Hétköznapi pszichológia - Messze vagy de, most megvallom, amit érzek irántad?

A szerelemet vallani, végzetes vallomást,
Jól elmondani, hogy éppen ez van? és semmi mást...
A szerelem az, ami át tudja törni a határokat,
És ha szerető pár összefog, áthág nagy akadályokat.

A szerelem öl, butít, mondják, nyomorba dönt, megbocsát
De folyvást bocsátja magából, a ragyogó fénysugárt.
A szerelem elszigetelt sziget, életóceán közepén,
Csak ez a fénylő, lánglobogás haladjon? párocskát követvén.

A szerelem, álom és csoda, két ember ékessége?
A szerelem, lélek színek választéka, a szív kincse?
A szerelem, élet körénk fonódó, betakaró burka?
A szerelem, a termékenység völgye, termékenység szikla?
A szerelem, mellkason taposó vágy, édeskés veszedelem?
A szerelem, sárba taposó, vagy égbeemelő érzelem?

Van, élet állomás és mindegy, ha üres, fő, hogy meleg?
Szerelemes pár, ha összebújik, akkor nem didereg.

Vecsés, 2015. február 1. ? Kustra Ferenc József

...

Sajnálom, hogy nem merem Neked kimutatni, mit érzek igazából a szívemben Irántad!
De tudd: Te vagy a mindenem, Te vagy az életem, Te vagy a legcsodálatosabb lány ezen a földön!
Sejtelmem sincs hogy lehetsz az enyém, mert egyáltalán nem érdemellek meg!
De köszönöm hogy vagy nekem!
Köszönöm hogy bízom bennem!
Köszönöm hogy szeretsz!
Köszönöm hogy szerethetlek!
Köszönöm hogy megmutattad azt az életet ahol érdemes szeretni!
Köszönöm hogy Te lettél a mindenem!
Köszönök minden szépet és minden csodálatos együtt töltött percet! Melyb?l még nagyon sokat szeretnék Veled átélni! Szeretlek Tiszta És Teljes Szívemb?l Örökre Csak Téged Hercegn?m!!!

...

Egyikünk se sejti, meddig árassza ránk sokiz? illatát az
élet
és milyen hosszú az út, amit magunknak kell kitapossunk.
Kérlek,
gondolj arra, nem tudhatod meddig ölelhetsz, szerethetsz lustán vagy minden ?r?lt
hévvel.
Gondold meg hát, mi számít, mi emel fel, mi csillan fel melletted olyan édes
fénnyel?
Mi az, ami észveszejt?en káprázatos és nemcsak múló
szeszély?
Ami vállal ezer megprobáltatást és milló veszélyt
érted!
Én tudom jól mi az, kusza hálójából, keresem de nem találom a kiutam és most is,
érzem!
Tudom hogy mi az...? Az irántad érzett szerelmem, a kavicsdobáló kisgyermek, ki megtöri a tó sima tükrét.
Belém véste, mint egy fába minden álmodat, olykor áldásával simogat, de néha fájóan belém vájja tövisét...

...

Hiányodban fortyogok,
Szenvedek, s ócsárolok.
Ócsárolom magamat,
Mert tudom hibás vagyok!

Hibás vagyok, hisz nem láttam,
Hogy nem vagy már az,
Kit els?re megláttam.
Megváltoztam én is tudom!
De miért tetted ezt velem,
A mai napig sem tudom.

Hiányodba fortyogok,
Szenvedek, s ócsárolok.
Szeretni azóta senkit sem tudok,
Miért tetted ezt velem te Tulok!?

Vannak érzéseim még irántad,
Bár ezt t?lem rég nem kívántad.
Feledni csak lassan tudok,
S, addig meg csak ócsárolok.
Szenvedhetnél te is velem,
Kérlek felejtsd el a nevem!

...

Találkoztunk egy szép tavaszi napon.
Azóta Szeretlek Nagyon.
Szívembe égetted nevednek bet?it.
Irántad éltetem szerelmem felh?it.
Mióta együtt vagyunk boldog az életem,
csak akkor keser? és nyugtalan mikor nem vagy mellettem.
Szeretlek, amíg élek, mert te vagy az Egyetlen Szerelmem.

...

Szeretlek, mert szeretni csak egy embert lehet. Szeretlek, mert mindenem a tied és ennyibe semmi nem kerülhet. Ha tudnád mit érzek irántad, ha tudnád mennyire fáj, hogy várok rád és hogy mennyire fáj, hogy a másé vagy. Szeretlek bárcsak az enyém lennél <3

...