Eredeti stílusú Basho féle tankában…

Új, fehér színek.
Piszkos-fehér, hófehér.
Változatosság.
Télapó a barátom
Az arcát én nem látom.
*
Hideg szél röpít
Fagyos szélkarikákat.
Láthatatlanok.
Azt a szakáll takarja,
Őt egy jó nagy szán hozza.
*
Égbolt kékruhája,
Szívsajdítóan hideg.
Táj csak didereg.
Nagy puttony ott van nála
Nehéz, már fáj a háta,
*
Ég, kéken hideg.
Fagyos láng, nagyon lobog.
Varázslat, hideg.
Ő szívesen cipeli.
Várják, örömét leli.
*
Jő a zord hideg,
Időjárást korrigál.
Egyujjas kesztyű.
Szétossza ajándékot,
Átadja a virgácsot.
*
Örökzöld fenyő,
Ágán jégcsapot növeszt.
Zöldes, áttetsző.
Mit ki meg nem érdemel
Elteszi jó emlékkel.
*
Hideg éjjelen,
Szép holdvilág, rémmese.
Színlelő holdfény.
Ha végzett indul tovább.
Várják öt hova-tovább.
*
Szánkó lefelé
Siklik, veszettül gyorsul.
Egy fa áll útban.
Egy évben csak egyszer jön
És ez mindig nagy öröm.

Vecsés, 2015. december 5. - Kustra Ferenc József

...

Az őszben és már közelg’ a tél…

(3 soros-zárttükrös)
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó,
Fűz rázná a leveleit, hogy ne ázzanak el, de az ősz nem alkalmazkodó…
Itt a kemény ősz, a rozzant fűzek a folyóparton, leveleket mossa folyó.
*
(Senrjon trió)
Régi, rozzant már a ház,
Ami a falait megóvná.
Minden öregszik.
*
A kerítés is őszben
Van, kezd széthullani, kidőlő…
Minden öregszik.
*
Beteg, kóbor kutya az
Udvarban bujkál, látszón éhes.
Minden öregszik.
*
A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend,
Parti füzeknek nincsen hova menni, vízbe lógóknak léte, véget érend…
A lassú, kis patak fog elsőnek befagyni, mert ősz uralma véget érend.
*
(Senrjú)
Nemsokára hó
Fog esni, ősz lesz a táj.
Minden öregszik.
*
(Septolet)
Elmúlás jelei
Fűznek mutatni…
Erre készülni…

Régies elmúlás,
Változás, megváltozás.
Nincs megváltás,
Mást akarás…
*
(Sedoka)
Ősz nagyon fájhat,
Az elmúlás átható.
Ráadásul hó támad.

Ősz nagyon fájhat,
Elmúlás magától jön.
Hó, majd rohanva támad.
*
(10 szavas)
Öreg ház és kutya leírva,
Folyócska fűzággal, tavaszig teljesen egybefagyva.

Vecsés, 2022. január 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában.

...

A sivatag pusztaság, nyomasztó, végtelen, rettenetesen,
Homok mindenhova beférkőzött, zoknijukba is rendesen…

A tébolyult nap a hátukra ráragasztotta az inget,
Aztán szikkasztott és így elérte a deszka keménységet.

A nap a hőség aranypalástját, mindenre ráterítette,
Szárazságot növelte, életlehetőséget majd' elvette.

Valaha pihenője volt, Kairó jómódú lakóinak,
Nyílegyenes főutca vágja ketté a várost, neki, partnak.
Abrahimia... mólók közé húzódott arab falucskának
Lakói, vággyal néztek modern faházakig. Van, gazdagoknak...

Régi és új rész, Sari Dzadid alsó végénél találkozott,
Báb-al-Garla mellett... a diadalív-romnál, becsatlakozott.
A hegy tetején, valaha nagy szőlő és gyümölcsös húzódott...
Már felverte gaz, sivatagi cserje bokrával, uralkodott...

Elől, Ibn-al-Asz mecsetnél datolyapálmák övezték vizet,
És a két egymás melletti öblöt, az elválasztó földnyelvet.
Ehhez készült a kőgát, mi körbefogta a kikötőt vízben...
A kőgát, nagy betontömbökből volt, hosszú, hajló, széles ívben.

A felettébb élénk hajósélet, lent a kikötőben zajlott,
De a kőgát végében, a kőraktár köré korlátozódott.

Ragyogó ég és a kikötő vizén vibráló tükörképe,
Lassan lazac szín és a bronz árnyalatába lett öltöztetve...
A nap fénye, fénylő korongja, szépen alábukott az éjbe,
A föld kezdett kihűlni, a legyek támadásainak vége!

A nap torkolattüze gyorsan elhalt a nyugati égbolton,
Megérkezett a porfelhő görgető esti szél… itt van folyton.
A beduin kereskedők vártak a pálmafa árnyékában…
Most elindultak a tevékkel, szél, homokot fújt... éjszakában.

Vecsés, 2015. március 5. – Kustra Ferenc József

...

Már én is igen unom, hogy a számon.
Csak panasz szava tódul elő vádlón,
De egyedül vívom dicstelen harcom,
Közben szép lassan elvesztem az arcom.

Hiába van hű, szamuráj szellemem,
Ha azt alkalmazni nincs segedelmem.
Pedig a hovatartozás nagy erő,
Amit csak én tudok és miért nem ő?

Mint egy Ronin kóborlok a semmibe
És földerítem azt, minden részibe.
Nincs itt fa, bokor, épület és semmi,
Sőt körülnézek; nincsen is itt senki.

A kardom még éles, a kezem még gyors,
De, hogy használjam fel? Nem igényli sors.
Gím koszolódik, övem szakadozott,
Bajuszom számba lóg, életem kopott.

Magányos harcos? Nem viszem semmire,
Magányos harcost nem vesz be senki se.
Hiába az önbizalmam töretlen,
Ha a kilátásom matt és fénytelen.

Mélyalázattal helyekre kopogok,
De eredmény semmi, amit megfogok.
Üres a kezem, kiürül a lelkem,
Kóborlok, nem lelem egyedül helyem.

Kardom fenem, fényesítem, kirántom!
Belevágom semmibe... számat tátom,
Hogy milyen könnyen vágom szét a semmit,
Mely nagy eredmény, de nem látok senkit.

Egyet azért látok, sötét felhő jő,
Mi több az előző tetejére nő.
A nagy semmibe jól beborul az ég,
Eltűnik, az mi nem volt; a fényesség.

Fura „kincs” a vak kilátástalanság,
Sokaknak ez az igazi szabadság.
Én nem ilyen vagyok, tovább keresek…
Tán’ semmibe… még sikeres lehetek?

Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.

...

TANQ csokorban

Hazám védelmében
Vagyok én csatára készen.
Még vérem is folyhat!
Hazafinak, lelke számít,
Ha őt, téveszme nem ámít!
*
Nekem csettint révész,
Rám vár! Nem tudom fizetni.
Így nem visz sehova…
Nem is akartam még menni,
Csak érdekelt, a jegy mennyi…
*
Ha magadra maradsz,
Nyakig ér az egyedüllét.
Kilábalás, nehéz.
Lelki problémával küzdesz,
És nem tudod, holnap, mi lesz.
*
Napsugár vigasztal,
Pedig nem tudja, mi bajom.
Mindegy is, jólesik.
Bajom ellen, nem jó semmi
Arcom, napsugár befedi.
*
Sötétedő alkony,
Nyugvó nap vérébe fullad…
Reggel, majd új nap lesz.
Álmos vagyok, elballagok,
Ágyamban meg álmot várok.
*
Szemem, a csillagok
Fényét issza! Csoda látvány.
Elnézném, reggelig.
Fent kéne lennem, csodálni,
De nem bírok, addig állni.
*
Rét felett szárnyalok,
Itt úgy érzem, szabad vagyok…
Pedig, ez csak álom!
Szabadság, nincs, és nem lehet,
Utálom szemfényvesztőket.
*
Álom lassan múlik,
Hajnali fény, már feldereng…
A mai nap, jobb lesz?
Mára már, sok új tervem van,
Remélem, egyik sem katlan.
*
Aranymadár, útra
Kelhet, messze még a határ.
Nem jött vissza soha!
Nézek, tudatom kitágul,
De a lélek, tovább árvul.
*
Sötétben nem látok,
Fáklyát gyújtok. Lehet látnok.
Megyek lendülettel.
Új utat a fáklyám mutat!
Megtalálja azt, ki kutat.
*
Harang megkondulhat…
Megáll az óramutató…
Az én időm letelt.
Szerepeim eljátszottam,
Ha tapsot kaptam… hajoltam.
*
Emlékcsónak ringat,
Visszaevezek a múltba!
Vajon, mit találok?
Látom foszlányát, emléknek!
Hol a vége, öregségnek…?

Vecsés, 2015. március 25. – Kustra Ferenc József - Új szépirodalmi irányzat jegyében. (A HIAQ –t és a TANQ –t én alkottam meg… szótagszám, 6-8-6 és 6-8-6-8-8) Ez jobban illik az európai gondolkodáshoz, és a magyar nyelv sajátosságaihoz.

...

Múzsám, Te édes! Ó, Juditta.
Elhagytál-elmentél, de hova…
Vágylak, még vagy Múzsám…
Ó, még nincs más Múzsám!
Te vagy a Múzsám, nem lehet más…

Hittem én, hogy szerettük egymást
Igaz, bezártalak, nem volt mást…
Vágylak, emlék enyém!
Nincsen új kezdemény…
Még múzsám vagy, nem keresek mást…

Mindig csak rád gondolok, Ditta!
Magányomnak erős sodrása…
Te vagy nekem élet,
Lelkem, nem húz féket…
Szeretnélek! Csókod rohama…

Vecsés, 2023. február 27. - Kustra Ferenc József

...