Csendes, h?vös hajnal.
A nap is még megpihen,
mégis friss fény nyargal
egy sebb?l gyógyult szíven.

Egy van csak mi bántja,
lelkem tanácstalan,
hisz szerelemnek búzaszála
gyakran kalásztalan.

Vessek hát-e mégis búzát,
ha az árpa magot hoz?
Imádjam-e Fortunát,
bár így h?tlen magamhoz?

Égessek el magvakat,
mit elmém megterem?
Hintsek inkább álmokat
nemes szívemen?

Már hiába rágódsz
bolond ember hidd el,
szíved rejtekében
már zsenge hajtás zöldell.

S hogy érik-e majd nyárra?
Tudja Aphrodité...
Tán balga lelked vágya,
de földed, szíved már az övé.

...

Két gesztenye elbujdosott
Barna lomb mögé,
Bújócskáznak nevetnek ott
Rejtekem felé.

Földön ülve mezítelen
két szép kis bogár,
mind a kett? engem figyel,
kerget?zne már.

Libben-lobban könny? fátyol,
zúg a vízesés
T?zzel, vérrel elvarázsol,
Valós és mesés.

Földre ránt az égi álom
Mellé húz a vágy,
B?re illat, elsimítom,
lángol, hangja lágy.

sóhajt, mikor szíve dobban,
s egy a két világ,
teste mámor, lelke roppan,
körme belém vág!

Fájdalom, most kéjes ária
másodperces ár-apálya,
reszket, robban ? s a párja,
S zúg a bársony éj.

...

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s visszarévedsz múltra, tetteidre,
a nap, melyen el?ször megláttál,
legyen csillogó arannyal hintve.

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s elszállt napjaidat sorra veszed,
emelkedjen fároszként közülük
a nap, hogy el?ször fogtam kezed.

Forró ölelésekbe foglaltam
mint gyöngyöt záró kagylót szerelmem.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
emlékezz rájuk! Megérdemeltem,

hisz odaadást, h?séget kapni
csak az képes, ki maga is szeret.
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
tudni fogod: így más nem szeretett!

Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
s élted lapjai szertemállanak,
tán nem leszek, hogy szorítsam kezed,
megsimogatva roskadt válladat...

Nehéz teher a szív! S mennyi öröm,
ha ketten hordták végig az úton!
Ha ?sz, öreg leszel egykor szívem,
halálod megkönny?l ett?l, tudom.

Kísértés, gond százszor környékezett,
de összeláncolódtunk mi híven...
Emlékezz hát a végs? percekig,
reám, ha ?sz, öreg leszel szívem!

...

Zöld szem? lány

Kedves zöld szem? lány
Mikor megláttalak máris
Tetszettél már elb?völtél valamivel
Csak tudnám mivel

O szép zöld szem? lány
Mikor el?ször beszéltem veled
Máris megszerettelek
És érzem ez nagyon komoly
Tudom, ez örökre szól

Várok rád, ha kell évekig
Egy utolsó esély egy utolsó remény
Talán még egyszer
Én is boldog lehetek én

Ez varázslat vagy valami más
Én sem tudom, hogy mi történt már
Csak rád gondolok, csak rólad álmodom
Te vagy minden gondolatom

Kedves zöld szem? lány
Egy esély mindenkinek jár
Tudom hibáztam nagyot de
Szeretlek nagyon
Nem tudom, mit tegyek
Hiányzol és szenvedek

Te ?szinte voltál ez mindennél
Fontosabb tán elmondtad
A bajod és bánatod és én így is
Szeretlek, de nagyon
Hát enged, hogy szeresselek
Mert hiányzol, de nagyon

...

Fekete fátyol borult az arcomra
elvették t?led az életet,
Bár mosolytalan boldogsággal gondolok rád
sírodra fájó szívvel könny pereg.


Emlékeid mélyen élnek bennem
fehér galamb vigye a lelked nyugovóra,
Te voltál a legdrágább e földön
Isten nyugosztaljon,béke poraidra.

...

Szívembe költözött egy édes érzés,
Ezernyi - agyamban - a sok furcsa kérdés.
Rád gondolok reggel, délben és este,
Ezt a vágyat szívem már régen kereste.
Tétován nézek s a választ nem lelem.
Lehet, hogy megérintett egy nagy szerelem?
Ezen t?n?d?m a nap minden szakában,
Kereslek, úgy várlak az éjszakában.

Kicsi szívem adnám szívedért cserébe.
Elfogadnád t?lem szerelmemet érte?
Dobogó szenvedély vágyamnak lángja,
Vigyázz rá kérlek, hisz nincs neki párja.
E két apró szót a sorok el?tt nézzed!
Szívemb?l szól bizony, s szívem dobog érted!

...