B?nös vagyok, mert vétkeztem,
Küzdöttem ellene, de beléd szerettem.
Bocsáss meg, hogy ez így történt,
De nem tudok mást szeretni semmiképp.
Mondhatnám, hogy nem kellesz, de így hazudnék,
S ezzel a tudattal tovább élni nem tudnék.

...

Tiltott az élet
Eltiltott t?led
De nem tilthatja meg
Hogy szeresselek téged
És ha már nagyon szeretlek
A tiltás örökké elmehet
Engem nem érdekel hogy más mit mond
Nekem kell hogy mindig átkarolj
Nekem kell hogy szeress engem
Mert én szeretlek téged
Úgy szeretlek ahogy még soha
Úgy szeretlek ahogy más nem tudna
Hogyha elhagysz, elmész t?lem
Örökre kioltod az életem
De én harcolni fogok érted
Mert te mindennél többet érsz nékem
Nem tudlak elhagyni soha
Mert a vágyam s gondolatom te vagy!!!

...

Hevér József [Abdul]
Mi a lélek?
A lélek az ember tükre,ami elkísér egy életre
Kinek nincs az nem lehet rá büszke
Lelket mindenkinek adott a teremt?
Csak nem mindegy min?t
Jót adott a jónak
Rosszat a rossznak
Miért nem teremt?dött mindenki jónak
S nem lenne hatalma a rossznak.

...

Vágy és féltés,
súlyos kérdés,
hogy te mersz-e
s neki lesz-e
elég mersze?
Na meg persze,
hogy mindent megteszel,
vagy valahogy majd csak megleszel...

Gondolkozz!
Ne csak foltozz,
Varrj új ruhát!
Hódítsd meg egymagad a védett vár fokát!

...

Egy világtalan sétál a téli világban,
s nézi, mit nem láthat,
mert még hisz a csodákban.

De már lehullt az utolsó levél a fáról,
s ? már nem repes a kimondatlan szótól.
Már nem ordít némán dadogva,
már nem fordul a sötét sarokba.

Ö már nem hisz a szerelem tüzében,
mi sebet nem hagy, csak mélyen a lelkében.
Már nem fél a megkínzott halott,
de megbánta mégis, hogy t?zben, jeget vallott.

Egy világtalan sétál csak a halott világban,
s Látja, mit nem láthat,
mégsem hisz a csodákban.

...

Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...