(3 soros-zárttükrös)
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba,
Szinte puhán, halkan koppan, mert nincs is benne semmi tinta…
Mártsuk azt a jól hegyezett lúdtollat a kalamárisba.
*
(bokorrímes)
Mártsuk be a kalamárisba nagyon óvva -metszett- lúdtollat
Kétes jövő tintájába... írjuk az életszagú sorokat…
Hol van a gondolat, van-e valahol -ötletes- ég csak egypárleledző gondolat…
Mi egy lelket kivallat… Fehérlik a papír, tükrözi, poéta mit is írogat.
*
(Leoninus)
Talán én is embernek számítok, attól, hogy művészi verseket írok.
Hangnemem megjelenik a lélek falán, megy tovább az én szívem falán…
Poétaként írok, tisztelettel, az olvasó iránti szeretettel.

A múlt a történelem, ezt már tudjuk.
A jelen nincsen is, már ezt is tudjuk.
A jövő nagy rejtély, mi lesz, nem tudjuk.

Vecsés, 2015. március 2. - Kustra Ferenc József

...

A poéta tenta nélkül…

(3 soros-zárttükrös csokor)
Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat,
Madárcsicsergést, békességet és boldog mákat…
Erdőt, mezőt álmodnék, felhőkbe nyúló fákat.

Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem,
Lehet, hogy mi a fejemben mozog leírom… nekem…
Úgy mondják; ’teremtő alkotás’ már motoszkál bennem.

Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek,
Hátha fönt is lennének új gondolatim és nem nehézkesek…
Föl is másznék hosszú-magas létrára, hogy jól körbe nézhessek.

Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma,
De a reggel majd mondja, megérkezett a ma…
Holnapra bizony már nem lesz meg a mai ma.

(Bokorrímes duó)
Írnék én legott verset, mert poéta vagyok, vagy mi a szösz,
De a tentám kifogyta magát, ez jelzem is a sorsnak: kösz.
Uram, most adj erőt, mert el kell mennem egy üveggel venni,
De tentára nincsen pénzem, így bizony, nem is kell megvenni.
Az én küldetésem, hogy írjak, mert a népek tőlem ezt bizony várják,
Sokan szeretik, amit írok és ha olvasnak, ez nekik boldogság.
Nem fussa egy üveg tentára, mert már nyugdíjas vagyok,
Én igyekszem és hátha megoldás, hogy alkalmazkodok…

Későig elmélkedek és belealszok… reggel meg nagyon megdöbbenek,
Hogy új napra ébredtem, vissza is emlékszek tentára, de nincs... kesergek.
Erőm nincsen, hogy felugorjak, igy csak a sorsomon hosszan elmerengek.


(Senrjon trió)
Tenta nélkül mivé lesz
A nem létező életterem?
Tenta hiány van!

Fogom tollam, megnézem,
Tenta nélkül nő kicsiségem?
Tenta hiány van!

Az élet nem szerethet,
Mert akkor igy nem bánna velem!
Tenta hiány van!

(leoninus duó)
A mai nap se különb, mint a már elmúlt sok többi, képzelem, milyen lesz a hétvégi…
Jobb híján és bölcsen megvárom nyugdíjat, abból valahogy kitépem a tenta árat…
Csak Neked írom meg, hogy a tenta hiánya, újításra sarkall e hét pár napjára…
Grafit cerka az van nekem több is, kihegyezem és igy meglesz a szükségmegoldás is!

Jól kitaláltam, de estefelé oly' hűvös az este, hideg fénnyel mennek ’levesbe’…
Ablakomon még tülekedné befelé a hűs a fénnyel, redőnyt leengedem, kéjjel…

Vecsés, 2015. február 21. - Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában.

...

Magam csodálom, édes Berta…

Szerelmes vagyok, drága Berta!
Magam csodálom, minden napba…
Reggel szív így ébred,
Este szíved… értsed!
Érzés dühöng, kuszált napokba.

Gondolatom rajtad jár Berta!
Úgy szeretnélek, ez már csoda.
Kellene, itt legyél,
Akár itt élhetnél.
Hol vagy? Hol talállak, óh, Berta.

Havazik! Nézem nyomod Berta!
Erre nem jártál… Cinculuska.
Hóvihar nyomot fúj,
Eltűnsz nyomtalanul…
Hol talállak meg… édes Berta!

Vecsés, 2019. február 18. – Kustra Ferenc József – íródott: romantikus, téli LIMERIK csokorban.

...

(3 soros-zárttükrös)
Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet,
Vittem is magammal barátomat, az ebet.
Lehettem volna szirtkő, lejtőn, csúcsra menet.

Fűszálként mindenütt megterem, tarolón végzetes baj,
Ha napra kerültem a fejemen rögvest olvadt a vaj.

Mindig tapasztaltam ide-oda, jártamban-keltemben,
A csűrés-csavarás a menő, ez alap a sikerben.

Az őszöm úgy vélem, immár szép, szürkés-szakadtkabátos,
Talán ezután, már csak telem lesz, hideg zúzmarásos.

Ahogy jő az életvég egyre inkább nincs metódusunk,
Akkor már csak a hajat hátrasimítva, csak vakkantunk.

(Bokorrímes)
Manapság már, többször kijárok a folyópartra, gondolkozni,
Hol üres a tájék, a nagy víz sem akadály, nem áll meg folyni.
Viszek egy zsebnyi követ, azt jól lehet a vízbe bedobálni…
Beléjük kövesedve a múltam, mit nem lehet eldobálni…

(3 soros-zárttükrös)
Gondolatom kisuhan a víz fölé és int a többieknek, gyertek,
Itt jó, senki nem zavar, mert nincs akadály, hogy hosszan képzelegjetek.
Gondolatom kisuhan a víz fölé és int a többieknek, gyertek.

A víz megállás nélkül csobogva folyik csendesen,
A múltam a kavicsokban lakik, lám, véglegesen.

(Bokorrímes)
Eddig én voltam mindenkinek egy senki,
Most sem vagyok magamnak... már jó nagy senki.
Közelg’ az végidő… úgyse sajnál: senki…?

Vecsés, 2018. november 5. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Én vagyok az... Itten, én!
De lennék én fenomén?
Ez bizony, nem csak az én vágyam,
Sok ember lenne benne társam…

Ezt a sors, persze keveseknek adja meg,
A többség, marad maga szintjén, a tömeg...
Tömegnek lenni, vajh jó-e?
Ha nincs más, ezt kell élnie…

A lelkem alsó polcain, csak a várakozás honol,
Mi lesz holnap, holnap után, a jövőben… úgy marcangol.
Bármi lehetnék, és az lenne nekem az új élet,
Ha minden marad... a hétköznap úgyis folyó élet.

Vecsés, 2014. február 19. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.

...

Hétköznapi pszichológia

Párkapcsolatban, ha a szeretet belül gyűlöletté válik,
Akkor a szívbe-lélekbe markolóan fog hatni.
Az a fél, aki akaratlanul is, de áldozattá válik,
Tehetetlen,
Mert a gyűlölködőre, szép szóval nem lehet hatni!

Elmenni, lelépni? Kérdés: ez kivitelezhetővé válik?

Vecsés, 2018. október 7. – Kustra Ferenc József

...