog a nádas,
Békák lakása nádas…
*
Érzés közeleg,
nem kérdez, csak ott marad.
Ajkam nevét súg.
Gólyák otthon… fészekbe?
Nem gondol, jó étekre!
*
Szívem rég hallgat,
de most a csend közepén.
Valaki beszél.
Nos, eső kezd szitálni,
Haza kezdünk indulni…
*
Lakatról lakat
hullott - és nem félek már!
Újra szeretni.
Na, jó, kicsit megnéztünk…
Viharon elmélkedtünk.

Siófok, 2025. április 19. – Vecsés, 2025. április 19. -Gránicz Éva- írtam: senrjú csokorban! Alájuk a tanka versek, szerző-, és poétatársam: Kustra Ferenc József munkája!

...

Esik az eső, de csöndesen,
Hallom, hogy kopog a flaszteren.
Időnként meg dézsából öntik,
Néha annyi van, hogy kiömlik.

Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József

...

Megkereslek, Eleonóra!
Imám száll, reggel virradóra.
Én-magamé legyél,
Lelkemért, te tegyél.
Egész nap imádkozok, Nóra!

Hallom hangod, mily' édes óhaj,
Szívem lágyan csak érted sóhaj…
Lelkedet megértem,
Válaszom remélem:
S talán nem lesz már többé óhaj!

Szerelmetes Eleonóra!
Húzhatnálak én takaróra?
Ölelném derekad,
Simogatnám hátad.
Vacsiznánk együtt, virradóra?

Ó, drága szívem hívó szava,
Lelkem tőle lángra kap még ma!
Öled, vágyam álma,
Ne késs soká, drága.
Várok reád a holdsugárba’!

Szerelmetes barátom Nóra!
Télen lelöknélek a hóba’…
Rád vetném magamat,
Hogy mentsem arcodat.
Szerelmedet imádnám Nóra!

Ó, kedves barátom, ne félj hát,
Szívedre vár boldogság… tehát?
Birkózzunk a hóban
S nem csak hébe hóban.
Szerelmem tiéd, ne aggódj hát!

Vecsés, 2019. augusztus 10. – Siófok, 2025. március 24. – Kustra Ferenc József- írtuk: romantikus LIMERIK csokorban. A páratlanokat én írtam, a párosakat szerző-, és poétatársam: Gránicz Éva.

...

Merengünk! Van még élettavasz?

(3 soros-zárttükrös)
Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel…
Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel…
Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel…

Ő
Az úr!
Azt hittem,
Hogy velem van.
Igám csak enyém.

Igám csak enyém.
Hogy velem van,
Azt hittem.
Az úr
Ő!
*

(3 soros-zárttükrös)
A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus,
Öröm nem szokta érni, nekem az áldás, mumus…
A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus.

Nem
Nekem.
Másnak jut
Örömélmény,
Én nem ismerem.

Én nem ismerem.
Örömélmény,
Másnak jut.
Nekem
Nem.
*

(vers)
Kinézek, úgy látom, közeleg a tavasz,
Szeme rám csillan, ez biz’ gátolja a gonoszt,
Hallom, hogy lüktet a kis-szíved… sok szakasz.
Az élet, még keménykedik, még parancsot oszt.

Szív
Dobban,
Szem ragyog,
Már tavasz van.
Lesz-e lét-tavasz?

Lesz-e lét-tavasz?
Már tavasz van,
Szem ragyog,
Dobban
Szív.
*

(Sedoka)
Tavasz, még bambul,
Ábrándos a nézése.
Reggeli nap, még csipás.

Élet tavasz van…
De, már szeme, majd’ csukott…
Már kín, reggel felkelni…
*
Rügyfakadással
Kezdődik az új tavasz.
Fáradtság már testen győz!

Tavaszon átmegy
A göröngyös életút!
Egyenetlen csoszogás!

Rügy
Pattan,
Tavasz van.
Élet lankad,
Test lomhán mozog.

Test lomhán mozog,
Élet lankad.
Tavasz van,
Pattan
Rügy.
*

(10 szavas)
Élet, magával harcol, de engem győz le,
Vajon, marad őbelőle?

Mintha csillogna nekem egy vadonatúj
Élettavasz! Hihetem, hogy élet-új lesz?

Vecsés, 2018. március 30. – Szabadka, 2018. április 9. –Kustra Ferenc József– a vegyes formákat én írtam a tükör apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevák címe: ”Lesz-e még lét-tavasz?”

...

Szellő halkan susogó…
Szántalp alatt ropog a hó,
Úgy hallom, megjött a Télapó.

Szakálla vastag és hófehér,
Mély hangja, messzi tájról mesél…

Gyerek nincsen itthon, nappal érkezett,
Már nem kell várni az éjszakát, reggelt.
Mi boldogan fogadtuk a Mikulást.

Mély hóban, rénszarvas szánon érkeztél Télapó,
Nyisd már a puttonyod, abban lelhető minden jó.

Ez a nap, még a felnőtteknek is nagy nap,
Sőt, lélek-boldogság netovábbja, főnap.
Gyermek, mind izgatottan, izzadva várja,
És ez bizony az álmai netovábbja.

Látom, Télapó, eddig is lejárta a lábát,
Sok helyen átadta már a sok-sok ajándékát…
De viszi még tovább a szeretet sok csomagját.

A gyerekek nagy őrömére,
Betesz mindenki cipőjébe…
Van hol a terasz lépcsőjére.

Hallottuk, hogy van, hol a gyermek olyan nagyon vágyta ezt a napot,
És bár még a kis cipőjét is kipucolta, de semmi nem kapott…

Látom, Mikulás furcsa ember, piros ruhában jár,
Ahogy szépen szól hozzám, a szívem oly’ hevesen jár…
Ősz a szakálla, a szemüvege, meg bent... párás már.

Aztán ahogy jött, el is ment
Jövőre várjuk őt újfent…
Majd várjuk, mert ő nem álszent.

Vecsés, 2015. december 1. – Kustra Ferenc József

...