Mónika, Játék, vagy Szerelem? Nem mindegyik érzelem! A játékoddal, azt hiszem, elveszíted Szerelmem. Kincs az, mit elveszítesz Kedvesem, mert ritka, az igaz Szerelem.
Mint kéklő virág, mi egyszer elveszíti szirmait, úgy hullajtom Érted, Én is könnyeim. Szerelmet adtam, min Te csak nevettél hetekig, de ezt most már felednem kell, hogy ne vérezzek évekig.
Szerelmem adta kezedbe hatalmad, hogy rabságba szívemet örökre megtarthasd. De fájdalmas ez szívemnek, mert érzem öröm ez Néked, ezért hát a Tőled kapott Szerelmet, most megfojtom végleg.
Szerelmes csókodra, vágyakozni oly balgaság volna, mint azt hinni, talán Szerethettél is volna. Mert minden férfi az, ki megőrül Érted sorba, hisz ezernyi szívet teszel majd így örökre nyomorba.
Oly jóleső lelkednek, látni, hogy mások is szenvednek, hogy elfelejted azt, mi is kell valójában a szívednek. Szerelmem ezernyi képen mondtam el Néked, de ha nincs rá szükséged, kérlek, pusztítsd el végleg.
Óvakodj Tőlem, ezt mondtad Nékem, azt nem mondtad miért, így hát nem hittem Néked. Féltesz Engem, ezt suttogtad halkan, közben rájöttem szándékodra, szépen, de sajnos csak lassan.
Ígérem, nem fogsz Te Engem, őrlődve látni, kerülni foglak, inkább őrlődjön bárki. Eleresztem hát sérült megtört szíved, hogy ne lássál sírni, így szándékod miatt, többé már biztosan nem fogok írni.
Pedig Én voltam, az egyetlen, ki megértette tetted, mond, miért bántottad szívem, mond, miért tetted. A csábítás az, mi Néked erőt ad évekig, hisz jól tudod, nincs férfi, ki ellenállna hetekig.
Jól tudtad, ez mi erőt ad Néked, látni a férfit, ki megőrül Érted. Ez eddig tudatlan szívemmel mostanra átlátom szándékod, Te a Világra haragszol, s kik elvették árnyékod.
Kinek nincs többé árnyéka, annak nincs is teljes élete, így elveszed hát másokét, hogy beteljen életed. Szabadnak születtél, nem tűröd a vasláncot, pedig a Szerelem az, mi okozza a legszebb rabságot.
A teljes Élethez, keresd, kutasd az igaz Szerelmed örökre, mert Én,
Szeretni Téged nem tudlak, de Gyűlölni sem foglak Mindörökre.
... |
