Mónika, a gondolat, hogy egyszer megtörhet a jég, vággyal tölt el teljesen. E vágy, mit remélem, Te is érzel már testeden, nem más, mint, hogy Kívánlak esztelen.

E vágy az, mit, ha egyszerre érzünk mindketten, beteljesít álmot s reményt teljesen. Az, hogy ?rülten kívánlak, nem lehet véletlen, mert tested, szinte csalogatva hódított meg engem.

Rózsaszirmok közt fürdetem tested, majd édes tejjel kenem be, lassan, masszírozva be érzékeny lelked. Nyakad érzékeny pontjait csókolva hozom izgalomba tested, mit?l végleg elveszíted az eszed.

Végigcsókolom hátad s puha gyönyör? feneked, majd feszesre izgatom a rózsától illatos gömböly? melled. Ajkad, mi szemérem, nedvesre izgul, ekkor remélem, s vágy tölti be tested, s lelked egészen.

Felizgult testünk átjárja a kéjes izgalom, mit érezni, mindkett?nknek régen volt már alkalom. Lábad ujjait finoman megrágom, majd végigcsókolva azt, combjaid lassan, simítva feltárom.

Feltárom a gyönyör kapuját, s remeg? testednek fokozom legszebb mámorát. A Gyönyört, mi addig tarthat, míg tested vágyik reá, adom majd Néked minden nap s éjszakán.

Lábaid hátamba fúródva ekkor arra kérnek, testem testeddel olvadjon össze végleg. Az érzés mit ekkor a mámorban érzel, az, mit akarsz majd T?lem minden éjjel.

Összeforrt testünk, sóhajtól hangos Szexünk, mit érezni akarsz minden nap, ha T?lem azt egyszer megkapod, mert mámoros kielégülésed lassan ér majd véget, mit azonnal a következ? fokoz majd csodássá Néked.

Kívánlak, s vágyom testedre, míg élek, kérlek, ne kínozz többé, engedjen fel szíved végleg.

...

Mónika, Vágyakozó szívem, végre megkapta mire vágyhatott, ölel? karjaidban Szerelmesen hálhatott. Mámoros volt, fantasztikus érzés, ahogy csókjaid teljében elfogott az érzés.

Mint, ha Álom lett volna, oly csodálatos volt, fényl? pillantásod, biztosan igaz volt. Öleltük egymást, mint Földet a változás évszaka, remegett testünk, ahogy telt az éjszaka.

Ahogy gyengéd érintésem, megrázta érzékeny tested, már tudtam, kívánsz Engem, s a buja Sexem. Ahogy gyengéden áthatolt rajtunk a vágy illata, amúgy is szapora szívünk, felgyorsult egy pillanatra.

Nem irányított már ész, és gondolat, szenvedély volt az, mit?l felejted minden gondodat. Ajkam kéjes mámorában fürdettem tested, s öleltem, felizgult megfeszült melled.

Szenvedélyt?l izzó testünk, lassan, teljesen egyé lett, s kéjes sikolyoktól hangos éjszakán végre teljes lett. Ellazult testünk, lassan, megpihenni készült, de Szerelmes csókodra, sor, ekkor, vaj miért nem került.

Mit eddig csupán álmaimban hittem, lassan elt?nt, s a józan észnek hittem. Úgy vágytam csókodra, de Te nem voltál ott, mit éreztem, az csupán Álomnak volt játéka ott.

Megtréfált Álmom ismét Engem, csalódva, sírtam, csalódva keltem. Rá kellett jönnöm, Álomból nem lett valóság, megizzadt testem csupán, mi most, az igaz valóság.

Íj szép Álmokkal élni, tán ez marad Nékem örökre,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Mónika, Fájdalmas titkod, végre megosztottad vélem, melyr?l azt hitted fájdalmat okoz majd nékem. De megértést kaptál, mert Szeretlek Téged, hisz csodálom, impozáns, er?t?l duzzadó Éned.

Kikr?l azt hitted megértenek majd Téged, bántottak sokszor, mert mégsem értették lényed. Mert nem éreztek ?k soha, fájó, kínzó, gyötr? Szerelmet, pedig biztosan kimondták valaha, Szeretlek.

Szerelem az, mi hiányzik most a Te lelkedben, de nem is adhatok Néked most mást, Kedvesem. Sz?z az, mi harcol a Skorpióval szüntelen, de lelke mélyén érzi, hogy esztelen.

Esztelenség harcolni az ellen, mi magunk vagyunk teljesen. A Bika, mely sebzett vadként nem halt meg lelkeden, most legy?zni készül a Skorpiót szíveden.

Rég kihunyt szíved, tüzes szívemmel gyújtható, talán a Sz?z lesz az, mi Sz?zre hallgató. Tátongó ?r van megsebzett szíveden, melyet egyszer, kitölt majd Szerelmünk teljesen.

Álmaimban oly sokszor beteljesült már a vágyam, hogy azt hittem, együtt álmodunk, közösen, Párban. Mikor beteljesül Szerelmünk, megsz?nik az álom, s végre ébren is, csak a Te Szerelmed vágyom.

Vágyom, hisz szívedben Veled leszek örökre, mert,

Szeretni foglak, Mindörökre.

...

Szeretlek (Buzás Bettina)


A világ legjobb dolga Téged szeretni
Még vaksötétben is pillantásod lesni
Szeretem az arcod minden rándulását
Szeretem hibáid napfogyatkozását

Szeretem a madarat mely neked énekel
Szeretem azt is hogy sosem érlek el
Szeretem minden hibád is ha kell
Szeretek minden porszemet melyet lábad ver

Szeretem minden szívverésedet
Szeretem hogy szavad oly messze elvezet
Szeretem a szemed minden fényl? pontját
Szeretem ajkad gondtalan mosolyát

Szeretek minden szót mely ajkadat elhagyja
Szeretem hogy mindig nyitva szíved ajtaja
Szeretlek akkor is ha haraggal nézel
Szeretlek akkor is ha Te nem így érzel.

Szeretlek ha küzdenem is kell
Szeretlek ha még kicsit várnom is kell
Szeretem minden üzeneted
Szeretlek ilyennek, ne változz ne tedd.

Szeretlek amióta bejelöltél
Szeretlek bár még nem öleltél
Szeretlek ha világ össze is d?l
SZERETLEK ÉS A VÉGÉN MINDEN JÓL ELSÜL
ismeretlenül...

...

Világítasz nekem,
mint leveg?ben kószáló
párjának a szentjánosbogár,
s mikor vigyázó fényed nyomán
megtalállak téged,
lámpásodat leoltod:
nem találjon senki ránk
az éjszakában.

...

Az éj s?r? sötét leple, borult a lelkemre.
Nehéz súlyként dobog a szívem,
nem kapok leveg?t, nehezen lélegzem....
Talán abba kéne hagynom,
és mindent befejeznem.

De vannak pillanatok,
mikor rózsaszín fényt áraszt minden,
az életer? amit érzek, euforikus,
és csoda széppé tesz mindent,
miközben semmi, de, semmi rossz nincsen.

Ez a fény nem az enyém,
csak vágyom rád, és magamat emésztem.
Miközben Te, oly messze vagy,
és rólam, a fejedben semmi, emléked nincsen.

Mióta nem láttalak úgy érzem,
veszett kutyák marcangolják a lelkem.
Elszáll az er?m, meg áll a szívem.
Kérlek hajolj fölém, csókolj meg,
csöpögtess egy kis vért az ereimbe,
hogy újra érezzek, és beinduljon az élet a testembe.

Egyszer láttalak sírni,
éreztem a fájdalmad, és a bánatod.
Magamhoz akartalak ölelni,
hogy érezd a szerelmemet, oltalmaz karom,
és elmondani örökké veled leszek, ha akarod...

...