Nem is tudom,mit mondhatnék Neked,
Örülök,hogy találkoztunk s beszélgettem Veled.
Milyen régóta vártam már erre a pillanatra,
De Te semmi jelét nem adtad,hogy vártad volna.

Szomorú voltam miattad,mindig reménykedtem,
Egyszer csak megszólítasz és azt mondod-tetszel nekem.
Hónapokat kellett várnom erre a napra,
Végre megtörtént,míg versemre a választ megkaptam.

Ha hagynád,hogy végre megismerjél engem,
Szerintem nagyon jó barátok lehetnénk mi ketten.
Ha van egy igaz,?szinte barátod minden napra,
Elmondhatod,hogy szerencsés vagy,hogy megkaphattad.

Szeretném,ha tudnád,az ?szinteség az erényem,
Bármi történjék is,T?led is ezt remélem.
Csak arra kérnélek,ne túl sokat várakoztass,
Az elveszett id?kért,talán még kárpótolhatsz.

Ha tudnád,hogy mennyire vágyom rá,hogy átöleljél,
Kicsit megsimogassál,kicsit szeressél.
Annyira hiányzik egy kedves szó,kis odaadás,
Szörny? napokat élek meg,szívem nem talál vigasztalást.

Nem értelek,mire vársz még,kérlek szeress belém,
Ha csak kicsit is számítok Neked,nem lesz nehéz.
Van valaki a közeledben,ki vágyakozva gondol Rád,
Mindent megadnék azért,hogy végre rám találj.

...

Nem tudhatom sorsom mit hoz nekem,
mily okból kell itt hagyni kedvesem
Csalfa, csapodár vérem miatt állok-e tovább,
vagy nagy kegyesen várva a kénytelen halált.

Bármit is ad a teremt? elfogadom hittel,
de más fiatal fruska nem vonz hidd el.
A halál csak várjon a maga sorára,
Hádésznak nem teszek tallért a markába.

Mert véled van még dolgom itt e földön kedves,
míg lélegzem melletted, szeretetem teljes.
És ha néked már a szerelmem nem kell,
értem az öreg kaszás csak akkor jöhet el.

...

Fáradt tudatom peremén játszó,
És édes délibábként átmászó
Kis fekete tündéri boszorkány,
Ne hagyj kérlek szépen ily?árván!

Lelkem tükrében te vagy az emlék.
Emlék.. és bennem minden él még.
Az örök t?z nem alszik ki könnyel
Eltakarom mindig álomköddel...

Behunyt szemem nem nyitom még ki,
Maradj még tudatom peremén , itt
Nem számít h álom vagy valóság
Egy pillanatnyi kecses boldogság.

Ha mégis álmomból felébredek
És játékos tudatomnak hiszek,
Kizöldül a zord , rideg valóság..
Rájövök, emléked édes fogság...

...

A N?nek olyan szeretetre van szüksége, amely nem mulandó. A N? - még a legérzékibb N? is- a lelkével szeret igazán, s nincs olyan párkapcsolati tanács és szexuális trükk, amely boldoggá tudna tenni egy olyan n?t, akit lelkileg nem szeretnek. Akármilyen érzéki bravúr, vagy megrendít? testi gyönyör - egy N?nek ez nem elég, mert az igazi gyönyörpontja nem bonctani helyen rejlik, nem is, ahogy mondani szokás az "egész testében", hanem az egész lelkében. Minden olyan ölelés, mely csakis az "erogén zónák" ingerlésén alapul, kevés neki. Egy N? "erogén zónája" a lelke.

...

Boldogság? Milyen régen nem éreztem már,

Annyira kevés is elég,hogy mosolyt varázsoljál.

Kezem a kezedhez ért,hallottam szívem dobbanását,

Nem tudom mit érezhettél,de én lelkem nyugtalanságát.



Ha mertem volna csókot kérni T?led,

Vágytam rá,hogy karommal átölelhesselek.

Ha csak rá gondolok is,könnyeimet érzem,

A boldogságtól?-tudom,hogy csak Te érted élek!



Ha tudnád,mennyire vágyom Rád,szívem Érted dobog,

Hogy átölelj,lágyan megcsókolj,így lennék nagyon boldog.

Szemeid huncut ragyogása,szádon érzéki mosoly,

Szívemet balzsamozza lágy,elb?völ? hangod.



Érzem,hogy csak álmodom,valóra pedig nem válik az álom!

Ébredj fel! Az élet nem ilyen! Nem kaphatod meg,amire vágyol!

Pedig milyen szép lett volna,annyira kevés is elég volna.

Boldogság?-érzem,én már nem kaphatom meg talán soha.

...

Majd ha egykor véget ér e szerelmi kapcsolat.K?szívembe nem lesz más csak bevésett karcolat.Vajon ez mi lehet az élett?l tanítás?Rájöttem ilyen egy fájdalmas szakítás.

...