Minden ízed, mosoly-képed
nesztelen lopódzott belém...
el?veszlek, dédelgetlek,
nélküled-id?m peremén.

Szívem íve, hozzád hajlik,
ahogy sóhajunk összeér,
vágyódásod ide hallik,
és titkon válasz-neszt remél...

...

Kiolvadunk egymásból, ahogy
jégkocka a száj-melegben,
szíved illata még hozzád vonz,
mosoly-képed is meg-meglebben...
de nyugszik a pulzus, és tompul
szívem moraja, hamu lesz a t?z,
de emlék pora lágyan hozzád ?z.
Tántorgok mindig rád-éhesen, vérem
hajt és innék bel?led vadul, mint
eltévedt vándor vágyón, de szótlanul...
már tudom, e kút engem nem csillapít,
csak itat, s ha vödrét fel nem húzom
többé... tán majd új utat mutat...

...

Simulnék, ha hagynád... bele ajkad
vonalába, megbújnék csücskének
apró mosolyába, karodba ívelnék,
mint híd, mi hozzád vezet,
s kötném gúzsba engem ölel? kezed...
Ajkam melege keringné körbe
a szádat, hogy minden lélegzeteddel
ízemet kívánjad... felém tárt lelked
küszöbén járnám a táncom,
hogy rám-éhes szíved beinvitáljon...
S lennék éked mind-hajnalon,
hallgatnám dobbanásod dalát,
s fonnálak magam köré,
mint szeret?m íj-derekát...
Fedném hajammal meztelen vállad,
csak te lennél a kvártélyom,
és én a koszt... nálad.

...

Ágyazz a szívedbe,
költözz a lelkembe,
er?síts, építs, s engedd,
lehessek a menedéked.

Temesd a múltat el,
kísért, de szenvedd el.
Jobb jelent érdemelsz,
hozzám jöv?nk emel.

Tedd kinccsé életem,
te leszel mindenem,
Itt vagy még énvelem,
elég lesz majd nekem.

...

Szeret?mnek nincsen párja,
Hajlítható vessz?-szála.
Édes, meleg csókkal keres,
Hozzám bújik, bókol, szeret.

Neve magyar; Bálint Bálint!
Szíve smaragd, örömpázsit!
Minden napunk boldog vigasz,
Jöhet a tél, ?sz, nyár, s tavasz!

Célja motor, jöv?t kohol,
Okot nyomoz, nevel, gondoz:
együtt lenni jóban-rosszban,
gy?zni, élni, békít gonddal!

...

Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keser?.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, es?, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis feln?ttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...