Van egy érzés
Nem tudom hová vezet
De félek ha nem fogom a kezed

Csókod az egyetlen remény nekem
Nélküled nincsen életem
Hisz te vagy mindenem

...

Ez minden mit érzek

Mikor t?lem elköszönsz
Haza mész s vár a ?hitvesed?
Bennem kétség szikrája sincs
Ha azt mondod, csak engem szeretsz
Férj- Feleség gyerekek
Egy szép boldog család
Ez csak illúzió, tényleg ez kell neked?
A szívem megszakad, hogy tudom
Én bel?led nem kapok mást
Imádott szerelmed vagyok, és lelki társ
És bár ember nem kívánhat többet
Úgy érzem mégis sokszor
Mi nekem jut bel?led kevés,
Több, s?t minden mit szeretnék
És oly sokszor megesik
Vagy csak képzelem
De lehet hogy nem
Lehet hogy csak a féltés
A féltékenység mi mondatja velem
Mikor támadón esek neked
Mikor tekinteted másra veted
Magamban arra gondolok
Abban semmi nincs
Hisz azért van a két szép szemed
De mégis néha szóvá teszem
Mikor már a féltékenység
Sötét felh?je borítja eszem
Kétség mardossa fájó lelkemet
A gondolat mi fejemben tanyáz
Mi a baj, talán már nem szeret?
Te azt mondod szeretsz
S nem érdekel senki más
Én rád nézek, s figyelem szemed
Melyben látom a szenvedélyt
S látom azt is, mit mondasz
Nem lehet más csakis ?szinteség
És tudom, hogy jó hapsinak tartasz
De én mégis sokszor arra gondolok
Nálam szebbet és jobbat is kaphatsz
Ezért hogy Neked jobban tetszem
Keményen edzem izmossá
Csak téged szeret? testem
S mindezt csak azért, csak miattad
Hogy amikor bámul más fiatal férfi
Azt gondolhasd magadban
Az én Tamásomhoz képest ez semmi
Nekem csak ? kell, s rajta kívül más senki
Most mégis haragszol rám
Pedig nincs rá semmi okod,
Szomorú szívem, ha ezt nem tudod
Egy b?nöm van, s most vezeklek
Mit kimondtam valamikor egykoron
Milyen átok ülhetett ajkaimon
Mikor oly ostoba mondatot fecsegtek
Egy ostoba ostoba mondatot
Mindketten volt hogy kimondtunk
Sok buta suta gondolatot
Azokkal egymást megbántottuk
Mit tettünk vagy kimondtunk
De a múltban élni nem érdemes
Szenteljük szerelmünk a mának
S jöv?nk oly szép lehet
Ha megbocsájtunk egymásnak
A bizalom a hit és a szeretet
Ez csak három szó, de súlyosak
S remélem begyógyítja sebedet
Melyet a sok félreértés okozott
Mert bizalom nélkül nincsen szeretet
Sem hogy higgy nekem kedvesem
És ha nem hiszel nekem mégsem
Az mi legjobban fáj a mindenségben
Talán még mindig nem ismersz eléggé
Vagy csak a féltékenység hajt örökké
Ismerj meg kérlek, és lásd ami tény
Ha mondom, hogy szeretlek ?szintén
Minden gondolatom te vagy
Az agyam oly sokszor ez miatt kihagy
Amikor nem vagy mellettem
S szép kacsód nem fogja két kezem
Oly üres minden, a világom, a planétám
Fájó szívem csak téged vár
Kedves szépséges Zsuzsannám
Ha tudnád mily szépnek látlak
Naphosszat míg velem vagy, csodállak
Nem tudok betelni a látványoddal
És tudva azt hogy enyém egy ?rangyal
Mert igen, enyém vagy kedvesem
Tör?dj bele ez tény, elraboltad szívem
S csak kétszer hiányzol naponta nekem
Mikor lehunyom éjjel szemem
És napközben mikor nem vagy velem
Mindegy mit teszünk, hová megyünk
Én bárhová követlek, tudod
Büszkén vállalom, ez a szép n? az enyém
Én pedig vagyok a te h?séges lovagod
Biztos néha már kicsit unod
Hogy követként folyton kísérlek
De tudd hogy élvezem
Minden percet mit veled tölthetek
Olyan vagyok minden reggel
Mikor ágyamból pihenten felkelek
Mint karácsonykor egy izgatott kisgyerek
Láthatlak megint újra, a testem bizsereg
Benyitok a kilences szobába
És keresem a rád utaló jeleket
A táskád, a ruhád ott vannak-e
S mikor láthatlak téged újra
Döbbenek rá minden reggel
Hogy napról napra jobban szeretlek
Ha ezt az érzést a szívemben
Egyáltalán fokozni még lehet
És minden percben órában napban
Csak azt várom mikor az ágyamban
Egymásba olvadhat forró testünk
És nézhetem közben gyönyör? arcodat
S a mennyben egyesül lelkünk
Ez egy tökéletes eszményi pillanat
Mely örökkévalóságnak t?nik
Az érzés mit együtt átélünk
Az ?szinte imádat zuhataga
A színtiszta felh?tlen szerelem maga

...

Ahová csak nézel körülötted
boldog emberek,
de ezen a napon boldogabb Töled
ma senki nem lehet!
Szemed ragyogása elárulja
titkos vágyaid,
váljanak ma valóra
a legféltettebb álmaid!
Egy kisangyal azt suttogta
én egy szerencsés ember vagyok,
mert egy ilyen csodálatos embernek mint Te vagy
Boldog születésnapot kívánhatok!

...

Szívemet miért is úralja szomorúság?
Pedig mennyi öröm van és mennyi vidámság!
Lelkemet miért gyötri nyugtalanság?
Pedig elérhet? lehetne a boldogság!

Szavak,mit nem mondhatunk el senkinek!
Érzések,mégis mire használjuk ?ket?
Csak gyötör a vágy,mély sebet ejtenek.
Hol van az az út,mely a boldogsághoz vezet?

Pedig tudod,hogy annyi szép érzés van benned.
Hiába tudod,mégsem kell senkinek!
De mégis hogy van ez,egyik ember boldog,a másik miért nem?
Nem irigykedem,csak fáj nagyon belül ez nekem.

Emlékszem,egyszer nagyon boldog volt az életem.
Rövid id?re ugyan,de nem cseréltem volna senkivel.
Vége lett hamar,mert akkor is csak én szerettem.
Az a másik csak játszott az érzéseimmel.

Mindig csak csalódni,nem értem,mi a jó ebben?
Miért kell másokat becsapni,hová tünt el a becsület?
Annyira fájdalmas ez a hatalmas csend.
Gyógyítsd meg kérlek a fájó szívemet!

Nem kell,hogy szólj,jó ez a csend.
Szavak helyett,szemeid beszéljenek!
Kérhetsz bármit,én mindent megtennék érted!
De karoddal ölelj,érezzem,hogy szeretsz!

...

Agy? Zsuzsanna, sz?ke rózsa,
nyolc teljes napja kedvesem!
A kurta gyönyör, édes óra
talán a legjobb szerelem.

Tudom-e most, hogy eleresztelek
bolyongva majd hová jutok?
Isten veled, te szép, te legszebb!
Sietve, messzebb,
csak elfutok.

Megyek, s a csókod búcsulángja
még ajkamon lobot vetett,
még megpihenni, kicsi lányka
karomba hajlik szép fejed.
Érzed, a szívem egyre reszket?
A tied vígan dobogott!
Ha elmegyek, te szép, te legszebb,
sietve, messzebb,
szeretlek ott.

A nyerget már lovamra tették,
jaj, miért is nem marad velem
a te haszontalan fejecskéd,
melyt?l most illatos kezem?
Szemed nevetve rám mereszted,
mint nimfa, ha futásba fog.
Még szemem is, te szép, te legszebb,
sietve, messzebb,
csak mosolyog.

Ó mennyi báj, és mennyi bánat
édes bucsúdban, gyermekem!
A könnyed is csupa varázslat,
szemedb?l szíved int nekem.
Vígaszt adna, ha halni kezdek,
szemed, mely élni buzdított.
Mégis megyek, te szép, te legszebb,
sietve, messzebb,
már csak sírok.

Zsuzsanna, majd ha elfelejtesz,
egy percig ?rízd még tovább
- mint virágot kebledbe rejtesz -
hervadt szerelmünk illatát.
Ti boldog esték, hova lesztek?
emléketek még itt ragyog.
Isten veled, te szép, te legszebb!
Sietve, messzebb,
tiéd vagyok.

...

Édesapám kertjében
kinyílt az orgona,
ahány madár a földön,
fészkelni tér oda.

Sz?ke babám mellett
ó, de jó, de jó, de jó,
sz?ke babám mellett
szunnyadni de jó.

Ahány madár a földön,
fészkelni tér oda,
fürjecske és pinty?ke
és bubos babuta.

Fürjecske és pinty?ke
és bubos babuta
s az én kedves galambom,
ott súg-búg a dala.

Az én kedves galambom,
ott súg-búg a dala,
énekel minden lánynak,
kinek még nincs ura.

Énekel minden lánynak,
kinek még nincs ura,
nekem már nem dalolgat,
a párom katona.

Nekem már nem dalolgat,
a párom katona.
Meséld el szép menyecske,
? merre ment, hova?

Meséld el szép menyecske,
? merre ment, hova?
Hollandusok elfogták,
nem engedik haza.

Hollandusok elfogták,
nem engedik haza.
Mit adnál, szép menyecske,
ha jöhetne haza.

Mit adnál, szép menyecske,
ha jöhetne haza.
Versailles-t és Saint-Denis-t és
Párist adnám oda.

Versailles-t és Saint-Denis-t és
Párist adnám oda,
a Notre-Dame két tornyát
és falumét, biz' a'.

Sz?ke babám mellett,
ó, de jó, de jó, de jó.
sz?ke babám mellett
szunnyadni de jó.

...