Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers beágyazása
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok
« Első oldal
1
Életszilánkok… 3.
Tollamból, ha kifogy a tinta,
Mérgemben, papírra fogom… mint flinta.
*
Fújó szél zenél a villanydróton,
Lefújja, hajszál nem marad kabáton.
*
Lakodalomba jól is lehet lakni…
Persze nem kell, kezet letaposni.
*
Mosónő, vasalás után adjusztál.
Meztelen villanykörte nem fokuszál.
Pilóta katapultál.
*
Száraz kenyért rágva, felsértjük ínyt,
Utána még napokig érezzük kínt.
*
Kocsmában hajléktalan nem eszik… iszik.
Ha sokat, majd detoxba viszik.
*
Reggeli kakaóba, mártogatok egy kiflit,
Nem elég… még letépek serclit.
*
Meglepetéstől is eltorzulhat arc.
Lehet ellenfélnek, majd tán’ lelki harc.
*
Ember mindig csinál nagy hülyeséget,
Aztán meg nem érti lükeséget.
*
Szakács süt, főz, mi eszünk,
Mosogatáskor, mi már biz’ elmegyünk.
*
Koffert felnyitotta kapkodó kezekkel,
Boldogan mutatta, tele van szép könyvekkel.
*
Apámba hittem,
Anyám nem engedte.
Van hitem,
De sorsa… végzete.

Vecsés, 2015. július 2. – Kustra Ferenc József- 10 szavasokban…
...
Eddig ennyien olvasták: 82
Kustra Ferenc József
Mint úr, vezényel…
Merengünk! Van még élettavasz?

(3 soros-zárttükrös)
Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel…
Én izzadtan, fáradtan, csak húzom, ő, meg mint úr, vezényel…
Elmeditáltam, hogy egy csónakban evezünk az élettel…

Ő
Az úr!
Azt hittem,
Hogy velem van.
Igám csak enyém.

Igám csak enyém.
Hogy velem van,
Azt hittem.
Az úr
Ő!
*

(3 soros-zárttükrös)
A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus,
Öröm nem szokta érni, nekem az áldás, mumus…
A lelkemnek fogalma sincs, mi az, az orgazmus.

Nem
Nekem.
Másnak jut
Örömélmény,
Én nem ismerem.

Én nem ismerem.
Örömélmény,
Másnak jut.
Nekem
Nem.
*

(vers)
Kinézek, úgy látom, közeleg a tavasz,
Szeme rám csillan, ez biz’ gátolja a gonoszt,
Hallom, hogy lüktet a kis-szíved… sok szakasz.
Az élet, még keménykedik, még parancsot oszt.

Szív
Dobban,
Szem ragyog,
Már tavasz van.
Lesz-e lét-tavasz?

Lesz-e lét-tavasz?
Már tavasz van,
Szem ragyog,
Dobban
Szív.
*

(Sedoka)
Tavasz, még bambul,
Ábrándos a nézése.
Reggeli nap, még csipás.

Élet tavasz van…
De, már szeme, majd’ csukott…
Már kín, reggel felkelni…
*
Rügyfakadással
Kezdődik az új tavasz.
Fáradtság már testen győz!

Tavaszon átmegy
A göröngyös életút!
Egyenetlen csoszogás!

Rügy
Pattan,
Tavasz van.
Élet lankad,
Test lomhán mozog.

Test lomhán mozog,
Élet lankad.
Tavasz van,
Pattan
Rügy.
*

(10 szavas)
Élet, magával harcol, de engem győz le,
Vajon, marad őbelőle?

Mintha csillogna nekem egy vadonatúj
Élettavasz! Hihetem, hogy élet-új lesz?

Vecsés, 2018. március 30. – Szabadka, 2018. április 9. –Kustra Ferenc József– a vegyes formákat én írtam a tükör apevákat szerző-, és poéta társam Jurisin (Szőke) Margit. A tükör apevák címe: ”Lesz-e még lét-tavasz?”
...
Eddig ennyien olvasták: 69
Nagy ál-arcos-bál
Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!
Nem akartam soha a színjátékot, vártam, hogy megáll…
Az egész életem egy mocskos, nagy ál-arcos-bál!

Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót,
Az én életemben az ördög, csak úgy berúgta az ajtót,
Másnál nem láttam, vagy hallottam hasonlót.

Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam,
A torkom ki volt mindig száradva, karcos hangokat adtam…
Életemben vidám voltam és folyvást, boldogan daloltam.

Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi,
Letérni a szabott útról nem lehet, árok majd meggyőzi,
Az embert, biz' a saját sorsa, vad hajszában üldözi.

Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet,
Mondták, hogy az álarc határozza meg létemet…
Sajnos, farsangnak fogtam föl az életet.

Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő,
Öregségben sem bízhatok, az életem maga a cselszövő,
Megöregedtem már, és hiába hittem, hogy megszépül a jövő.

Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében,
Csak állok a meredélyen, a meredő életsikolyom tövében...
Tudom, lassan eltűnők az élet-estem sűrűsödő éj-ködében.

Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada…
Nem tudom leküzdeni, fáj, hogy átölel majd az utolsó éjszaka,
Már nem tudok a sok bánattól sírni, könnycsatornám kiszárada…

Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat,
Izzadt hátamon cipelem a hátizsákomat…
Nincs mese, a hátizsákomban hordom a múltat.

Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul,
Az arcán látom, a virrasztó révülettől, már végleg kiábrándul…
Az életutam csonttá soványodva, fátyolos tekintettel rám bámul.

Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté!
Ő csak kísért vagy vezetett mióta megszülettem… remetévé…
Az életem, egy japánként, folyton hajtogatott origami gyűrötté!

Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok,
Udvaromon, már zajt nem ver föl ló pata, alszok, örülök, hogy nem halódok…
Immár, elcsendesült estéimen összebújok magammal és somolygok.

Vecsés, 2018. január 11. – Kustra Ferenc József - Készült: 3 soros-zárttükrös versszakokban.
Olvasni: az 1-es és a 2-s sorokat kell egyben, utána a 2. és 3. sort egyben. Így lesz meg a gondolatiság.
Önéletrajzi írás.
...
Eddig ennyien olvasták: 95
Az öregség realizmusa…
Öregember megkeseredett lesz, ha volt hite már elveszett.
Nyugdíjból nyomorog, szó már sincs, nyaka bőre száraz, fényezett,
Itt már az ember, mire fejéhez kap, rég elment az idő,
De vár egy végső út… kaszás csak jő, suhint… mi lesz, a győző!

Ma már ráncosodik a nyakam
Látom én a tükörben magam…
Régen, ha esett és eláztam, lefolyt a víz a nyakamon,
Ma meg már meg-megáll az első, nyaki bőrredő-teraszon…

Észre sem vettem! Megváltoztam. Elmúltak az évek...
Tudom, már más vagyok… mint a többi, nyugdíjas vének…

Utamon uralkodott, a komor, dermesztően hideg…
Nem csoda, ha a lelkem rémisztően remeg és biceg.
Most is csak botorkálok, mint egy harctéri sebesült,
Már tudom, hogy a kalitkába zárás, el, nem jól sült…
Bizony sokat és sokszor hittem napsugarakban,
És igen, bőven volt részem, szívszaggató fájdalmakban

Jobb híján, emlékekre támaszkodva haladok, de bicegek,
Egyedül vagyok magam karavánja! Nevethettek kibicek…

Az életterem, bármerre nézek, sivár és köves,
Ilyen út csakis a pokolba vezethet… kénköves…

Ma már lassan győz a bölcsesség, szinte mindenen csak mosolygok,
Sziklák, meredélyek, ünneprontók valósak, a vágyak meg csak álmok.
A mindig simuló, zajos csendben lassan, de fogynak az évek,
Én már célszalaghoz közeledek, és elfogynak a remények…

Vecsés, 2015. április 9. – Kustra Ferenc József- Íródott: önéletrajzi írtásként.
...
Eddig ennyien olvasták: 137
Szökésed, mint csendélet…Enci
Olyan vagy, mint szökött vágy Enci!
Hittem, nem tudlak elkergetni!
Közben csak leléptél,
Szó nélkül elmentél!
Fölényesen ment… csak eltűnni!

Életvonatunk egy gyorsvonat
Volt, közben mozdony… csak tolatott.
Nos, ez nagyon vicces,
De, oly’ érdemleges.
Látom, tudásom csak vontatott!

Lelkem… élettelen csendélet,
Markolom már a nincs életet.
Hívlak, szalmaszállal,
Másom nincs… hajszállal.
Elmentél… hová lettél… élet?

Vecsés, 2021. szeptember 7. – Kustra Ferenc József -íródott: romantikus LIMERIK csokorban.
...
Eddig ennyien olvasták: 170
Vágyakozás,
Hajnalsugár… 2/2.
Reggel a hold bánatosan eltűnik a napfelkeltében,
Reggeli fények meg nyaldossák arcomat, csak úgy mentében.
Tavasz halkan suhanó szellője elűzte a jeges telet.
Már sokféle madárcsicsergés szakítja meg ezt a halk csendet.
*
Holdat sajnálom,
Mert őt nagyon szeretem.
Várom estére.
*
Felpillantanék én az éjjel is azúrkék mennyboltra,
Le a lábom alatti, éppen sarjadó zöld pázsitra.
Ezt az éjsötét nekem nem engedi,
De már jő a hajnal, ő majd megteszi.

Egyszer dalolunk igazán, mint a tövismadár,
Eljő az életünk legvége…. Vita nincsen már!
Jól rám telepedik... irritáló ismeretlen,
és vadul támad, bizony, nem rímekbe szedetten.
*
Korhatag éjjel,
Este roskatag nappal.
Élet körforgás.
*
Hatékonytalan
Várni gyors napfelkeltét.
Menetrend szerint…
*
Ha már hajnalban úton vagy az életösvényednél,
Kísérőd, segítőd lesz a napfény-arany színű szél…

Megmásztam én bizony a saját, igen magas hegyem, meredek csúcsát.
Senki nem segített, csak mellettem élte mindenki a saját sorsát.
Hívtak engemet, hogy a hegycsúcsomról rohanjak le gyorsan,
Én balga… azt hittem, hogy jó lesz… az óta élek balsorsban
*
Életösvényen napfelkelte?
Ez mi a fene?
Csak nem emelkedett elme?
*
Az este szinte egy pillanat, a napfény éjjé feketül.
Aztán reggelig várjuk, hogy sötét hajnalpírrá csendesül.
Ha innen nézem… úgy nagyon értelmetlen minden…
Életből lehet kimenekülni? Kiút… nincsen.
*
Holdsugár adja
Életnek reménységet…
Napfelkelte jön!

Vecsés, 2015. április 10. – Kustra Ferenc József – versben, senrjúban, 10 szavasban.
...
Eddig ennyien olvasták: 171
Remény,

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó