Egy érzés mely meg nem fogható
Mely szóval ki nem mondható.
Okozhat örömöt, bánatot, szenvedést
Máskor életre szóló csodálatos érzést.

Járom az utam, s ezen érzéssel,
Sokszor találkozom; legalább ezerszer.
Lesz amely kellemes, lesz amely kevésbé
Az érzést sosem ismerhetem eléggé.

Holnap tán meglelem az igazit
Másnap már szívem összetörik.
Lelkem eme érzést?l csakhogy nem szalad
Utána szívem majdhogy nem meghasad.

Csak hogy fel nem adom bármennyire is fáj
Életem eldobni ezért igen nagy kár.
Jaj, tág kör? érzelem,
Pontosan: a szerelem!

...

Nem kell bocsánatot kérj,
Nem hibáztatlak semmiért!
Tudom, boldog leszel majd,
De az érzés megmarad!

Én nem hibáztatlak téged,
Ezt most meg kell értsed!
Az egész az én hibám,
Holnap talán új nap virrad rám!

Most már nem foghatom többé a kezed,
Most már nem lehetek soha veled.
Már nem érezhetem, hogy hogy szeretsz,
Nem látom többé, ha sírsz, vagy ha nevetsz.

Nem kell bocsánatot kérj,
Nem hibáztatlak semmiért!
Hidd el, nem haragszom rád,
Hisz minden, minden az én hibám.

...

Az életben színészkedhetsz bárhol
könnyeid és mosolyod mutathatod,
szenvedélyes érzelmeid eladhatod.
Feláldozod magad a színpadon állva,
mindegy mi az amit játszol
komédia,színjáték vagy dráma,
Vár rád a közönség ámulatra várva.
Legördül a függöny vége a szerepnek
vastapssal köszönik,ennyire szeretnek.
Mélyen meghajolva elégedett arccal távozol,
holnap ugyan itt állsz a sikerért,
mindent feláldozol.

...

Az élet sokszor oly megdöbbent?,
egyre többször oly meghökkent?.
De most mit tehetek én,
ha kezd elhagyni a remény?

Újra feljött ma a hold,
visszatért, mi régen volt.
Lecsuktam én a két szemem,
s szenderedni kezdtem.

Ismét visszatért az én álmom,
újfent az, kire vágyom.
Megint az a szép leány,
kit láttam már egyszer, talán.

Újra volt egy szerelem,
de rájöttem, csak ?t szeretem.
Ez most az én gondom,
kár, hogy ezt csak így mondom.

Azt értem én ez alatt,
mit a lány biz nem tudhat.
Nem értem mi az, mit ? mutat,
tán majd más kap szabad utat.

Miért is szenvedek most én,
miért ?rzöm ?t szívem rejtekén?
Mi lenne most talán, ha
? mindent tudna?

Ez jár most az agyamban,
gondolkodok magamban.
Lehet az élett?l egy tréfa,
s más ér majd el?ttem célba.

De vajon mi is az a cél,
amiért él bennem a remény?
Nagy dolog az bizony,
mert a szerelme kell nagyon.

Bárcsak már rég így lenne,
én lennék az, ki a kedvére tenne.
Hisz nekem nem kell most már más,
tán nem ér majd mélységes csalódás.

Legyen az, mit ? akar,
ha mást szeret sem lesz az baj.
Csak egy a lényeg nekem,
az, hogy boldog legyen.

Megérdemli már ? is bizony,
hogy szép legyen az élete nagyon.
Benne is élnek még remények,
nem csak velem kemény az élet.

Nem zárult le még most az álom,
csak jár az agyam a lányon.
Mára talán ennyi volt,
s holnap is feljön majd a hold.

...

Nem találom helyed
az életmozaikban,
üres folt maradt
emléked nyoma,
amit hagytál bennem,
és hiába forgatom,
nem illik a többi
közé sehova
a kirakó-darab,
és bosszant, hogy
nem értem,
mért kerültünk
egymás útjába
mi ketten,
sorsod sorsomba
fonódott,
s aztán szétfújt
bennünket a szél,
még nézek képedre,
mint gyermek
a csillogó kirakatra,
s rajta hagyom szám
forró leheletét,
aztán játékosan szívet
rajzolok a párás üvegre,
közepébe rúzsos
csókot nyomok,
talán majd értelmet ad
emlékeimnek a holnap
- ma még fehér folt vagy -
így hagytál bennem
nyomot.

...

Ne félj attól ha nem fogom a kezed
Belülröl a szívemmel érintelek.
Ne félj,ha jön az éj a sötétség
a holnap napsugarai minket ébresztenek.

Ne félj attól ha nem mondom ki...
a lelkemmel a lelked szeretem.
Ne félj hogy nem találsz rám
a hozzád vezet? utat én is keresem.

Ne félj attól ha messze vagyok töled
a távolság semmit nem jelent.
Ne félj attól hogy egyedül maradsz
er?s,tiszta szerelem az vagy te nekem.

...