Gondolatom csak a fellegekben jár.
Hol lehetsz? Vajon merre jársz?
Nem talállak, hiába kereslek téged,
De emléked szívemben ?rzöm végleg.

Ez a kis gondolat szárnyrakap bennem,
Képemet ?rizd egész életedben!
Ha eljön a holnap, s nappalra virrad,
Szerelmünk rózsái újra kinyílnak.

...

Minden ember hiszi,
a jó csók ritka,
de ha helyzet idilli,
korán sem rossz: inkább prímA.

Ha nincsen semmi z?r,
s a lányban nincsen dac,
akkor megsz?nik az ?r,
s két lélek már egy kupaC.

Két száj találkozása,
immár szent egyesülés,
a jó csók próbája,
nem más mint a nyelvezéS.

A tettek beszélnek,
minden más múlandó,
ha egymással betelnek,
az minden, csak nem hiábavalÓ.

De állj! Micsoda baromság,
írhatnak bármit a költ?k...
már holnap semmissé lehet a világ,
de a jó csók: az öröK.

...

Tudom milyen valakibe beleszeretni, de arra, hogy beleszeress valakibe, elég egy perc, de elfelejteni kevés egy élet is!
Tudom milyen mikor arccal csapódol a földnek majd újra felkelsz és szembe nézel ellenségeiddel, de hiába öltesz pajzsot, ha egyszer az a pajzs kettétörik és többé nem rakhatja össze senki!

...

Nem ír már a lány
Nem ír semmit
Nem tehet a fiú
Úgy érzi semmit

Lassan lassan ugyan,
De megérti talán
Ebben a mesében
? volt a szamár

Szamaraknak pedig
Tudjuk mind
Nem bent van helye
Inkább kint.

Kint is elvan,
Tán nem is bánja
A lányt már úgyis
Hiába várja

Nincs többé szükség
A tisztelet körökre
A lány másé lett -
Mégpedig örökre.

...

Megébred a természet
Beindul az élet
Szemeimmel kereslek
Mindhiába téged

Nem láthatlak, elbújtál
Eltakar a város
Te akartad, hát legyen
Hideg így a vánkos

Melegít egy gondolat
Szeretem de félek:
Veled egyszer szép lesz majd
Ez a rongyos élet.

Kiállok az erkélyre
Lélegzem egy mélyet:
Kiáltanom nem szabad:
Szeretlek én téged!

Így halkan súgom bele
A párás reggelbe
Te voltál és te leszel
Életem értelme

...

Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...