Várlak, lesem a pillanatot
Amikor megjössz és hozol
Szelet, csalódást, zuhatagot
Mi nem ismerjük az elválás bánatát
Mi csak hallgatjuk, mit suttog a szív
Mikor válik k?vé az arany
És puha viasszá a gyémánt
Amíg utazunk némán egy álom hajón
Életünk végtelen, id?tlen tengerén.
_
? Tudom most téged a város elrabolt
A város, amely titokban lopja csókjaid
Most már nem remélem, hogy elenged
Mert t?led kapja a szerelmet
Halljuk, ketyeg az öreg fali óra
És jön az utolsó ítélet, amely szétválaszt Rosszra meg, jóra
_
?Jöjj, mártózz meg az élet tavában
Hogy feloldja kínjaink
Jöjj, Szirénem, hogy fektesselek
A habok puha ágyába
Hol a szív csak a szerelemr?l regél
Légy hableány, és pengess gitárodon
Lágy , altató muzsikát
Az égi dallamokra lejtsünk násztáncot
Mert tudjuk az életünk mulandóság
A szerelmünk, csak tiszavirág

...

Ágyazz a szívedbe,
költözz a lelkembe,
er?síts, építs, s engedd,
lehessek a menedéked.

Temesd a múltat el,
kísért, de szenvedd el.
Jobb jelent érdemelsz,
hozzám jöv?nk emel.

Tedd kinccsé életem,
te leszel mindenem,
Itt vagy még énvelem,
elég lesz majd nekem.

...

Szeret?mnek nincsen párja,
Hajlítható vessz?-szála.
Édes, meleg csókkal keres,
Hozzám bújik, bókol, szeret.

Neve magyar; Bálint Bálint!
Szíve smaragd, örömpázsit!
Minden napunk boldog vigasz,
Jöhet a tél, ?sz, nyár, s tavasz!

Célja motor, jöv?t kohol,
Okot nyomoz, nevel, gondoz:
együtt lenni jóban-rosszban,
gy?zni, élni, békít gonddal!

...

Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keser?.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, es?, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis feln?ttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...

felvetem a z élet cip?jét kitapostam az utam
párszor elcsúsztam párszor elestem
de mindig tovább mentem mert hajtottam ahogy csak tudtam
ha volt egy kis szikrám én t?zet gyújtottam

én a múltnak fordítok hátat de mindig vissza húznak
az éjjeli árnyak
a rossz emlékek maradnak a jók lassan elszánlak

2013 de még mindig bennem vannak a rossz emlékek
és egyre csak gy?lnek
mikor lesz az a nap mikor tóvá t?nek
és boldogság költ?zik az életemben
mit kel ahhoz tennem
a múltat el kell felednem
és tovább lépnem

...

Örök nyár van a szívembe\',
mert a lakója, te
itt élsz benne.
Néma ima,\'mely az égbe száll,
meghallgatásra ott talál!

Tavaszt rügyez? hajnal,
tenyérbe rejtett mustármagot
ágyazott be kósza szell?k
szárította víztócsák gödreibe.

Vakító nyár hozott arcunkra
rikítón pírt, s karmolta körmeivel
homlokunkba sötét vonalát,
hisz vakvágányra tettük
életünk vonatát!

A nyári zápor kimosta
sorsunk szennyesét.
Szárító kötélen függött,
mígnem elfújta az ?szi szél.

Gyümölcsillat szédít?
erejét?l, mint köd
oszlott szét a mámor-ittas,
alig szunnyadó szenvedés!

...