A hatalmas Szaturnusz a tél istene,
Nagy téli viharokat küld le a földre.
Sajna’ igaz, ember vívta ki az Isten
Haragját, mint gyarló, nagyon érdemtelen.

Szereposztás adott; Isten és az ember
Látszik… ember, állat, növény is a fényben.
Ember bizony nem kapott külön szerepet,
Hogy uralja állatokat, növényeket.

A Föld egységes természet télen-nyáron.
Mondja Isten; ember okos, szánom-bánon...
Ember rossz értelemben kinőte magát,
Pusztítja már magát... a flórát, faunát.

Vecsés, 1998. december 31. – Kustra Ferenc József

...

Bízok Istenben, hazában, az emberekben.
Bízok, hogy nem végezzük mindnyájan vermekben.
Bízok az emberségben, a környezetemben.
Bízok, hogy szebb és jobb lesz, az eljövendőben.

Fogjunk össze emberek, felnőttek, felnőttünk!
Fogjunk össze, és mi alakítsuk életünk!
Fogjunk össze emberek, hogy maradjon nektek!
Fogjunk össze, mi alakítsuk a jövőnket!

Ne veszejtsük magunkat, önként vágóhídon!
Ne veszejtsük magunkat, önként, bánatoson!
Ne hagyjuk, hogy a mi vérünk legyen a bárdon!
Ne hagyjuk-, hogy elveszejtsenek-, bármi áron!

Vecsés, 2009. április 26. - Kustra Ferenc József – íródott hazaszeretetből!

...

Hiányzotok… édes.

Messze vagy! Óh, de hiányzik az édes…
Mi szépséges combjaid között van, a mézédes.
Azt szeretem, ha kinyílt virág kelyhét mutatja,
Én adok hozzá szárt, hogy ne legyen belseje… csupasza.
De most, hogy nincs itt, én majd agyrohamot kapok,
Magaddal vitted és istentelen messzire utaztatok.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok,
Minden éjjel beleélem magam, vad románcra gondolok…
Minden éjjel, sőt ébren is a virágkelyhedről álmodok.

(Septolet)
Veletek lenni,
Megfogni,
Titeket csókolni…

Álmodozok,
Rátok gondolok,
Forró vágyamban tombolok,
Mikor voltál... visszagondolok!

Vecsés, 2018. július 29. – Kustra Ferenc József – íródott: erotikus jellegű, alloiostrofikus vers-formában.

...

Én meg, még szeretlek…

Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között,
Hallgatom… a fűben ülök a fák között…
Nyújtózkodik a csönd a fatörzsek között.

Egyedül, így bizony nagyon magányos a sok napom,
Istenkém, ha itt lennél... Ezt bizony nagyon akarom!
A szerelem csak dúl-fúl a lelkemben, ezt bizony nagyon elfogadom,
Persze az lenne az igazi, hogy itt ülnél velem, ezt is akarom.

Régen volt és csak egyszer, hogy ezt az erdőt együtt jártuk,
Akkor még ketten egyformán a jövőt jól megálmodtuk…
De Te… aztán sajnos, másképpen döntöttél, a fájó-magány mellett,
Énvelem nem is törődtél, pedig egyet értettünk jövő mellett.

(Bapeva tükör)
Jövő?
Merre van?
Lehet tudni?
Azt sem tudhatjuk,
Mit hoz nekünk jövő,
Talán, lesz-e kárpótlás…
Tény, hogy én, tovább szeretlek,
Érted és miattad… epedek!
Sorsot okolom, szétválasztott minket,
Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!

Elvett végleg tőlem téged, mesés kincset!
Sorsot okolom, szétválasztott minket,
Érted és miattad… epedek!
Tény, hogy én, tovább szeretlek,
Talán, lesz-e kárpótlás…
Mit hoz nekünk jövő,
Azt sem tudhatjuk.
Lehet tudni?
Merre van
Jövő?

(Anaforás, 3 sorod-zárttükrös)
Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem,
Szív fenntartóm vagy még most, így akarod vagy sem…
Szívszerelmem vagy, akár akarod, akár nem.

(Szenrjú)
Kezd már fújni szél,
Magánnyal… hazamegyek.
Még elmélkednék…

Vágyainkat leölik a sors-átkok,
Mert a lapokon írtak olyan mások.
Voltak varázslatosan szép napok,
Ma már ezek, csak elillant álmok.

(Anaforás, 3 soros-zárttükrös)
Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz,
Sorsunk fák alá lök, igazodjunk nagy levélhulláshoz…
Az ősz bizony, nem enged hozzád, a napfényes sorsunkhoz.

Vecsés, 2020. szeptember 27. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában a szerelemről, kedvesemnek.

...

Ácsorgok a létem peremén,
Onnan nézem a létemet én.

Van nekem nagy igazságom, de mélyen hallgat,
Tudom, hogy a pusztába kiáltom szavakat…

Aknavetőt nem látok, de a szavak gellert kaptak, azzal lőnek,
Butákkal szemben hiába érzem magamat, művelt emberfőnek.

Életemben, soha nem érintett meg az isteni fuvallat,
Mi meghozta volna a jót, a szépet, jó-emberi nyugalmat!

Nem tudom, hogy nekem, még meddig lehet itt ácsorogni,
De majd jő fuvallat… akkor engemet le fog sodorni…

Vecsés, 2016. május 1. - Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.

...

Hétköznapi pszichológia

Vannak bizony elég sokan, akik, csak közepesen fejlettek,
Ők megrekedtek, véglegesen leragadtak serdülőkorban.
A szakemberek szerint is, sokakból nem lesznek felismertek,
És
És más bajára, így élik életüket, mind az életkorban.

Korsókat istenek égetik? Hibásak lettek, megrekedtek...

Vecsés, 2019. február 13. – Kustra Ferenc József

...