Én úgy gyászolok,
hogy feltáncolok a falra.
Perdülök jobbra, majd
kett?t balra és levágom
a hajamat, hogy ne legyen emlék se
a szálakon kezed puha érintése.

Én úgy gyászolok,
hogy szöget eszem.
Elnyúlok lomhán a kereveten
és a szívemb?l lustán,
a véres-rozsdás fémet
mohó étvággyal csipegetem.

Én úgy gyászolok,
hogy megbontom az elmém.
Mint egy elszabadult vasúti szerelvény,
kisiklok a fájdalom-peronon
és bomlott fejem
a kerekek alá nyomom.

Én úgy gyászolok,
ahogy szeretek,
és úgy halok, ahogy nem élhetek-

Elégülten, úgy negyven év után,
álomba ájulok egy Istenn? homlokán.

...

Reszketö kezemmel bombázlak szavakkal
csicseregjenek neked a madarak tavasszal.
Lámpalázas vagyok,hogyis kezdjem
kicsit kimerítö.....
Ez rosszabb mint a Kék-Duna keringö.
Kedves lányom Henrieta!
Itt a tortád ne add vissza!
Éltessen sokáig az Isten téged
alkoholt ne sokat....mert az méreg!
18.vagy szép és menö
A férjed neve ne legyen Jenö!
Egészséget,Boldogságot
teljesüljön minden álmod
Boldog születésnapot kívánok!

...

Az els? szerelmem
plátóinak mondható,
Az akkor elcsattant els? csók,
Lelkemnek oly nyomasztó!

Kalandjaim bennem
érzelmek viharait kavarták;
"Valentinok" voltak ?k is :
az "Élet elégiám".

Hivatásom kezdetén
elsöpr? szerelemben égtem én!
Lelkünk szeretkezett , töltetett;
így az égben kötettett!

Istenhez h?n imádkoztam,
Mikor páromra rátaláltam;
Kitartott a szerelmem,
s egybe tartja szívemet..

Ráadása lesz-e Vénusz dalának,
ki igazán hitelt ad szavának?
Kinek tüzes nyila lesz a keresztem,
s úgy szeret, kezét el ne eresszem!

...

H?s selymet borít ránk az éj sötétje
titkon, ha j?... ma csókra szomjazom...
Száraz virág illata, s kardamom
árad felénk, míg oldja köntösét le.

Vágytól remeg? szívem hajt ölébe;
ezer becéz? szóval ajkamon
bíbor, s arany párnákon hallgatom,
forró testtel b?vkört vonva köréje.

Szerelme heve mézes altató,
tikkadt légzése istenek zenéje.
- Már menned kell? - lebben a tüllháló,

s alakját fedi tamariszkusz kékje,
fodrozódik a lótuszvirágos tó,
ahogy úszik; arcán mennyei béke.

...

Szeretlek téged, mert Istenem így akarta
Nem kerestem, kértem, csak a szívembe adta
A tébolyult érzést mely téged vágy szüntelen,
Mely sasként vág sebeket vívódó lelkemen

Nem akarlak én már, mert fáj szeretni, nagyon
Meghalok érted minden magányos hajnalon
Átok vagy nékem, örvénybe rántó gyötrelem
Sejtekben, pusztító métely, reszket? félelem

Menekülnék t?led, de nincs er?m, nem tudok
Egy kábult érzés fogva tart, bárhova bújok
Lábam ingoványon áll, egyre lejjebb merül
K?be zárt szívem csendes halálba szenderül

...

Egy csillag lehullott.


Egy csillag lehullott, valami elszakadt.
Hatalmas tervekb?l fekete gyász maradt.
Valaki elhagyott búcsú nélkül ment el
Könnyeim nincsenek hisz még nem fogtam fel.

Ha majd évek mulvá elfoszlik a szemfedél,
emléked akkor is, örökre bennem él.
Mert téged nem felejt, a rokon, a barát,
hiába ragadott el a kegyetlen halál.

Ezután nem dobog egy szív, nem beszél egy száj,
könnyeim nincsenek, csak érzem, hogy fáj.
Miért az ment el, aki szeretetben élt
válaszolj hát Istenem: MIÉRT, MIÉRT???


Kókai András

...