Az amis vallási közösségről vázlatosan… (Van lent link…)

(Bokorrímes csokor)
Az "ámis" szó névadója egy Jakob Ammann nevű svájci anabaptista volt
Az ámis nép alapítója és az személy, ki megalapozta a hitet… megvolt.
Ammann levált a mennonitáktól, saját vallás közösségét megalapította
Azok számára, és azokkal együtt, akiknek egyszerűbb életmód volt a vágya.
Ez a csoport ezer hétszázhúsz körül Pennsylvaniában az első államban,
A közép-nyugat területeken telepedett le, ott Ohio államban.

Úgy gondolják az embereknek nagy családokat kell alapítaniuk,
Öt-hét gyerekkel, gyermekkel. A gyermek a legnagyobb áldás. Ez is titkuk.

A megosztás törődést jelent, mi fontos, ha az ámis közösségekről van szó.
Csűröket építenek a közösségnek, ami bográcsozásokra is való.
Mindenki rész vesz, együtt vannak, esznek, beszélgetnek, mindenki élvezete jó!

Közösségen belül a legtöbb dolog megtalálható a társadalmukban,
Mert termesztenek vagy mindent kézzel készítenek. Hisznek öngazdálkodásban.
Zártan élnek, ez lehetővé teszik a számukra… szeretet-magányosan…

Autójuk, elektromosságuk, ami használnának, nincs... elutasítsák.
Lóval dolgoznak földeken, mit kell kocsival, hintóval-lóval szállítják.

Az ámisok nem zenélhetnek és nem hallgathatnak zenét.
Ez szabály… érvénye, hogy ne kövessék el büszkeség bűnét.

A nyolcadik osztály elvégzése után, már nincs lehetőségük tovább tanulni…
Miután nők befejezik az tanulást, elkezdenek főzni és varrni tanulni,
Megismerik házi teendőket és megtanulnak a családjukról… gondoskodni…

Az ámis nőket háziasszonynak szánják, ez szerepük az ámis társadalomban.
Arra teszik fel életüket… vigyáznak gyerekekre, mint bébiszitterek, bolyban.

Ők egy békés közösség. Nincs köztük, aki bevonulna a hadseregbe.
Nem kell végig csinálni kiképzőtábort vagy egyenruhát viselnie…
*
(tíz szavas)
Ők nem hisznek erőszakban.
Természetüknél fogva pacifisták, mióta letelepedtek Amerikában.
*
(kétsoros)
Az ámis hagyomány szerint náluk a legkisebb fiúnak…
Aki mindent megkap, kívánságára jár örökhagyóknak…
*
(leoninus)
Az ámisok Istenben hisznek, nem tudományban, ebben az egyetlen hitvallásban.

Vecsés. 2024. október 4. -Kustra Ferenc József- írtam: ismeretterjesztő anyagnak. Van a forrásban más is, igy jól lejjebb kell menni… (De, mind olvassátok!)
A linkje = https://news.autoguide.com/hu/facts-amish-fascinating?ly=native_one

...

Ha volna alkalmas párom… Épp’ őt várom!
Jövök, talán már úton is vagyok... Szíved hívott, rohanok!

Sorsom utamba irányítja? Odavagyok… várva!
Sorsod súg nekem, lépted irányt ad. Nem vagy már magad!

Sorsom a párom várása! De nem küldi… fránya!
Várásod tüze, átível sok életen. Bennem is ég hiszen…

Gyál, 2025. április 4. – Siófok, 2025. április 7. -Kustra Ferenc József – írtuk: leoninus sorokban. A páratlanokat én, a párosakat Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta.

...

Hosszú lenne az én tirádám,
Ha minden búmat fölsorolnám…
Valóság is kicifráz engem,
Unom, hogy lét froclizik velem…

Kérek türelmet,
könnyek között is születhet,
remény, öröm, új kezdet.
*

Életemben nem létezik jó kellem.
Életemet ellenségnek tekintem.
Olykor hiszem Istent, de ő nincs velem…
Éltem nem hagytam… kellene kezdenem?

Az életben,
nincsen véletlen,
benned élő fény, remény a sötétben.
*

Köröttem szép a havas táj, bele bájolgok,
Negatív rezgéseitől nagyon viszolygok.
Fájó az élet, lehet, hogy el kéne tűnnöm?
Jelen komfortzónámból át kén’ lényegülnöm?

Veled van az Isten!
Lélek alszik télen,
hogy tavasszal újjászülessen!
*

Sorskönyvemben mindenestől írva, benne vagyok,
A baj azonban, hogy nem tehetem mit akarok.

Adott a sorsod,
de te választod,
rabja vagy, vagy formálod.
*

Hiába benne mindenem, vannak összeragadta lapok, de végén van lényegem…
Lapozni már nem lehet, a vég megérkezett rozsdállt kaszával, majdan suhint egyet.

Múltad könyve zárt,
lelked ír még csodát,
túléled a suhintást.

Vecsés, 2025. április 5. – Siófok. 2025. május 3. Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában. A páros versszakokat szerző-, és poétatársam Gránicz Éva írta!

...

Mindenki sorsában van ballagás…

Búcsú régi társaktól,
Búcsú a tanároktól,
Búcsú az iskolától!

Eljött megint az idő, legyen ez óvoda,
Eljött megint az idő, legyen ez iskola…

Lepergett a homokóra, idő eltelt,
A tanulóknak meg az agya, úgy megtelt,
Lepergett a homokóra, idő eltelt.

Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége,
Az udvaron játszani már nem… felsősökként mivégre?
Naiv kacagás idejének már igy eljött a vége.

„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik a tanárok, régebben még sokan pedellusok!
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók.

Hiába no, a ballagók azt hiszik, hogy szabadok lesznek,
De bizony nem, mert mennek a gimibe, még tanulók lesznek…
Lesznek új könyvek, új tanárok, tanulás rabjai lesznek!

Itt és most már folyik a ballagás
Ami egy életrésztől búcsúzás…
„Ballag már a vén diák” éneklik a már elmenő nebulók,
Ezt éneklik könnyes szemmel társak, a rokonok és barátok.

Lesz -talán- majd öt évente osztálytalálkozó,
Lesz tán’ nyugdíjasként éves osztálytalálkozó…
Lesz még a barátság... együtt osztálytalálkozó!

Vecsés, 2022. március 16. – Kustra Ferenc József - íródott alloiostrofikus versformában.

...

Élet-mélázás…

(HIAfo)
Életperc, imádlak!
Elkorhadt tövűek
Élet-élt perceim mindje…

(Anaforás senrjon + Senrjonix)
Csodák élnek, érzem én!
Nem lehet, hogy nélkülük teljen,
Az élet érték!
Csodák vannak, bennük hinni kell!
Ne várj nagyot, érd be kicsivel.
*

Életperc, Te csodás!
Korhadt, épp' zuhanó
Életperceimben élek…

Csodák élnek, érzem én!
Valahol mélyen a szívekben,
Mert az ember jó.
Lét csodái… apró örömök,
Látni fogod, ha majd eljövök.
*

Életperc állapot…
Élet részletei,
Élet-élt életperceim…

Csodák élnek, érzem én!
Megtalálnak, ha lelked tiszta,
Így kell lennie.
Csodák vannak, én már elhiszem,
Szíved halván… kebleden fejem.
*

Életperc… elmúlnak.
Bennük található
Élet-történelmi múltam…

Csodák élnek, érzem én!
Láthatóak is néha napján,
Hinni kell bennük.
Nézd csak, a millió csillagot!
Csoda az, meg nem cáfolhatod.
*

Életperc, jöjjél már!
Hozhatnál már jót is,
Élvezném a boldogságot…

Csodák élnek, érzem én!
Valahol lenniük kell neki,
Tán a világban.
Csodák vannak, hidd már el nekem!
Fürkészd s lásd meg a végtelenben…
*

Életperc imádlak!
Te adod életet,
Életemben élem… jövőt!

Vecsés, 2018. január l. – Mórahalom, 2019. augusztus 10. – Szabadka, 2019.szeptember 26. – Kustra Ferenc József-– Az anaforás HIAfo –kat én írtam. A senrjon –okat Farkas Tekla. Alá a senrjonix versét, Jurisin (Szőke Margit) írta. A vers címe: Vannak csodák

...

Magas, szürke a fal velem szemben, ködből kiépítve,
Látom én, hogy ennek aztán nem lehet menni hegyibe…
Itt az ismeretlent, nem világítja meg a boldog nyárias nap.
Jókat eszik, alszik, megáld és küld a halálba, a tábori pap!
Itt a ködből jön a halál, egy nagy repeszakna, vagy csuló képébe…
Ha felrobban, elrepít minket a purgatórium másik végébe…
Szokatlan fény, itt bizony nem bántja a ködtől nem látó szemet,
De ne nézd a robbanást és fényét... katonaölő elegyet…
*
Arcát fürkészem
Tél tábornoknak. Kemény!
Hideget sejtet.
*
Miért vagyok én még itt?
Miért is mennék haza?
Miért hiszek a küldetésben?
Miért hiszek még győzelemben?
*
Haza, nincsbe tűnt...
De, szívem egy gyöngyszeme…
Emléked… még él!
*
(Anaforás, belső rímes, bokorrímes)
Mert haza csak ott van, hol valamikor megszülettél…
Mert haza csak ott van, hol a családod téged vár, él,
Mert haza csak ott van! Enyém helyett hideg orosz tél.
*
A
Haza
Nincsé vált!
Szívem őrzi
„Leheletemig”!
*
Miért van üresség a szívemben?
Miért van üresség a lelkemben?
Miért van repesz a bőröm alatt?
Miért lő orosz rám? Percek alatt…

Miért vagyok itt a fronton, ahol megölhetnek?
Miért vagyok alanya itt, csak nehézségeknek?
*
Tél, álcát tépi…
Nem finomkodik, fagyaszt!
Katonahalál.
*
Miért van, hogy futnál innen, de mély hóban szó szerint nem lehet?
Miért van, hogy még a lépés is lassú, de életed kergeted?
Miért van, hogy a gondolatod mindig a múltban csavarog?
Miért van, hogy a gyermeki éned is folyvást még itt kopog?
*
Becsvágy? Nem lelé!
Tegnapot már túlélte…
Merre jár halál?
*

Hóviharos, vad, arcfagyasztó széllel szemben,
Aknavetős gránát -halálos- küzdelemben
A hirtelen halál, biz’ kikerülhetetlen…

De én ágyban szeretném otthon... merevedjen az arc!
De itt mínusz negyvenben nem hamis az öldöklő harc?
Arcbőr tépően, erről régen lehullott az álarc!

Itt még a nem létező villám is, lövedéket kikerülve cikázik,
Katona a derékig érő hóban bármit tesz is, kihűlve bénázik.
*
Én
Haza
Őrzője!
Rendülten és
Rendületlenül!
*
Nem tudjuk, hogy még mi lesz itt holnap! Meddig tart a háború?
Miért van itt a katona, hogy legyen nyomorék élete?

Látvány is tisztul,
Ágyú lőporfüst lebeg.
A halál röpköd.
*
(Anaforás, belső rímes)
Miért van, hogy itt hónapok múltával elfelejted, keresed a szót.
Miért van, hogy a tudatodból még mondani akarsz, keresed a jót?
Miért van, hogy már elfásultál, nem tudod már, hogy mit is akarsz?
Miért van, hogy magadba roskadsz, keresve... a lelkedben kavarsz?

Reményteli félelem eluralja a lelkeket!
Reménybeli életvágyak szaggatnák a fékeket...
Reménytelen pillanatok mérgezik a lelkeket!
*
Ide a fehér-pokolba, több ezer kilométeres utam vezetett,
Jöttem, mit tehettem mást, hatalom szerint, más utam nekem nem lehetett…
*
Percek, nem vadul
Henyélnek! Ágyútűz él…
Sohse lesz vége?

Vecsés, 2016. október 7. –Kustra Ferenc József- íródott; versben, senrjúban, apevában… történelmi visszaemlékezésként az ott veszett katonáinkról. „Csuló” – kézifegyver lövedéke.

...