Kiemelt szerelmes vers kategóriák
Szerelmes vers keresése
Szerelmes versekben
Szerzők között
Ok




Kiolvadva
Kiolvadunk egymásból, ahogy
jégkocka a száj-melegben,
szíved illata még hozzád vonz,
mosoly-képed is meg-meglebben...
de nyugszik a pulzus, és tompul
szívem moraja, hamu lesz a tűz,
de emlék pora lágyan hozzád űz.
Tántorgok mindig rád-éhesen, vérem
hajt és innék belőled vadul, mint
eltévedt vándor vágyón, de szótlanul...
már tudom, e kút engem nem csillapít,
csak itat, s ha vödrét fel nem húzom
többé... tán majd új utat mutat...
...
Paula S. Tizzis
Lágy-részek
Simulnék, ha hagynád... bele ajkad
vonalába, megbújnék csücskének
apró mosolyába, karodba ívelnék,
mint híd, mi hozzád vezet,
s kötném gúzsba engem ölelő kezed...
Ajkam melege keringné körbe
a szádat, hogy minden lélegzeteddel
ízemet kívánjad... felém tárt lelked
küszöbén járnám a táncom,
hogy rám-éhes szíved beinvitáljon...
S lennék éked mind-hajnalon,
hallgatnám dobbanásod dalát,
s fonnálak magam köré,
mint szeretőm íj-derekát...
Fedném hajammal meztelen vállad,
csak te lennél a kvártélyom,
és én a koszt... nálad.
...
Az én szerelmem

Mekkora köd, micsoda homály vesz körül.
A sűrű bizonytalanság nyálkás, iszapos szaga valósággal átitat.
Mit keresek? Kit keresek? Hogy fogok rálelni az én kedvesemre?
Tán magától megjelenik majd szívem sötét, ködbe burkolózott,
és a kétségbeeséstől fonnyadt dombjain, hogy az éjt nappallá varázsolja?

Hihetetlen, de így történt ez velem is.
Meglátni és megszeretni. Megszeretni, mint azelőtt senkit.
A haja fekete volt, mint a holló, a ruhája piros, mint a tűz,
mely lángra lobbantotta szívemet, a kétségbeesést reménnyé,
a korom sötétséget világossá varázsolva.

Ott állt előttem. Ott állt előttem,
és én szégyenlős kisfiúként sétáltam fel, s alá izgatottan.
Hát tényleg létezik? Ez tényleg valóság?
A szívem az első pillanatban elhitte, a szemem azt hitte: tündérmese.
Tündérmese, de, hogy lehet, hogy a valóság szebb, mint az álom?

Hirtelen reménnyel telinek, erősnek, bátornak, dítónak éreztem magam.
Aztán a szemébe néztem. Egy addig nem ismert érzés lett úrrá rajtam.
Azt hiszem a gyönyör itt kezdődik. Azt hiszem, hogy a gyönyör megfogható.
Az erős érzés szinte kitöltötte a levegőt, szinte fizikailag érintett.
Minden álom, minden szerelem, minden vágy, amit ember érezhet, megtestesült előttem.

Te voltál az, édes szerelmem.
Lényeddel megtisztítottad a szívemet, erőt adtál nekem.
Bátorságot kölcsönöztél, legyőzhetetlen vagyok veled.
Te vagy, ki mellettem állt mindig, te vagy, ki támogat, bármit is teszek.
Te vagy az odaadás, te vagy a kedvesség, te vagy a szerelem.

Te vagy szerelmem az életem, te vagy a kihívásom, te vagy a győzelmem.
Te vagy a vetésem, de te vagy az aratásom is.
Te vagy a gyengeségem, de te vagy az erősségem is.
Nélküled üres, de legfőképpen elveszett vagyok.
Nélküled hideg vagyok, akár a tél, sötét, akár egy dohos pince.

Édesem, kincsem, kicsikém, hercegnőm, királynőm!
Te teszel engem érdekessé, tőled vagyok színes, tőled vagyok igazi.
Te teszel engem férfivá, s te teszel engem emberré.
Miattad akarok élni, bizonyítani, szeretni és szeretve lenni.
A te bőröd illatát, a te leheletedet és szeretetedet akarom érezni örökké.

Nem kérek egyebet, csak, hogy viszont szeress engem úgy,
ahogyan csak én tudlak. Téged úgy, ahogyan én,
még nem szeretett senki, és nem is fog.
Nem kérek egyebet, csak, hogy őrizz meg engem és az emlékemet örökké.
Ne feledd nevemet soha, mert az én szívem soha nem fog feledni téged, Fanni!
...
Ha szeretsz.......
Ha szeretsz s szerelmed nem csalóka szívemmel játszó kósza délibáb, Ha akarsz úgy ahogy én akarlak tépd le gátlásod ernyedt láncait, s csókolj forróvérem patakjában állva, várva a napot csillagtalan éjszakát,Istenek oltárán áldozó testünk vad rezgését,részegülten.
...
Rövid vallomások


Várlak, lesem a pillanatot
Amikor megjössz és hozol
Szelet, csalódást, zuhatagot
Mi nem ismerjük az elválás bánatát
Mi csak hallgatjuk, mit suttog a szív
Mikor válik kővé az arany
És puha viasszá a gyémánt
Amíg utazunk némán egy álom hajón
Életünk végtelen, időtlen tengerén.
_
? Tudom most téged a város elrabolt
A város, amely titokban lopja csókjaid
Most már nem remélem, hogy elenged
Mert tőled kapja a szerelmet
Halljuk, ketyeg az öreg fali óra
És jön az utolsó ítélet, amely szétválaszt Rosszra meg, jóra
_
?Jöjj, mártózz meg az élet tavában
Hogy feloldja kínjaink
Jöjj, Szirénem, hogy fektesselek
A habok puha ágyába
Hol a szív csak a szerelemről regél
Légy hableány, és pengess gitárodon
Lágy , altató muzsikát
Az égi dallamokra lejtsünk násztáncot
Mert tudjuk az életünk mulandóság
A szerelmünk, csak tiszavirág

...
A szerelmet keresem

Nélküled olyan az életem
Mint kiszáradt tó a réteken
Mint legelésző csontvázak
Megsárgult, kiaszott legelőn

Olyan vagyok mint a nélküli tél
Mint a tavasz virágok nélkül
Mint az eső felhő nélkül
Mint szerelemünk csókok nélkül

Olyan az életem, mint a sótlan leves
Bár meggyötört a sivár szerelem
Én mégis boldogságom ott lelem
Ha melletted telik az életem

És vadviharok dúlják fenyőimet
Kiforgatva gyökereiből vágyaim
Mint nyáron a úgy olvadok
Ha szívednél elmélázni megengeded.

...

 

 

Nincs adat!


Bejelentkezés
Felhasználónév
Jelszó