Hol van az a lány kinek a szívem adnám?! én nem kérnék cserébe mást csak szeressen néha napján! volt már kinek adtam de el dobta azóta is gyógyítgatom szívem, de sajnos hiába hisz feledni nehéz és a múlt árnyéka körbe vesz, de remélem egyszer sikerül és minden sokkal jobb lesz! ezért hát várom azt a lányt ki segít feledni! És meg tanít újra tiszta szívb?l szeretni!

...

Ágyamon éjjelente ?t kerestem, akit a lelkem szeret.
Kerestem de nem találtam.
Hadd keljek föl,hadd járjam be a várost,
hadd keressem az utcákon és a tereken,
akit a lelkem szeret.
Ha egyszer megtalállak, megragadlak és el nem engedlek.

?e míg álmodom téged látlak és érezlek,
Úgy érzem betege lettem a szerelemnek.
Éjjelente könnyen ábrándozok,
Mígnem lélegzetet vesz a nappal, és tovat?nnek az álmok.
És tudom hogy én terád hiába vágyok.

Pedig mily szép vagy, rózsám, gyönyör?, szép!
Csillogó hajad kellemes illatát felém hozza a szél.
Érzékien ívelt lágy ajkaid,olyanok mint a drága lépes méz,
melyb?l a férfinak sosem elég!
És csak azt érzem hogy,a mosolyod az mindig örömre derít.

Ahányszor csak melleted elmegyek,
testem minden porcikájával beleremegek.
Add nekem kérlek fényét,a csodaszép szemednek,
ó nem tudom mért,........de nagyon szeretlek.......

Egyfolytában csak rád gondolok én,
és egyre jobban érzem,hogy úgy kellesz nekem,
mint ahogy a testemnek a vér!!!!!
De a legfontosabb az,hogy TE boldog legyél örökké!!!!!

...

Szeretem, hogy nem lángolsz,
csak izzassz,
nem égetsz,
de aki közel van Hozzád,
nem fázik sohasem.

Szeretem a mosolyod,
a pillantásodat,
szerelmem lelkébe tört döf?,
szeretem a mosolyt,
több, mint egy csók vagy ölelés,
szeretem a mosolyod,
senki mástól nem kapható.

Szeretem, hogy a kis szerencsemalac
ott lehet polcodon.

Szeretem,
hogy melletted szabad lehetek,
hogy nem akarsz több vagy egyetlen lenni,
így örökké bennem élsz.

Még Meríba vizét is szerettem melletted,
ahogy megrendült egymásban bizalmunk,
voltál Jahve, voltam Mózes,
voltál Mózes, voltam Jahve,
de pár óra, nap
és minden újra helyreáll.

Szeretem a rossz napjaid is,
mert hiába haragszol,
hiába szidsz,
hiába vádolsz,
tudom, rosszkedved csak egy pillanat,
de szereteted örökre megmarad,
akár az Istené,
s utána még édesebb mosolyod.

Szerettem és szeretni is fogom,
a közös kávéf?zéseket,
ahogy harmóniában vannak mozdulataink.
Szeretem, hogy ezt mondtad:
?a világ rendje ez?

Szeretem,
ahogy a buszon és a metrón
melletted ülhetek.

Szeretek minden ajándékot,
mert mindenben ott van a szeretet.
Szeretem a könyvet,
tudtad, mi tetszik nekem,
szeretem a kis angyalkát,
hisz Te is angyal vagy nekem,
s a bögrédb?l ízesebb a kávé.
Szeretem a kávésbögrét,
csak tied és enyém.

Szeretem,
hogy tudsz elfogadni t?lem,
szeretem,
hogy adsz nekem
- s mindketten tudjuk,
tiszta lélek adja.

Szeretem a Déli Pályaudvart,
a kráternak Bacardi íze van,
a lépcs?t, ahogy együtt futunk,
a peront, ahol búcsúzunk,
szeretem, ahogy fellépsz a vonatra,
a félig szívott cigarettát,
amit odaadsz nekem,
szeretem,
ahogy a kupéból rám mosolyogsz,
s bár nem szoktál, integetsz.

Szeretem a lépcs?t a pályaudvaron.
Régen volt:
egy b?nös-b?vös nyári délután,
szenvedély-íz? nyári délután,
kísértem arra kedvesem,
s a lépcs? alján búcsút intett nekem.
Gy?löltem azt a lépcs?t,
s arra gondoltam,
többet arra nem megyek.
De Veled felmentem azon a lépcs?n,
most már a Tied.
Szeretem.

...

El kellett volna mondanom drága jó barátom,
akkor nem tettem meg azóta is bánom.
A gyermekkor sok barátokat ajándékozott
velük téged is közéjük juttatott.
Soha nem láttalak de nagyon kedveltelek
a sok éves levelezés megszerettetett.
Valami furcsa dolog történt velem
megtalálta ártatlan szivem a szerelem.
El kellett volna mondanom drága jó barátom,
nem volt hozzá merszem azóta belátom.
Múltak a hónapok,teltek az évek
tudtam a leveleid nem hiába késnek.
Nem mertem elmondani hogy mennyire szerettelek
nyugtalan álmaimban is csak téged kerestelek.
Te voltál nekem a legfényesebb csillag az égen
te voltál nekem a legillatosabb virág a réten.
De szomorú szivemet birtokolta a bánat
oda adtad a szerelmes szived másnak.
Nem hazudtál csak szó nélkül elmentél
mint egy rossz álmot gyorsan elfeledtél.
Most elmondom neked drága volt barátom,
akkor nem tettem meg most már nem is bánom.
Soha nem gondoltam hogy újra megtalállak
hogy az életben még egyszer viszont látlak.
Most itt állsz elöttem a szemedbe nézek
nem reszket a hangom és nem is félek.
Végre elmondhatom bátran hogy mennyire szeretlek
enyém vagy örökké én el nem engedlek.

...

Szívemet miért is úralja szomorúság?
Pedig mennyi öröm van és mennyi vidámság!
Lelkemet miért gyötri nyugtalanság?
Pedig elérhet? lehetne a boldogság!

Szavak,mit nem mondhatunk el senkinek!
Érzések,mégis mire használjuk ?ket?
Csak gyötör a vágy,mély sebet ejtenek.
Hol van az az út,mely a boldogsághoz vezet?

Pedig tudod,hogy annyi szép érzés van benned.
Hiába tudod,mégsem kell senkinek!
De mégis hogy van ez,egyik ember boldog,a másik miért nem?
Nem irigykedem,csak fáj nagyon belül ez nekem.

Emlékszem,egyszer nagyon boldog volt az életem.
Rövid id?re ugyan,de nem cseréltem volna senkivel.
Vége lett hamar,mert akkor is csak én szerettem.
Az a másik csak játszott az érzéseimmel.

Mindig csak csalódni,nem értem,mi a jó ebben?
Miért kell másokat becsapni,hová tünt el a becsület?
Annyira fájdalmas ez a hatalmas csend.
Gyógyítsd meg kérlek a fájó szívemet!

Nem kell,hogy szólj,jó ez a csend.
Szavak helyett,szemeid beszéljenek!
Kérhetsz bármit,én mindent megtennék érted!
De karoddal ölelj,érezzem,hogy szeretsz!

...

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Már nem remélek,sorsom már nem változhat.
Nincs már er?m újra kezdeni,változtatni,
Elfogadom a sorsomat,muszály belenyugodni.

Lázadni? - semmi értelme nincs már annak!
Beletör?dni? - igen,hogy biztonságot kapjak!
Vágyak? - eltettem a szívem legmélyére megpihenni,
Álmok? - valóra nem válhatnak,el kell hinni!

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Talán még remélhetek,sorsom talán megváltozhat?
Kell,hogy legyen er?m újra kezdeni,változtatni!
Nem fogadom el a sorsomat,muszály harcolni!

Szeretni? - egész életemben csak arra vágytam!
Élni? - szerelem nélkül?vágyak nélkül?álmok nélkül?
Boldogság? - nem tudom,mit jelent,de tudom,hogy én nem lehetek!
Magány? - egyedül ezt az egyet ismerem,hiába minden,
senki nem feledteti el velem!

Nem tudhatom,mit hoz a holnap,
Talán a reményt,hogy életben maradjak!
Ha már a boldogságot sosem fogom megismerni,
Az álmaimat nem engedem soha,senkinek elvenni!

...