Randi

2007 volt, augusztus három.
Elmondom, mi történt, azon a nyáron.
Megismertem ?t, aki most a párom.
Véget ért a magány, kezd?dött egy álom.

Félreértés volt, ami összehozott,
És egy ölelést?l minden megváltozott.
Beszélgettünk kicsit, a számomat elkérte,
Idegen városban test?rként kísérne.
Vártam, hogy hív, de nem történt semmi.
Ilyenek a pasik. Így jártam, ennyi.

Három nappal kés?bb ? éjszakás voltam ?
Sms-re keltem, álomból riadtam.
Egyszer még láthasson, csak erre kérne,
Bárhova elvezet, ahogy megígérte.
Találkozna velem, hogyha nem haragszom?
- talán az ölelés, azon a hajnalon? ?

Remegett a kezem, alig bírt el lábam,
Amikor találkoztunk a cukrászdában.
Megsz?nt ott a világ, csak mi voltunk ketten.
Köszönöm a sorsnak, hogy megismerhettem.
Gyorsan szállt az id? és hamar este lett,
Randizunk még? Hívhatlak? - félénken kérdezett

Megtörtént egy csoda azon a nyáron,
Amikor megismertem ?t, a párom.
Rám talált a szerelem és most is tart az álom,
emlékszem
2007 volt, augusztus három

...

Szerelem az éjszakában



Az éj sötétje alatt nézem szép szemed,
A szívem oly régen csak téged szeret,
Csillagok is ránk ragyognak,
Kezed fogom, megcsókollak, s átkarollak

Boldogság veled az élet,
Szeress engem, míg élek
A szerelmünk meseszép, de olykor pislákol
Vágytól felhevült testem csak érted lángol

Az esti szél fújdogál, simítja végig testünk
Ma éjjel egymást kell szenvedélyesen szeretnünk
Jön egy felh?, beborul a csillagos égbolt, sötét minden
Te vigyázol rám, egyetlen drága kincsem

A felh? elvonul, az es? cseppek felszáradnak
Újra felt?nnek a csillagok, s felcsendül a szerelem dala
A nap fel kell lassan, s mi összebújva ébredünk
Nincs más dolgunk egymást, kell h?en szeretnünk.

...

Együtt naponta?

Van egy lány, kiért szívem megdobban,
Kit csak nyaranta tarthatok karomba.
Szeret engem, hisz ezt már elmondta,
Mégis csak nyaranta tarthatom karomba.

Hiánya benne él minden napomba,
? az kit csak nyaranta tarthatok karomba.
Egyszer talán együtt leszünk,
S mindenhová együtt megyünk!

Életünket együtt éljük,
Minden cseppjét kiélvezzük,
Együtt leszünk naponta,
S, már nem csak nyaranta tartom ?t karomba.

Egymásra vigyázva,
S, a gondokkal dacolva,
Együtt mindent megoldva,
Naponta tartom ?t karomba.

Van egy lány, kiért szívem megdobban,
S, kit végre naponta tarthatok karomba.
Szeret engem, hisz ezt már elmondta,
S, ez volt életem nagy napja!

...

Tudom, hogy szeretsz mégis fáj az élet.
Tudom, hogy élsz mégis láthatatlannak néznek.
Tudom, hogy kedvelsz mégis megbántottál
S, kedvesen, édesen átkaroltál
Tudom, hogy megbántad mit tettél
S, kedves hívószóra, mosolyra vágytál.
Néztél engem olyan, kedvesen, mámorítóan, édesen
S vártad azt, hogy megint minden rendben legyen.


Tudom, hogy ezt nem így akartad
Mégis megbántottál igazán
S, nem tudtam mit tegyek egy igazán szomorú éjszakán.
Tudtad, hogy nagyon rossz lesz mit tenni akartál
De te mégis belevágtál
S, nem foglalkoztál véleményemmel mit akkor eldobtál.


Tudtam, hogy megpróbáltál mindent helyrehozni
De ez nem ment igazán
Mert szívemet elraboltad
S tudtam csak TE érted dobban, igazán.
Szívemet nem fogadtad el hanem hanyagul eldobtad
S néztem vágyakozva utánad
Hátha meggondolod magad.

...

Én még gyerek vagyok, én még hiszek a mesékben, és hiszem azt, hogy ami köztünk van az örökké tart.
Én még félek attól, hogy egyszer majd azt mondod viszlát...nem akarok a jöv?re gondolni csak a múltra s, jelenre
félek, hogy a távolság elrettent és aztmondod "nem bírom már tovább" és itt hagysz örökre fájó szívvel.
Mert érzem, hogy szeretsz és érzem a szívem mélyén, hogy te is ugyan így érzel.
Én még hiszek abban, hogy ez, ami köztünk van ez örökkön-örökké tart és kitartunk egymás mellett. De ezek mellett ott a félelem is.

...

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Szinte még gyerek voltam,
Mikor egy hatalmasat csalódtam,
S az id? megállt körülöttem,
lelkemet önsajnálatba kergettem.

Kellettek célok, melyek kihívást jelentettek,
hogy azokra figyeljek, s nem arra mit velem tettek.
Építettem valamit, ami romokba d?lt,
S a semmib?l merítettem ismét er?t.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Mély a gödör, mi fogságban tart,
De kimászok nyomban, nincs mi visszatart.
Céljaim közelednek, s mindig kicsit nehezednek,
Lelkemben új t?z gyullad, és ismét nevethetek.

Majd két éve, hogy egyedül élek,
Szinte csak vánszorognak az évek,
Melyeket most kihasználok,
S céljaim elértével újakat találok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Nem mondom, hogy hibátlan vagyok,
De a vágyaim igen is nagyok,
Küzdök az álmaimért,
S ha elesnék, majd ismét talpra állok.

Talpra állok, s a hölgyre rátalálok,
Megtörhet végre a rám szabott átok,
Igen, talán szerelmes vagyok,
Hisz ennyi csak mit most neked adhatok.

Várok csak várok, néha kiáltok,
Törjön meg végre a rám szabott átok!
Törjön meg végre a rám szabott átok!
S akkor többet nem kiáltok.

Talán egyszer rád találok,
S ti kik ezt olvassátok,
Tudjátok meg, az élet áldás,
S nem átok!

...