Az magány elborít teljesen! A sötét szoba börtönében csak egy dolog tart életben! Egy név, amit kimondva leomlanának a falak és kiterjesztve szárnyaimat el tudnék repülni hozzá! Majd felkapnám, magamhoz szorítanám, és a fülébe súgnám, hogy szeretem, és nem engedem el többé soha többé! De sajnos szárnyaim nincsenek, repülni nem tudok! Csak a sötét szoba a név és az érzés maradt, meg amit iránta érzek! És az pedig az, hogy szeretlek!

...

Drága Egyetlen Szerelmemnek!

Felcsendül a szerelem dala
és én oly boldog lettem mint még soha
Megtaláltam életem értelmét benned
aki megdobogtatta a szívem bennem
És akármilyen bolond is legyek
csak te kellesz nekem, szerelmem!

Mikor az égre tekintesz s a szemed könnyes
Egy kívánságom van : Várj meg és ne csüggedj
Mikor az égre nézel könnyes szemeddel
Egy dolog vigasztaljon
A kezed sohasem engedem el!

Melletted leszek mire az éj leszáll
Oly gyorsan repülök hozzád mint egy sasmadár
Átölellek véd? szárnyaimmal
és óvlak mindent?l, mi neked baj

Ha sötétbe borulna az éjszaka
Tudd, melletted vagyok
Nem hagylak el, nem t?nök el
S mi lényeges a tiéd vagyok mindenemmel!

Csókod nekem olyan mint egy csónak a mennybe
Kerüljek t?led bármilyen messze!

Köszönöm a szép perceket
mit melletted tölthetek s a szívemet
akármikor neked adom, ha kéred!

Én szeretnék emlékezni örökkön örökké
Arra a n?re kit szeretek ?szintén
S szeretném ha: Én a tiéd Te az enyém
Amíg csak világ a világ mindörökké!

...

Nyugodt a lelkem
Nem szomorú, nem zaklatott
Csak vár arra,
Hogy a túlvilági hajó
Átvigyen a túlsó partra.

Örök mozdulatlanságban
Belesüllyedve a sárba
A magamfajtákkal
Örök kárhozatban
Ezzel az örökké tartó gyásszal.

Ott, ahol még nem ismerik a neved
Ott, ahol nem ismernek fel,
Ha megmutatom a képed,
Mit útközben beejtek a tüzes folyóba,
Hogy ott leljen örök kárhozatra
Izzó vérembe zárva.

Hogy ott égjen,
Mert ott a helye
S, hogy hozzám egy kicsit közelebb legyen.

...

Sajnos nem egyszer? az életem, nem is volt soha!
De szívembe és lelkembe elhoztad a reményt és a hitet,
A reményt, hogy még lehetek boldog ezen a földön,
A hitet, hogy higgyek abban, hogy jó az élet!
A lelkemben megsz?nt létezni a remény,
A hitem elveszett úgy érzem örökre,
Hogy az élet jó lehet még egyszer!
Meglegyintett az élet keser? íze ismét,
Életemben újra és újra, ezt érzem,
Ez a keser?ség tönkre tesz Engem,
A Vágy az után, hogy nem érezhetlek,
A vágy, hogy nem az enyém lehetsz,
Ez a Vágy, az ami fölemészt Engem!
Lehetnek, orvosok kik keresik a gyógyírt,
De Én tudom, hogy a gyógyszerem nem a pirulákban van!
Lelkem szenvedése a testemet fölemészti,
És, úgy érzem, hogy lassan az elmémet is!
A hiányod pótolni nem tudom senkivel,
Így, lassan elsorvadok és az elmém is elhagy!

...

Hosszú ideje vártam már valakit,
kerestem azt, aki a szívemen segít!
Nem hittem volna, hogy megtalállak,
személyeddel ennyire megbabonázhatsz!

Lelkeddel megérintetted szívemet,
szíveddel magadhoz láncoltál engemet!
Nem hittem volna, hogy ez megtörténhet,
hogy én valakibe ennyire beleszeressek!

...

Feltüzelt szívem késztetett ma utamra,
látnom kellett téged, még a mai nap.
A bennem lév? érzések feszengtek már,
elvezettek hozzád a messzi tájon át.

Közelségedre a szívem örömtáncba kezdett,
ujjongott a lelkem, hogy ismét veled lehet.
Nem számít a szó, elég egy tekintet,
bebizonyítani, hogy mennyire szeretlek!

...