1917. –ben vitték a fogságba a magyar katonákat…

A vonat, akárha kísértetvilágban haladna,
Csak haladt, havat tolt, de nagyon zötyögve, fújtatva.
A Hold, mint valami szemlélő fenség, elárasztotta a tájat
Remegő fényével és közben meg, terítette ezüst sugarat...
Voltak részek, ahol csigalassúságú döcögés volt az út,
Ott a foglyokat kevésbé ellenőrizték, itt volt kis kiút.
*
(Senrjú)
Viharfelhőket
Láttunk szembe haladni...
Angyalok tolták?
*
A vonatot számtalanszor mellékvágányra irányították,
Ott sokszor órákig álltunk, valamiért hosszan parkoltatták.
Éhesek, szomjasak és mocskosak voltunk,
És bizony megtetvesedés volt a sorsunk.
Volt, ahogy a havazás elállt, a mozdony is nekibátorodott,
Gyorsította a marhavagonokat, néha kicsit hosszan sípolt.

Krasznojarszk határában óriási temetőt látni,
A terepen mindenhol szinte... fakereszteket látni...
A vonatunk lassan begördült a krasznojarszki pályaudvarra,
A friss, hideg levegő, megkönnyebbülést hozott a bezártságra.
Süvített a szél, elvakított a hó, és nagyon átjárt a hideg...
Gonosz felhangú volt a csend... Körben némaság is fagyosan rideg...
*
Mint hónap árja
A tájra hullott... fehér.
Sok fehér pehely.
*
Hó-vidék, olyan szépség, hogy lopva gyönyörködök benne,
De, e környezetben, a lelkem szólt, hogy maradjak csendbe.
Az állomástól, gyalog, komoran folytattuk az utunkat,
Kín volt minden lépés, és heves hóvihar fedte utakat.

(3 soros-zárttükrös)
A szél őrjöngve kavargott, vitte havat, csípve mart a fagy,
Lépésenként küzdöttük magunkat előre... ha a szél hagy...
Örvénylett körülöttünk a hó, a hókristály arcunkra fagy.

Így vergődtünk át egy délutánt, elcsúsztunk a vastag, fagyott hóba,
Végig zuhantunk jeges hótorlaszba... kinek, ahogy bírta lába...
Végül a táborba értünk és úgy néztünk ki, mint vert ármádia.
*

Lélek kiszakad.
Lélek beszakad. Lékek.
Lelket menteni!
*
Idő hidegül,
Jégcsapok összeérnek.
Száj is elkékül.
*
Idő hidegül,
Nem működik gondolat.
Bennük önmagad.
*
Idő hidegül,
Meleg és étel nincsen.
Hűtő barakkok.
*
A barakkokat
Öleli a jéghideg.
Jeges-hideg csönd.
*
Emberek hűtve
Élnek, deszka barakkban.
Még penészfolt sincs.
*
Őszinte szavak,
Fagyhalál pillantások.
Kihűlő arcok.
*
Skorbutos fogak!
Szájban, folyvást fájdalom.
Száj széle elfagy.
*
A száraz kenyér,
Fekete, fagyott, kemény.
Enni fogtörő.
*
Száraz morzsa is
Aranyat ér. Keresés.
Az éhség az úr!
*
Száraz kenyeret
Jól puhítják a könnyek.
Sírás se segít.
*
Szél, süvítve hoz
Dermesztő, nagy hideget.
Tél támad, tombol.
*
Termek betelve
A mahorka füstjével.
Egészségóvás!
*
Mahorka, ritka
Nagy boldogságot szerez.
Egyetlen öröm.
*
Hűlt fejed rázod!
Nyakadat tetvek marják.
Nekik jó meleg.
*
(tanka)
Barakk tele van
Titkos gondolatokkal...
Vágy, hazamenni!
Otthon emléke ölel,
Mennék én haza fénnyel...
*
Rózsaszín hajnal,
Otthon még hazavárnak.
Álmaikban... vagy.
*
Napot csodálni
És várni a holnapot.
Menekülés-vágy!
*
Kézujjak között
Nem folyhat el a remény.
Imára kulcsolt.
*
Eltűnt időben
Van tán'... beragadt lélek.
Élni! Lélek nincs.
*
Halhatatlanság.
Élet, sudár jegenye.
Ez törpefenyő.
*
Örökzöld pázsit...
Örök álmodozásban.
Jeges, csúszós hó!
*
Halhatatlanság
Csak mesében. Győz, hideg!
Mesék felejtve.
*
Krasznojarszki tél!
Itt, halál mesél, kaszál.
Szibéria arc...
*
Tébolyult élet,
Fel sem ismerhető: lét.
Határ: őrület.
*
Hideg közelít!
Mindenfelől átölel.
Virraszt felettünk.
*
Reggel. Ébredés.
Hideg. Mit hoz az új nap?
Még, egy nap élet?
*
(tanka)
Múlandóságban
Őrizem a szemedet.
Emlék is megfagy...
Szinte hallom hangodat,
Látom angyal arcodat...

Vecsés, 2017. december 1. – Kustra Ferenc József – íródott: megtörtént esetről, amit az egyik elszenvedő írt meg könyvben.

...

A meleg időnek
A lét, csak egy zarándokút.
Horizonton, ködben…
Nem kellek én senkinek sem,
Életemet eltemetem
*
Trillázó a dallam,
De ködfátyol mögé bújik.
Ez, láthatatlanság.
Beásom a bokrok alá,
Ne találjon senki se rá.
*
Gyönyörű, szép színek
Gazdagítják őszi erdőt.
Köd, már néhol takar.
Rozsdásodjon, avasodjon,
Rózsa bőre savasodjon,
*
Ködös biz' a reggel,
Morc felhőket most nem látni.
A Nap máris szenved.
Rontást hoztam én mostan rá,
Váljon akkor bűz trágyává.
*
Oly' ködös lélekben,
A ködös környezet bántó.
Látvány... nagyon amorf.
Kamu szöveg nem kell nekem,
Eladó lett szottyadt lelkem,
*
Hull már a falevél.
Fázósan ködös az éjjel.
Hűsek a nappalok.
Rám talált a szarvashiba,
Cudar világ iszonyata.
*
A csípős magányban
Áll a réten, az akácfa.
Ködben, nem is látszik.
Taposs mindenség királya,
Futok már a vakvilágba,
*
Sötétség hűvöse
Köde, jól befedi erdőt.
Nap, már jó messze jár!
Eret metszek az éveken,
Megpihenek a végeken.

Vecsés-Győr, 2016. augusztus 30. - Kustra Ferenc József - TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…
A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: „Kétségbeesés”

...

Nyár, nagyon megroppant,
Tartása már csak épp langyos.
Viharral jött esők.
Hol vagy édes buja álmom?
Lecsúsztál az ingoványon?

Mint egy hajótörött,
Lemaradt a meleg idő.
Viharnak sodrása.
Sáros, agyagos talaján,
Elrabolt egy büdös sárkány.

Szél, jó nagy sikolt
A mezőn, ég olyan közel…
Vihar, már gyötrődő.
Szuvas foga nyakad tépi,
Bérét ilyen módon kéri.

A gomolygó felhők
Széleit, szél letördeli.
Magasban van vihar!
Kiszívja belőled léted,
Lassan fogy belőled élted.

Az imbolygó nyírfák,
Mint kísértetek… éjfélkor.
Kócolgatós vihar.
Összerogysz majd a sarokban,
Mint kupac rongy egy csomóban.

Vízparti a fűzfa,
Gallyával fésüli vizet.
A vihar mozgatja.
Ott már soha fel nem éledsz,
Így lesz lassan most már véged.

Vecsés-Győr, 2016. augusztus 2. - Kustra Ferenc József- TANQ -ban írta meg a szerzőpáros…
A HIAQ -kat én írtam, alá a verset, szerző-, és poétatársam Ötvösné Németh Edit. A versrész címe: „Sárkány”

...

A tanka csokrot eredeti Bashó féle stílusban írta meg a szerzőpáros.

Aranyló alkony
Teszi széppé, hűs estét.
Reggel, vastag dér.
Takaró alatt horkol,
Kilenckor kávét kortyol.
*
Alázuhan a
Csendben a deres hajnal.
Kóróvirágzás.
Hamar ruhában pózol,
Utána cipőt bokszol,
*
Kopasz ág-halom
Közt pöffeszkedik a szél.
Már deres minden.
A kakas kukorékol,
És mindenbe beleszól.
*
Bánatos felhő
Nézi a hajnali dért.
Idő vasfoga.
Pulikutya csak csahol,
Ő semmiért nem korhol.
*
Hajnal, derengő
Pírja, vékony deret hoz.
Csúszós már a rét.
A kéz kenyeret morzsol,
A száj vidáman majszol.
*
Sárguló levél,
Az mit a dér megcsípett.
Lombhalál kezdet.
A forró tejben landol,
A hétvége átkarol.

Vecsés-Budapest. 2016. augusztus 20. – Kustra Ferenc - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Szedő Tibor. A versrész címe: „Hétvége”

...

(3 soros-zárttükrös csokor)
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel,
Pozán meg csak rikolt… eme segítséggel…
Milliónyi csillag száll felhőtlen éjjel.

Olyan nagy a látvány, hogy nem látni a messzi véget,
Igy aztán nem tudjuk, hogy mi mutatja meg a véget…
Olyan nagy a látvány, hogy nem látni a messzi véget.

Itt lent a földön az életrendben szinte-talán mi sem változik,
Most is itt az árokparton két erős kutya vadul acsarkodik…
Itt lent a földön az életrendben szinte-talán mi sem változik.

Ősz van már, hűlőben az idő, levélhullás jelenleg a ’menő’,
Éjjel azért szeretjük, ha sok az égi csillag, szemünknek kellő!
Ősz van már, hűlőben az idő, levélhullás jelenleg a ’menő’.

Milliónyi csillag száll magasban felhőtlen éjjel,
Pozán meg rikolt… eme őszidallam segítséggel…
Milliónyi csillag száll magasban felhőtlen éjjel.

Mondjátok ó, csillagok, ha erre-arra mentek, akkor épp' merrefelé mentek?
A hulló, rozsdás levelek kisérőitek lesznek? Értem már, már szépítkeznek...
Mondjátok ó, csillagok, ha erre-arra mentek, akkor épp' merrefelé mentek?
*

(senrjon)
Szép is ez a sok levél...
Belőlük egy slafrok, sokat ér.
Hol találkoztok?
*

(HIQ)
Látom már!
Találkozó pont...
Őszi táj.

Vecsés, 2023. szeptember 24. – Kustra Ferenc József

...

(Bokorrímes)
A történelemről, kár bármi rosszat mondani,
A történelmet, kár bírálni és megcáfolni!
Magyar történelmünk is belekövesedett a múlt időkbe,
Magyar történelemből eljutottunk mi is, újabb időkbe…
*

(anaforás senrjon csokor)
Történelmi múltunkat
Véglegesnek kell elfogadni!
Siránkozás él.
*
Történelmi távlatok
Tán’ nem magyaráznak meg mindent.
Meditáció!
*
Történelmi részletek,
Időtávlatban… keverednek.
Mi illogikus?
*
Történelmi ügyeink,
Kevese oldódott meg… felénk.
Nagy a süllyesztő.
*
Történelmi mesékben,
Hazugság, tán’ igazság, vegyes…
Ó! Az igazság…
*
Történelmi léptékben,
Magunkat képviseljük… csak így!
Feledni tilos!
*

(Septolet)
Szálldogálni,
Fellegek felett szállni,
Történelmet átlátni…
Magunkból kilátni…

Régre: emlékezni.
Ma: maradót alkotni.
Újjászületni!
*

(Bokorrímes)
Szállnak a gondolatok, idegen, zsenge-álca szárnyakon,
Tudom, mindenki becstelenül átnéz a legbátrabbakon.
Rajtuk csak átlépnek, mint öreg kukás... kidobott tárgyakon.

(3 soros zárttükrös)
Rozsdamarta kardok… lógnak a szögön,
Szerencsére még nincs luk… a sírgödrön…
Rozsdamarta kardok… lógnak a szögön.

Vecsés, 2017. szeptember 6. – Kustra Ferenc József – Alloiostrofikus versformában íródott. (Azt jelenti, hogy a kész mű más-más szerkesztésű versszakokból áll!)

...