Ne gondolkozz sokáig ha valamit meg akarsz tenni, vagy el akarsz mondani. Mire er?t és bátorságot gy?jtenél hozzá, lehet túl kés? lesz már. Csak egy életünk van, és azt igyekezzünk úgy megélni, hogyha bármit is elrontottunk, legyen merszünk félretenni büszkeségünk, makacsságunk, megbántottságunk, csalódottságunk mert amíg élünk nem kés? megbocsájtani és újra kezdeni!

...

Hétpecsétes titok a szerelmed.
Minek örzöd?Mi az,ami hozzám nem enged?
Reménytelenség minden álmom
hogy találjam így a boldogságom?
Minek örzöd ha nem engedsz magadhoz?
Mi a Te titkod amihez ragaszkodsz?
Nem engedsz a szívedhez a lelkedhez,
ahol igazán megtalálnám a szerelmed.
Jégben fagyott szíved felolvasztanám,
lelked melegre lehelném.
Engedd hogy bús kedved felvidítsam
hétpecsétes titkod megfejteném.
Megfejteném azt a talányt,
ami Téged nekem nem ád.
Áttörném a gátat.....
de szerelmed csak áltat.

...

Oly nehéz most a gondolat...oly nehéz
de jöhet még fordulat.
Egy fordulat ami miatt Te itt maradsz.
Itt maradsz mert én is itt vagyok
egy fordulattal örökké a Tiéd maradhatok.
Ó fordulat hozd a gondolatot,
gondolat hozd a fordulatot.

...

Vagyok, itthon vagyok kedvesem hozott!
Istenem megtörtént, végre amit vártam!
Átéltem újra, ez volt minden vágyam!
Csodaszép, ragyog mint mindig, elolvadok!

Korlátok között még, de szeretem!
? az életem, mit tegyek ez szerelem!
A földön járva, követem az utat ne legyek árva!
Tudom ,mindent tudok de remélem nem sok van hátra!

Éreztem, amit mindig is tudtam ? nem a múltam!
A régi id?k elmúltak egy vonalat húztam!
Illata, ölelése, szárnyakat adott, nem tagadom!
Félszeg érintés, félszeg ölelés még még akarom!

Nem akarom gyorsan, hagyom hagy múljon a múltam!
Várok és adok ez id? alatt, kényeztetem az ég alatt!
Ölelem, érintem, fogom a kezét Istenem ez így maradhat?
Végre érzem, amit mindig is tudtam, ? nem a múltam!

...

Te vagy akire vártam,
Te vagy aki kell nekem.
Veled boldog lesz az életem.

Csak Rád nézek,
és már szép a napom.
Elszáll minden bánatom.

Jó lenne hallani a hangodat,
érezni az illatodat.
Vágyom az érintésed,
azt, hogy Hozzád érjek.

...

Bel?led áradó szavakból, minden mennyországból,
Azon szándék, mi az életünket úgy övezi.
Haladni te érted, s a megkövezett út porából,
Váró szíved összes dobbanását kisejteni.
Ez a dolgom, míg halad feléd a perc.
Mi oly gyöngéden, lágyan hull, mint hajszálad karomra.
Ha megérkezem, vajon bennem mit lelsz?
Hisz annyi mindent gy?jtöttem erre az alkalomra.
Tavak arcát, felh?k leplét, szeleknek susogását,
Kenyerek kovászát, nyugalmát az emberi létnek.
Mindezt úgy néztem, ahogy te is bizonyosan látnád,
Lehunyt szemmel, odaadva azt ujjaim hegyének.
S ha megfogom ajtód, egy világ nyit be hozzád,
Te sapkát kötsz az elhaladó id?b?l,
Arcodon fények, egy t?zcsiholó láng-ország,
És én nézlek, nézlek egyre közelebbr?l...

...