Fiatalok voltunk, mikor járni kezdtünk.
Sok jót s rosszat átvészeltünk.
Sokszor fájt, sokszor volt keser?.
De a mi szerelmünk soha nem enyhült.
Sokszor hibáztam, de te mindíg megbocsátottál.
Nem tudom, megérdemellek-e egyáltalán.
Teltek a napok, a hónapok, az évek.
S a szerelmem feléd mindíg csak újra éled.
Lehet zápor, es?, zivatar.
De én mindíg itt leszek neked bármi baj akad.
Az évek során énis feln?ttem hozzád.
És tudom hogy nekem az életben nem kell más.
Ezzel a pár sorral remélem elnyerem tetszésed.
S újra érezhetem szerelmes ölelésed.
Nagyon szeretlek, tudom sokszor mondtam már.
De az én szívem mindíg csak rád vár.
Tudom, hogy ez a pár sor kevés, hogy helyre hozzam minden hibám.
De szeretném ha látnád, hogy egy új ember vár rád.
Egy új ember, akiben talán majd megbízol,
Egy új ember, akinek a szíve csak hozzád szól.
Egy új ember, akinek te vagy a minden.
Egy új ember aki nagyon szeret téged.

...

Táncot jár a tavaszi szél
a május oly sokat ígér,
ahány virág a földön él
mindegyik egy napra eszmél.

Egy napra nyitják szirmaik
mely a szívünkig áthasít,
fehérbe öltöztet boldogság
mely a lelkünkig hatol át.

Sok színben játszó virágözön
édesanyákra reá köszön,
úgy mondják el nekik,
hogy mennyire szeretik

...

Mikor úgy érzed, hogy a csend átöleli a tested,
zajos világ oly távol jár t?led, a gondolatok
szikrái elöntik a lelked.

Bens? hangok hadra kélnek, csatát vívnak,
nyomasztanak téged, próbálsz küzdeni,
gondolatokat oltani.

Végül úgy érzed, jobb menekülni, a zajos világba visszafutni,
nem hallani a bens? hangot, mert úgy gondolod,
neked jobb ott.

...

Megsúgom neked, kedvesem,
Oly halkan, alig hallhatóan,
Hogy hallom szíved, hogy dobban,
Mely percet szeretem a legjobban.

Ébredésed pillanatát,
Mikor még az álom ölel át,
Szemed mosolyát, ahogy
kósza könnycsepp járja át.

Ajkad szelíd játékát,
Ahogy halkan, alig hallhatóan,
Hogy hallod szívem, hogy dobban, úgy súgod,
Jó reggelt kedvesem, ezt a pillanatot szereted.

...

Azt kérdezed, mit szeretnék,
mi a vágyam énnékem?
Hisz ismersz, tudnod kell,
hogy a vágyam te vagy nékem.
Sok éve már, hogy a sorsunk
összeforrt, s szívünk fellángolt,
de a vágy, mi velünk volt,
mindörökre összekovácsolt.
Szeretnék mindig a földön járni,
sok mindent meglátni,
boldogságban, békességben
veled együtt megöregedni.
Vénült kezem, kezedbe fonni,
csodás múltunkról ódákat zengni.

...

Most még érzem a nap erejét,
Néha mint tüzes láva
Úgy szórja szikrázó fényét
Harcot vív, néha menekül,
Felh? képbe elvegyül.
Ereje fogytán már
az idei évre,nyarat
Az ?sz felváltja septében.
A természet is felölti
Színes ruháit, jön szél úrfi
És folytatja csatáit.
Mint megkergült vad
Úgy jár-kel a vidéken
Elsöpör mindent a föld
elvetett mezejében.

...