(Bokorrímes)
Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot,
Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot.
Pedig a múlt tarja a bankot,
És ő ismeri a sok alkonyt!

A múlt bizony, bár ez nem egy molyette kabát,
És végül mindenki keresi az igazát!
Az igazságot, csak újra gombolva leljük meg,
Ha még a gaz és támadó férgek nem ették meg…
*
(senrjú)
A jövőnek záloga,
Az gaz, elmúlt eltemetése.
Nos, elfeledni?
*
(3 soros-zárttükrös csokor)
Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat,
Ami rége volt a múltban és ott volt pillanat…
Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat.

Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom,
Amig ez csak eseti, nem kenem a múltra, legyen, nem bánom…
Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom.

Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen,
Akkor belátom, hogy vagy múlt hosszan, vagy jövő mesél, talán végzetesen…
Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen.

Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény,
Ami meg leszűrhető, látszik, hogy forgón rabló örvény…
Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény.
*
(HIQ duó)
Az idő,
Igy-úgy csak pereg.
Nem áll meg!
*
A világ
Változik…élet?
Ó, évek!
*
(3 soros-zárttükrös)
Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző,
Örüljünk talán és legalább annak, hogy kis széppel lehet sorsvezénylő…
Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző.

Vecsés, 2016. szeptember 15. - Kustra Ferenc József- van ki múltban él, van ki csak hőn várja a jövőt…

...

A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
A világról, közben hitünkben elmerülünk.

Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.

A nap már bicegve halad az égbolton,
Persze edzett volt már, az esti menybolton.
Én félve nézem őt a sűrűsödő homályból,
Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.

Nap, éjjel biztosan álmodik, holnap is... legyen.
Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen…

Vecsés, 2012. április 1. - Kustra Ferenc József

...

Ülve fák alatt,
Életem most rám szakadt.
A part vízpárás.
*
Vízről fúj a szél,
Csak szembe jő, nem köszön.
A Balcsi dalol.
*
Ezüstös hajam
Csak kócolja… fésülget.
Elől, van tincs is.
*
Közben nézem a
Fodros vízfelületet.
Halak ugrálnak…
*
Nádas lakói
Neszeznek. Gólya köröz.
Ki lesz vacsora?
*
Szél már viharos
Hullámokat korbácsol.
Balcsi arca zord.
*
Zenit elcsúnyult,
Ég, vajon miért könnyez?
Rám, meleg eső.
*
Égi megváltás
Felhőkönnyek képében.
Már bőrig áztam.
*
Vihar már nekem
Zenél, menjek már haza.
Padon egyedül.
*
Most imigyen
A remény is elhagyott.
Szedelőzködők.
*
A Megváltó sír,
Nekem lelki megnyugvás,
Balaton parton.
*
Én Balatonom,
Belső a zokogásom.
Lesz majd szép zenit.
*
Ázva megyek már
El a parttól… vizesen.
Visszanézek rád.
*
Hiányod, már most
Előterembe kerül.
Tudati hiány!
*
Menve fák alatt,
Életemet cipelem.
Parton, víz függöny.
*
Szép vagy Te így is!
Lelkemmel megyek haza…
Holnap is jövök.

Vecsés, 2015. június 1. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban.

...

Mint egy vízi felügyelő, Balcsinál figyeltem a tájat,
Hallottam, madarak és vadkacsák járják, repülik nádast.
A sötétedésben is észleltem, lesz messze tőlem felleg!
Ő ugyan, onnan mindent lát, de van még nála is tán' feljebb!

Este, ahogy sötétedik, csend elönt, rám telepszik, mint özön,
A vízből is kezd elpárologni, a már félig alvó közöny,
Ez most, akkor a csendes semmi szépsége,
Vagy a semmi, csendes észveszejtősége?
De ez mindegy! Ez a tavacska az én nagy tengerem is,
Hol élhetnék én máshol, ha ő itt van? Én is itt, csakis!

Már hétévesen ott nyaraltam, meg még utána oly' sokszor.
Szeretem, magaménak érzem, kár, hogy ritkán megyek... olykor!

Parti köveken vannak pici, fodrosan fehér habok
És ezen ringatóznak a száraz falevél csólnakok.
Ó, te Balaton, vágyom, könnyeden lágy ölelésed
Holnap majd eljövők, megfürdök, így szeretlek téged.

Mindegy nekem... Adria, vagy Csendes óceán
Nekem itt, a Balaton körül van a hazám!

Vecsés, 2015. június 1. – Kustra Ferenc József

...

Önvallomásban a tanács…

Művésznek lenni, annyi, mint kalandornak lenni,
Hangok, szavak, érintések között kalandozni…
Csak lendülni előre az élet ritmusában,
Az élet írta, mindennapi szimfóniában.
Ténykedni a művészet fényében fürdő síkságokon,
Átkelni a művészeti kéknek tűnő hegyormokon…
*
Alkotni a népemnek,
Filozofálni létnek.
Cél az összes halmazok!
Vannak hanyatló napok…
Felkelő, új holnapok…
*
Érzékeken és értelmeken keresztül élni,
Mindig újat, tetszőt, lényegeset teremteni.
*
A művészet az írói szenvedély ámokfutása,
Sose menjen a műnek meg műélvezet rovására!

Vecsés, 2023. október 1. – Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

...

A zöld szín jegyében…

Reggel illata
Még hűvös, csillagfény nincs.
Nagy rét, kizöldül.
*
Változás közelg!
Réten, fű kezd zöldülni!
Jő már kikelet!
*
Virágok réten,
Bimbóból most nyílnak ki.
Gazok is zöldek.
*
Lépés. Ág reccsen.
Madarak elrebbennek.
Határ, kizöldül.
*
Tünemény hajnal,
Zölddel borított tájon.
Ujjá alakul.
*
Ágak levelet
Sarjasztatnak. Új élet.
Zöldülő tájék.
*
Hideg melegszik,
Magában, bús dallamoz.
Leng, a már zöld fű.
*
Rügyecske pattan,
Madárdal messzire száll.
Határ, zöld színt ölt.
*
Harmat gyöngyöcskék
Csillognak hajnal füvén.
Vizes a zöld szín.
*
Zöld fű hajlongó,
Harmatcsepp cseppen róla.
Nap gyorsan szárít.
*
A múlt zöld füve
Megújul, új színekben.
Szemnek, gyönyörű!
*
A csoda fűszál!
Zölden lengedez a réten.
Simogatja szél.
*
A fű még zöldül,
Így hát várjuk holnapot.
Kikelet dallam.
*
Patakban csobog
A nagyon tiszta vize.
Zöldülő erdő.
*
Esti árva fény,
Eltűnik zöld erdőben.
Árny már nem látszik.
*
Zöld erdőben,
Fű ágyon jót aludni.
Madárdal altat.
*
Széllel elküldött
Fenyőillat üzenet.
Zöld megújulás
*
Fenyőfa illat,
Kifolyt gyanta cseppekből.
Zöld szín változat.
*
Fenyőfáknak friss
Illata terjeng körbe.
Zöld tűlevelek.
*
Láva szín alkony
Fenyvesek zöld ágain.
Már árnyék derűs.
*
Erdő kizöldül,
Rét már virágillatos.
Friss szél kószálgat!
*
Meleg hajnalban
Zöldes rügyek fakadnak…
Madárcsicsergés.
*
Új, erdő-mező,
Zöldülő szinergia.
Zöldes újhodás.
*
Zöldül a határ.
Fehér orgonavirág.
Napozás, padon.

Vecsés, 2016. április 5. – Kustra Ferenc József- íródott: Basho féle eredeti stílusban…
5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester! Én már eddig cca. 3500 db –t írtam. + senrjút, senrjonixot, tankát stb.

...