Több éve csak folyik a háború… sokszor, mindenkik is szítják.

(anaforás, 3 soros-zárttükrös: csokor)
Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek,
Uram add, hogy… valahogy háborút lezárják, békét kiépítsenek…
Uram, add, hogy az emberek egymás közt békehidakat építésnek.

(3 soros zártükrös, önrímes)
Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak,
Főleg a magas rangúak, akik ebben összefognak, csak hogy lophassanak…
Most már fölháborító, hogy azért folyik a háború… hogy lophassanak.

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, négyszeres belsőrímes, önrímes)
Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról.
Emberek, mit ti szóltok, világháború-vész nem múlik kosoktól…
Emberek, mit ti szóltok, így igazak, amit írtam a fekete kosokról.

(egyszeres belsőrímes)
Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok?
Emberek, lészen majdan, hogy világot eluralja hozzáállásotok…
Békepártiak lészen, hogy egyszer alkalomadtán összefogtok.

Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet,
Hogy mindenki el tudja kerülni a jövőben, háborús-halál éveket…
Uram! Osszál, lehetőleg több józan észt, embereknek bölcsességet.

Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona?
Ez kétezer háborús özvegy és kb., napi négyezer háborús árva…
Tudjátok, hogy a két oldalon naponta meghal kb. kétezer katona?

(anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat!
Uram! Vessed be magad, Állítsd meg, hogy tovább legyen… áldozat…
Uram! Vessed be magad, szítsd föl a békét, húzz föl békehidakat!

(anaforás, kétszeres belső rímes, önrímes)
Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak…
Tudod-e, hogy naponta, négyezer háborús árva keresi apját…rá vágynak…
Tudod-e, hogy napi bontásban a ’férfiak’ zsákokban… nők meg vágynak…

Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat,
Atyám, te föntről nem veszed észre ezen, halálos atrocitásokat…
Sajnos, tömegessé, napivá tették az ’állami’-utcai emberrablásokat.

Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók,
Értsd már meg öket, ne sírjanak egymás nyakában együtt lakók…
Atyám, tudd, óriási embertömegek a már kialakult békevágyók.

Vecsés, 2025. augusztus 11. – Kustra Ferenc József- írtam: a szomszédban zajló háború ellen. Olvasni úgy kell, hogy előszőr az 1. sort és 2. -t. Utána 2. -t és a 3. -t, igy lesz meg a mondanivaló veleje

...

Hétköznapi pszichológia… eszmefuttatás a szeretetről.

Együttműködés elfogadással, vagy valami más? Ez föltélez, gondolkozást!
Elfogadás együttműködéssel, vagy valami más? Ez föltélez, gondolkozást!
Vannak bizony sokak, akik ezt a kettőt egyszerűen szétválasztják…
Vannak bizony sokak, aki ezt a kettőt gondatlanul nem használják…
*
Elfogadás mindig kell,
De nem mindig jár vele együtt,
Együttműködés.

Mi
a cél?
Elfogadsz,
Vagy csak nézel...
Eltűnik a híd.
**
Bűnös dolog a szeretetről vadult hévvel, példásan mellébeszélni,
Bűnös dolog a szeretetről tárgyi tudás híján folyton csak blöffölni…
Bűnös dolog a szeretetről vadult hévvel, példásan mellébeszélni!
*
Ha mögötte az ajtó
Becsukódik, zaj ül a csendre.
Múlt nem felel rá.

Zár,
Ajtó
Néma nesz.
Valaki ment,
Megmaradt a csend.
**
Megismerkedni,
Érzéssel gondolkozni!
Belegondolni!
Megismerkedni,
A kettőt összehozni.
Átértékelni.
Megismerkedni,
Ezeket átgondolni…
Másképpen élni.
*
Kezdet: a találkozás.
Érzés, gondolat nő, összeáll,
Egy új életút.

Új
Élet
Kapuit
Kinyitja a
Változás felé.
**
Újmódin élni… köll egy magasztos életpillanat, mi szép, de nehéz kincs,
Ha az álmok meg már a szeretetet őrzői, akkor az hatalmas kincs…
Újmódin élni… köll egy magasztos életpillanat, mi szép, de nehéz kincs.
*
Álmokból lépek, vállamon múltam nehéz,
Láng szívemben, változás felé néz.

Új remény,
Szépség, súly és kincs.
Változás.
**

Vecsés, 2025. február 17. – Siófok, 2025. augusztus 2. -Kustra Ferenc József – Gránicz Éva, írtuk: 2 szerzősnek, mint hétköznapi pszichológiai művet!

...

Kecses madarak,
Búcsútáncot járnak már.
Utazni fognak.
Fényben fürdik a határ,
Pára szitál, halk sugár.
*
Kong a tér, fészek,
Madarakat nem látni.
Afrikai út.
Lomb zizeg... selyem fodra,
Olvad a nap aranya.
*
Eresz alján is
Üresek fecskefészek.
Majd visszajönnek.
Rőt levél úszik szélben,
Megpihen csendes mélyben.
*
Vándormadarak
Kényszerből utaznak el.
Nagyon messzi táj.
Köd kúszik völgy öléből,
Elillan nap fényétől.
*
Madársereg száll,
Vonul, mint sötét felleg.
Ők mind telelők.
A harkály halkan kopog,
Fák szíve csendben dobog.
*
Vándormadarak,
Valahol úton vannak…
Lesz még jó idő!
Avarban halk nesz motosz,
Télre készül... álmot hoz.

Vecsés, 2016, szeptember 27. – Siófok, 2025. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- írtam: eredeti Baso féle haiku csokorban. A haikuk alá a tanka-verset: Gránicz Éva szerző-, és poéta társam írta.

...

(Septolet csokor)
Távolban hegyek,
Itt minek legyek?

Ormok háta,
Rajta: pára
Kabátja.
Fúj, esik,
Kalpagod leesik.
*

Napfény sugarak,
Levegőben maradnak!

Sáros pocsolyában,
Nem melegít párban…
Már áttetsző világ,
Kapzsiság,
Napvirág.
*

Elindulnál nyár után…
Fújja esőt,
A hidegedőt.

Érzed a hűlést,
Meleg eltűnést…
Megtűrést!
Béketűrést?
*

Őszi vihar éllel…
Dobál levelekkel,
Kiegészítő cserepekkel!

Kisöpörte nyarat,
Köddel fedte hegyhátat,
Vágyat,
Alkalmakat...
*

(3 soros-zárttükrös duó)
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre,
Ez kéne nekem, juj de vágyok epekedve…
Vágynék én meleg, selyem-sima nyári csendre.

Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt,
Mert akkor nem látnánk itt az őszt, a kemény legényt…
Jó lenne, ha az ormok még visszavernék a fényt.

(Senrjú csokor)
Fátyolos felhők,
Meg is hozzák az esőt!
Pára araszol.
*
Világ majd bujdos…
Naptündöklés a ködben…
Hegyhát is bújik.
*
Pocsolyák sokat
Élvezkednek majd velünk.
Cipőnk beázik…
*

Vettem egy új, drága ernyőt a vágyó asszonynak és elindult!
Estére rettenetes volt az őszi szél, nagyon nekiindult!
Mikor belépett, folyt a kabátjáról a víz,
És láttam rajta, nem volt ez mulatság, mint TV kvíz…
Induláskor glédába rakta a hajszálait,
Most meg vizesen tapadva fedték vonásait.
Arcán folyós-lefelé még a szemfestéke is,
Nőm, hasonlított ázott madárijesztőre is…

(HIAfo csokor)
Szereti cserepet.
Ez már nyártemető
Időszak, neszezése dühöng.
*
Vadludak serege.
Fehér reggeleket
Lehet már várni... hamarosan!
*
Gólya híja többit…
Kiürültek fészkek,
De az újbor, már nagyon készül!

Vecsés, 2016. május 16. - Kustra Ferenc József– íródott: Alloiostrofikus versformába

...

Rácsodálkozás az őszi természetre…

Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan,
Az eső csak csepereg, sokmilliónyi csepp… mind csillan!
Látom a felhők között, szellő űzte napsugár villan…

Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna,
Akkor viharban, ráérősen nem csak bandukolna…
Ha az égen, ha elégséges felhőalap volna.

Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj?
Ha, nekünk majd eső kell, ez az utad felújul?
Hol lakol, te vándor felhő, amerre a szél fúj?

Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató,
Úgy tűnik a következő ménes, már tán' havat hozó…
Felhő méneseknek a futása, már szinte vágtató.

Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú,
Amikor tél hidege ellen, hó kellene... akkor is szűkmarkú…
Amikor eső kell, akkor a rétegfelhőzet igen szűkmarkú.

Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin,
Nem fogom a felhőket látni, isten veletek feleim...
Este, majd ha a sötét rám terül, mint egy éji pelerin.

Az esti sötétség, maga a végtelen,
Égen kóricál tekintetem… féktelen...
Az esti sötétség, maga a végtelen.

Vecsés, 2015. április 29. – Kustra Ferenc – írva, 3 soros-zárttükrös –ben. Ezt úgy kell olvasni, hogy először az első két sort egyben, majd külön a 2. és a 3. sort egyben. Igy lesz meg a mondanivaló lényege!

...

Vigyázzba vágom magam, kérek és jelentek.
A szavaim azonban a semmibe vesznek.
Alázatosan jelentek, ez sem kell neki,
Látom rajt’, ha szólok hozzá; ő a kuncogi.

Tán most is csak csillogtatja, Janus álarcát?
Pedig mohón innám, ha hihetném a szavát.
Vagy ébredjek fel, a rossz álom már véget ért?
Az élet igen rövid, nélküle mit sem ér.

Szerencse fel! Szerencse Rajta! Végre attak!
Szégyeníts meg mindent, mire esküsznek holtak.
Szerencse, roham! Téd vagyok, ellent nem állok,
Ha kell, kérek és jelentek, haptákba állok.

Vecsés, 2002. augusztus 7. – Kustra Ferenc József

...