Magányos és gyenge voltam,
álmaimban vágyakoztam.
Szinte a semmib?l kerültél el?,
s testem ismét átjárta az er?.

Már nem volt mi bánt,
Hisz megtaláltam a lányt.
Igen téged Kedvesem,
Ki nem vagy más, mint az életem.

Hozzád bemászok én az ablakon,
egy hideg téli hajnalon,
Csókjaimmal felébresztve,
a füledbe súgom,
Szeretlek nagyon!

Álmaimban téged látlak,
Az életben én meg nem bántalak.
Csendben fekszünk a paplanon,
S ajkad csattan az ajkamon.

...

Sötét van kinn,
csak a csillagok ragyognak.
Elmosott mindent az ?szi es?, elmúlt a nyár
már a pacsirták sem dalolnak.
Sötét van kinn,
csak a hold fénye világít
de nem múlt irántad a forró vágy, hozzon el téged
hozzám a fényes út, ne legyen semmi, ami megállít.
Sötét van kinn,
hideg és halk az éjszaka, csak a kandallóban pattogó
t?z zenél csendben.
Fahéjtól illatozó teám kortyolom, lesem az ingaórát,
sürgetném az id?t, hogy gyorsabban teljen.
Sötét van kinn,
arcod simogatja a kósza szél, egy végtelenségnek t?nik,
amíg hozzám hazaérsz.
Kísérje utadat angyalok mosolya
lépteid hazafelé legyen szapora.
Sötét van kinn,
kellemes érzés fog el, mert tudom hazajössz...
már nagyon várlak.
Fényesebb lesz az életünk, békésebb a lelkünk.
Boldog vagyok, hogy hazaértél és újra látlak.

...

?szi falevelek hullanak, érintik a sötét földet,
a nyár nem fogadta örökbe öket.
Hideg szell? suhan át a fák lombjai között,
egy vastagabb ágának nekiütközött.
Sóhajtozva állnak a fák, mindenért kár
elvesztették koronájukat, mindegyik kopár.
?szi falevelek hullanak, nem ékítik a fákat többet
bánatosan sírnak és érintik a sáros lucskos földet.

...

Nem vagyok, már hamvas fiatal lány, de nem is bánom ezt már.
Átéltem már sok jót és rosszat, bele mentem több rossz kapcsolatba!
Kaptam az élett?l hideget, meleget és az évek teltek a fejem fölött!!
Ahogy a fiatalságom halványodik, az értékrendem is változik!

Visszagondolván fiatal éveimre, nem tudtam úgy értékelni az érzéseket!
Most, hogy érettebb és tapasztaltabb lettem, jobban tudom értékelni az érzéseket!
Ki hitte volna, hogy így 50 felett, egy férfi jön és megdobogtatja szívemet!
És ez az érzés nem akár milyen, soha, de soha ilyet még nem éreztem!!!

Megkérdezem többször magamtól, normális ez az érzés, vagy csak álmodom???
Nem, nem álmodom, az érzés, mi eluralkodik szívemben, lelkemben, ez nem más,
Mint egy csodálatos érzés, ez a szerelem, mi oly széppé varázsolja az életem.
Ki nem hiszi, az higgye el, hogy így 50 év felett is van szerelem!!!

...

Megébred a természet
Beindul az élet
Szemeimmel kereslek
Mindhiába téged

Nem láthatlak, elbújtál
Eltakar a város
Te akartad, hát legyen
Hideg így a vánkos

Melegít egy gondolat
Szeretem de félek:
Veled egyszer szép lesz majd
Ez a rongyos élet.

Kiállok az erkélyre
Lélegzem egy mélyet:
Kiáltanom nem szabad:
Szeretlek én téged!

Így halkan súgom bele
A párás reggelbe
Te voltál és te leszel
Életem értelme

...

Ülj le mellém dallamos esti fény
vágylak mint ölelést síró hang
félhomályba burkolózott remény
nézi lopva, hogy áldozom magam.

Gondolatom untalan falnak szalad
tengerek jéghideg mélye ha bánt
hiszem és vallom az álmom szabad
érintésed nélkül elmém visszaránt.

Felúszom újra ha van éltet? szód
élni taníts meg lobbanékony hit
boldogan sodorna veled a sors
nélküled ölel? magány szorít.

Pillanat játéka igéz? szép szemed
elhagyott párnád fejemnél pihen
mostantól szobánkban ne lássak teret
? tudja kívülem combod íze milyen.

Eldobom messze, csak kín a képzelet
bújtattam tested ha széllel dacolt
nélküled lángra gyúlt szép ígéretek
nem lesznek, épp ezért fáj ami volt.

Ide már testem csak hálni jár haza
poharad rúzsnyoma ?z, és csábít
Ajkadon pihen? gondolatom halad
Szádra az itt maradt csókom áhít.

Én leszek a reggeli pillanatod is
beleszólok halkan füled nyaldosom
telefonod búgása zavaróan hamis
hang nélkül nem jön a várt oltalom.

Megrekedt ágyunkban bársony illatod
kizavar nem hagyva nélküled éjszakám
hajnalok fényében zavartan baktatok
arcodat keresve haragját ontja rám.

Megfagyott otthonunk jégvirág tanyája
vadludak csábítottak repülni délnek
mosolyod itt maradt szívembe bezárva
most naponta dél felé imádkozva élek.

Parázsként kihunyok álmaidból lassan
új tüzek nem gyúlnak a kiégett hamun
terveink, vágyaink soha fel nem adtam
lelkemben örökre itthon látom magunk.

...